7. fejezet - Rose

4.9K 260 10
                                    

Hatalmába kerített, hogy próbáltam feldolgozni a zavarba ejtő információkat Harry bátyjáról. Ugyanúgy néztek ki a szemüket leszámítva, de Harry nem mutatott egy cseppnyi örömöt sem a testvére jelenléte miatt. Kezeit ökölbe szorította és kinyújtotta az oldalánál, állkapcsát erősen szorította, attól féltem, hogy fogai kitörnek. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben.

Jessie rám mosolygott és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Harry mérgesen nézett rá, a legszigorúbban, amit valaha láttam tőle. De Jessie csak a szemét forgatta és azt mondta. "Nyugi, tesó. Csak felsegítem."

Óvatosan fogtam meg a kezét, meglepett, hogy meg tudott érinteni. Harry még idegesebbnek tűnt, amikor Jessie felhúzott, mellkasa erősebben emelkedett és süllyedt, ahogy bőrünk összeért. Amikor a lábamon voltam, elhúztam a kezem és idegesen ragadtam meg a dolgaim.

"N-nos, Rose vagyok" Mondtam.

Jessie mosolygott. "Örülök, hogy találkoztunk, Rose. Sajnálom, hogy a kis öcsémmel kellett itt ragadnod." Ingerelte Harryt és oldalba könyökölte.

Harry a szemeit forgatta, izmos karjait összefűzte mellkasa előtt. "Mi az ördögöt csinálsz itt, Jessie?"Csattant rá.

Jessie bólintott, mintha eszébe jutott volna az ok. amiért a semmiből feltűnve mentett meg engem a haláltól. "Rendben.' Mondta."Erre van a céljuk, Harry."

Harry teljes figyelmet Jessire szentelte., szeme tele volt agresszióval. "Kinek?'

"Marcus csapatának. Ezért próbálta Ria itt megtámadni Roset." Magyarázta Jessie. "Üldöztem őket az utóbbi egy-két órában, nem tudtam hova tartanak, de értelmet nyert."

Homlokomat ráncoltam, ahogy Harry is. "Térj a lényegre." Morgott.

Jessie bólintott, nyelt, ahogy bocsánatkérően nézett rám. "Azt hiszem Marcus Roset követi."

"Mi?" Kiabált Harry, még én teljesen lefagyva álltam kijelentése miatt. Forgott a világ, ahogy fel akartam fogni a szavakat, próbáltam észben tartani őket: Még nem sikerült.

Jessie folytatta. "Nézd, Marcus mindig is maga mellett akart tudni, Harry. De ennek a gyors eltűnésnek nincs értelme.." Hirtelen félre nézett.

"Whoa, várjunk csak. " Találtam meg a hangom. " A király? Összezavarodtam."

Harry élesen szívta be a levegőt, miközben hajába túrt. "Marcus sosem szeretett nő nélkül az oldalán uralkodni. Természetesen nem bánt velük megfelelően, szóval legtöbbjük megpróbált elmenekülni, nos... Megoldotta azzal, hogy megölte őket."

"És azt hiszem, érted jön, Rose." Jessie mondta a szavakat, amiket Harry megtagadott. "Ezért akart megszerezni Ria.'

'Még mindig össze vagyok zavarodva." Tettem hozzá halkan.

Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, balról a fák közül háborús ének hallatszott. Harry és Jessie is a kiabálás felé kapták a fejüket, de nekem esélyem sem volt, mert egy nyíl tartott felém egyenesen, a combomba. Zihálni kezdtem és a fá felé botladoztam, aminek neki dőltem. Harry rám kapta tekintetét, ajkai elnyíltak, mielőtt arca idegessé vált. Túl hamar, hogy feldolgozzuk, körülbelül tizenöt ember futott be a tisztásra, fegyverek emelkedtek büszkén a magasba, ahogy közeledtek.

"Ki kell innen jutnunk." Mondta Jessie gyorsan, visszaverve valaki, aki megpróbálta hátulról megtámadni.

Ámulva néztem, hogy Harry egyszerre négy embert repített a nagy tölgyfáknak, mielőtt a földre estek. Egy másik hátulról próbálta megtámadni, de orron könyökölte és mielőtt megfordult volna, hogy behúzzon nekik, esküszöm hallottam az ütés erejét.

Half Bad (magyar)Where stories live. Discover now