Barátság extrákkal [Harry Potter fanfiction] (+18)

20

Rengeteg orvos jött be és Dracot nézték. Nem tudtak mit csinálni, meghalt.

-Nem! Nem hagyhatsz itt!-remegő kézzel végig simítottam az arcát- El se tudtam búcsúzni!

Pansy berohant a gép visítására.

-Jézusom!-rohant mellém- Draco Lucius Malfoy nem kapsz engedéjt az elpatkolásra! Ma nem!

Hirtelen minden agysejtem kikapcsolt és csak egy valamire tudtam gondolni ,,egy utolsó csókot,,. Becsuktam könnyes szemeimet és közelebb hajoltam hozzá. Cserepes ajkaira egy búcsú csókot adtam és még jobban elkezdtem sírni. Megfogtam Pansy kezét és megráztam a fejem.

-Menjünk innen.-nyögtem keserűen.

Pansy kiléptt az ajtón én pedig még utoljára hátra néztem. Mikor elhagytam volna a szobát a gép újra megszólalt. Viszont most nem azon az érdes, visító hangján hanem a megnyugtató kicsit hangos csipogó hangon. Hirtelen lefagytam. Lassan megfordultam és ránéztem Dracora. Rá a gépre, le Dracora.. Rá a gépre, le Dracora.. Mikor tudatosult bennem, hogy mi történik max sebességgel ugrottam vissza a székre. Megfogtam Draco jéghideg kezét és elkezdtem sírva nevetni.

-Kérem hölgyem most menjen ki. Le kell vennünk Mr. Malfoyról a ruháit.-lépett mellém a főorvos.

Felálltam és ki sétáltam a többiekhez. Pansy sírt örömében a többiek pedig fülig érő vigyorral az arcukon ücsörögtek. Leültem az egyik székre Pansy mellé és annyira fáradt voltam, hogy elaludtam.

*egy héttel később*

Szokásomhoz híven elaludtam a kórházban miközben Draco mozdulatlan testét simogattam. Mikor reggel felkeltem körül néztem a szobában és egy kis nyöszörgést hallottam. Mikor teljesen felfogtam hol vagyok Dracora néztem. A szőke mocorogni kezdett és nyöszörögni. Felugrottam és oda siettem Dracohoz.

-Itt vagyok nyugi. Draco nyisd ki a szemed.-fogtam meg a kezét.

Lassan kinyitotta kék szemeit és rám nézett. Elsírtam magam örömömben és átöleltem. Tudtam, hogy utálja de elkezdtem agyon puszilgatni.

-Amy kérlek.. Fáj mindenem..-nyöszörgött.

-Egyszer megöllek Draco Lucius Malfoy!-csókoltam meg sírva.

Fel akart ülni de hirtelen lecsúszott felsőtestéről a takaró.

-Ne nagyon takarózz ki ha meleged van.-nevettem.

Kicsit fel emelte a takarót de azonnal vissza is dobta magára.

-Hol vannak a ruháim?-nézett rám nagy szemekkel.

-Ott.-mutattam egy dobozra- De előttem meg kérdezem az orvost, hogy felöltözhetsz-e.-álltam fel.

Elmentem a főorvosért és mikor vissza értünk Draco éppen a ruháit kísérelte meg vissza szerezni sikertelenül. Kivettem kezéből a pálcámat (amit isten tudja mikor szerzett meg) és vissza ültem a székre. Mikor az orvos lehúzta volna Dracoról a takarót az teljes erejével bele kapaszkodott és vissza rántottam.

-Mr. Malfoy.. Higgye el nem maga lesz az első akit ruha nélkül látok..-rázta a fejét.

-Nem veszi le rólam ezt az átkozott takarót! Csak ha van rajtam alsó!-húzta össze magát Draco.

-Legyen.. Miss Scott kérem..-masszírozta halántékát az orvos.

-Ez már izgalmasabb.-mosolygott a szőke.

-Fogd be vagy a hajad bánja!-fenyegetődztem.

Hozzá vágtam az alsóját és keresztebe fontam a kezeimet.

-Nem segítesz?-nézett rám boci szemekkel.

-Még mindig nem vagy a gyerekem..-forgattam a szemeimet.

