Half Bad (magyar)

10. fejezet - Rose

"Harry, jogosan kértem, hogy jöjjünk ide." Motyogtam, ahogy az állványok között járkáltam, felmértem mit kéne felpróbálnom.

Harry a szemét forgatta, karjait keresztbe fűzte mellkasán. "Rose, őszintén nem érdekel, oké? Biztos vagyok benne, hogy bármi jól néz ki rajtad, amíg nem túl feltűnő, nem érdekel. Srác vagyok, igaz? A ruhák nem a legnagyobb gondjaim."

Arcom elpirult a kis hozzászólására, de horkantottam egyet és sóhajtottam, mielőtt elvettem egy pár csinos pólót. Tudtam, hogy Harry extra óvatos, mert folyamatosan körül nézett a helységben, de hihetetlen, hogy egy széles körben ismert bűnöző. Habár, nem sok ember volt az áruházban a délután során. Sosem voltam még abban a városban, de nekem elég üresnek tűnt.

Ryan és Liam a kaja részhez mentek, míg Jessie közel maradt hozzánk, segíteni Harrynek kiszúrni a lehetséges kémeket. Jessie talán jó boszorkány volt, de egy ördögnek született társa, szóval bajba kerül, ha elkapnak minket, mert velünk van. De remélem ez nem fog megtörténni.

Harry és Jessie kiskutyaként követtek a próbafülkéhez. Zuhanyoztam előző este, de visszavenni ugyanazt a ruhát, amit az utóbbi pár napban viseltél nem túl kielégítő. Nem volt sok választásom, de a testem azt mondta szükségem van friss ruhákra.

De a legkínosabb, az volt hogy hangosan kellett beszélnem a havi barátomról. Hogy a francba mondhatnám el egy fiúval teli házban, hogy tamponra van szükségem? Hogy kiállhatatlan leszek, ha nem vesznek nekem hamarosan csokit? Hogy ki fogok akadni a legkisebb dolgon, amit mondanak nekem? Istenem, ez annyira megalázó.

Miután felpróbáltam pár ruhát, kiválasztottam egyet,  mielőtt találkoztam velük a próbafülkék előterében.  Harry felemelte az egyik szemöldökét várakozóan, szóval bólintottam és felemeltem, amit választottam. Próbáltam lenyelni az idegességem, tudva, hogyha nem mondok semmit egy ideig, akkor elhagyjuk az üzletet és eláztatom az egész ruhámat. Zavarba ejtő és undorító.

"Mi a baj?" Kérdezte Harry, ahogy észrevette szótlanságom.

Óvatosan simítottam végig egyik karomon. "Nos, én..."

Mindkét fiú megállt, megfordultak, hogy rám nézzenek enyhe aggodalommal hangom izgatottsága miatt, Tudtam, hogy szembe kell ezzel néznem, de nem tudtam magam rávenni, hogy ilyen nyílt legyek.

"Nos, srácok..... nő vagyok, és mint minden nőnek, nekem is van egy  bizonyos szakaszom a hónapban--"

Harry felemelte egyik kezét, hogy megállítson, egy kis önelégült mosoly volt ajkain. "Rosalie, nincs szükségem háttér sztorira a nőkről. Habár szórakoztató, de csak mondd mire van szükséged."

Jessie kuncogott é egyetértően bólintott. "Igen, nem mintha elfeledkeznénk a női szükségletekről."

Arcom elpirult, ahogy a két srác kuncogott, de a szememet forgattam. "Mindketten rohadékok vagytok. Ez komolyan megalázó nekem, és ti csak még rosszabbá teszitek."

"Nos, mire van szükséged?" Kérdezte Harry, tisztán látszott, hogy élvezi e helyzetet.

"Dolgokra.." Motyogtam.

"Mint például...?" Célzott Harry, próbált rávenni, hogy kibukjak és ő nevethessen. Bassza meg, túl jól ismerem.

"Tamponra van szükségem, jó?" Fújtattam idegesen az orrom alatt, félre néztem, ahogy arcom elvörösödött.

"A lányok ilyenkor nem sok csokit esznek, meg ilyen szarságok?" Kérdezte Harry, szemöldökei összeszaladtak.

Jessie vállat rántott. "Ezt hallottam. És nagyon érzelmesek is."