Half Bad (magyar)

24. fejezet

Harry

Egyre jobban aggódtam, a gondolataim keresztezték egymást és teljes káosz alakult ki a fejemben. Nem azért aggódtam, mert Rosért hamar jöttek az őrök - ez normális. A tárgyalásokat a vádlott ügyvédének beleegyezése nélkül ütemezik be, szóval ez nem probléma itt.

A gond az, hogy miért vitték el.

Nem egyszer voltam már itt életemben (sajnos már sok időt töltöttem itt) sosem láttam olyat, hogy az őrök nem informálnak téged a tárgyalásodról. Megteszik, miközben kiszednek a celládból. Sosem láttam még őket ilyen diszkrétnek azelőtt, és nem tetszett. Aggódok, mert, ha a helyzet rosszra fordul, nem lehetek ott. Rose nem tudja, hogy kell uralkodnia az ereje felett, így hogy fogja magát megvédeni?

Ezt a kockázatot nem akarom vállalni.

"Hé, Harry."

"Mi az, Daniel?" Morogtam, ahogy felálltam és körbe jártam a cellám, mintha bármit használt volna.

"Szereted az epret?" Kérdezte a mellettem lévő cellájából és szinte hallottam ostoba vigyorát.

"Nem."

"Miért?"

"Túlságosan hasonlítanak a vérre. Undorító."

Daniel horkantott. "Szóval hidegvérrel ölsz meg csomó embert, de az eprektől rosszul vagy, mert hasonlítanak a vérre? Ittál már gyümölcspuncsot?"

"Nem. Nem gondolod, hogy ez nem idevaló?" Túrtam hajamba, és a rácsokat figyeltem, miközben próbáltam emlékezni, hogy szöktem meg már két másik alkalommal. Hogy az ördögbe nem tudok emlékezni? Mindössze két hónapja, hogy megtettem.

"Miért lenne nem idevaló? Semmiről sem beszéltünk."

"Pontosan. Csend volt és te leromboltad."

"Rohadék."

A szemeimet forgattam, a legmesszebbi falhoz sétáltam és kezeimet a falra simítottam, ahogy próbáltam érezni valamit. Nem a szökést terveztem pontosan, de ha Rose nem tér vissza hamarosan, akkor azt fogom tenni. A tárgyalásaim általában egy óráig tartottak maximum. A Tanács nehezen hagy megszólalni. Megvádolnak, leterhelnek és aztán elítélnek ide le. Nem engedik, hogy beleszólj.

"Mit csinálsz egyébként?" Kérdezte Daniel.

"Kizárlak téged." Morogtam összeszorított fogak között. "Próbálok emlékezni hogy jutottam ki innen."

"Először?"

"Nem, legutóbb. Az első alkalom nagyon rég volt." Mondtam.

Daniel kuncogott. "Tisztában vagy valamivel, Harry? Igazi rossz fiú vagy."

"Jé, köszi."

"Nem, úgy értem." Lába erősebben ért a földhöz, rájöttem, hogy mozog. "Úgy értem, gyakorlatilag minden nap kockáztatod az életed azzal,ha kilépsz az árnyékból. Aztán, ha valaki meglátsz, megölsz. Úgy értem, BAM! Halálra ölöd őket, Harry."

Horkantottam, visszatartottam a kuncogást. "Halálra ölöm őket, huh?"

Daniel csendben maradt, mielőtt megszólalt volna. "Ahh... Most már látom miért csinálsz belőlem viccet."

Elmosolyodtam magamban, mielőtt a rácsokhoz sétáltam. Miért vesztettem el az emlékeimet arról, hogyan is szöktem meg? Nem olyan, mintha valaki agymosást végzett volna rajtam, hogy elfelejtsem. Bevertem a fejem abban a pillanatban kifelé úton? Áramütés ért és ködössé váltak az emlékeim? De nem emlékszem sokra, kivéve arra a pillanatra.