-De babuka most beteg..

-Pofa be és öltözz!-parancsoltam rá.

Mikor felöltözött az orvos levette róla a takarót és elkezdte vizsgálni.

-És itt fáj?-fogott rá Draco érzékeny pontjára.

-Ha megszorongatja a golyóimat az fáj.-feleselt Draco.

-Jézusom..-masszíroztam a halántékomat.

Miután végeztek a rutin vizsgálattal Draco felöltözhetett teljesen és kiderült, hogy ha három napig folyamatosan ilyen vagy ennél jobb az állapota haza mehet.

-Vajon minden nap meg fogdossák majd a heréimet..?-hisztizett miközben az ingjét gombolta be.

-Olyan vagy mint egy gyerek..-támaszkodtam a falnál.

-Nincs okom hisztizni?-nézett rám nagy szemekkel.

-Nincs. Örülj, hogy itt vagy.-ültem le mellé az ágyra.

Átöleltem és megcsókoltam.

-Apropó.. Cissyék kb 10 perc múlva itt lesznek.-néztem fel rá.

-Miért szóltál nekik?-kapott a fejéhez.

-Ó bocs tényleg, hogy szóltam a szüleidnek arról, hogy a fiuk majdnem elpatkolt!-fakadtam ki.

-Jó, ez jogos..

Még beszélgettünk egy kicsit és Narcissa ideges hangjára kaptuk fel a fejünket. Feltépték az ajtót és berohantak a szobába.

-Kisfiam!-sírta el magát Narcissa.

Oda rohant Dracohoz és megölelte.

-Anyu! Megfojtasz!-nyögte a szőke.

-Úgy aggódtam..-puszilta meg sírva a fejét.

Miután mind a ketten végig puszilászták és ölelgették a szőkét (amit hatalmas kérdés, hogy hogy bírt ki) következtem én.

-És te Amy jól vagy?-fordult felém Narcissa.

-Egy hete ideg összeroppanásom volt de azon kívül igen, meg vagyok.-mosolyogtam.

-Annyira sajnálom, hogy itt hagytunk titeket. Nem kellett volna..-ölelt át.

-Ugye most nem fogtok mindig a nyakunkon lógni?-aggódott a szőke.

-Attól tartok de..-válaszolt Lucius ugyan olyan nyomorodott hangon mint Draco.

A szőke valami olyat mondott, hogy ,,a kurva életbe,, de nagyon halkan és elhadarva mondta ezért nem igazán lehetett érteni. Meg beszéltük, hogy hamarosan kiengedik és végül Cissyék hazamentek. Én elkísértem Dracot fürdeni így egy hét után. Mikor kilépett a tusolóból majdnem össze estem a látványtól. Haja vizes volt, kidolgozott testén kósza vízcseppek tartózkodtak. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most ő egy isten vagy mi.

-Nagyon jól nézel ki.-nyögtem ki akaratom ellenére.

-Ohh.. Hát köszi.-mosolygott.

Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne teperjem le de az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam beteg. Elment a ruháihoz és mikor oda ért hirtelen megkapaszkodott a csapban.

-Jézusom hívjak orvost?-ugrottam mellé.

-Amy csak megtámaszkodtam.-nézett rám értetlenül.

-Bocsánat.-húzódtam el tőle.

-Jól esik, hogy így aggódsz értem, de ez kicsit sok.-vette fel az alsóját.

-Nem tudom mit csinálnék ha elveszítenélek..-csókoltam meg.

-Annyira várom, hogy végre haza mehessek.-húzott magához.

-Ez az utolsó pár napod ahol csak ketten lehetünk..

-Meg fogunk őrölni ha nem lesz magánéletünk..

-Meg aztán ott van az a füzet amit még nem is használtunk.-húztam mosolyt az arcomra.

-Így van.

Este végre kaptam egy ágyat és nem azon a nyomorult széken kellett aludnom.

/Halihó! Nos igen, Draco nem halt meg. Azt terveztem, hogy az lesz a vége de még nem is házasok se semmi. Az előző storymmal is az volt a baj, hogy elsiettem a dolgokat. Ha tetszett voteolj kérlek és a hamarosan jön a kövi rész/