Barátság extrákkal [Harry Potter fanfiction] (+18)

54

A nagy nap

-Azt a kurva! Férjhez megyek!-nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne ájuljak el.

-Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg!-simogatta a karomat Narcissa miközben az egyik segítő felhúzta a ruhám cipzárját.

-Cissy.. 18 éves vagyok, van két gyerekem, az egyik nem is a vérszerintim és holnap VÁMPÍR LESZEK! Mégis, hogy nyugodjak meg?!

Miután elkészültem és megnyugodtam, ami azért erős kifejezés, már Luciussal vártuk, hogy elkezdődjön a szertartás.

-Ígérd meg, hogy nem hagysz elesni.-súgtam idegesen.

-Soha.-mosolygott. Az igazat megvallva szinte még sose láttam mosolyogni úgy isten igazából.

És be következett nálam a kék halál, felhangzott a zene. Lucius rántott rajtam egy kicsit mikor nem indultam meg. Lassan, kimérten lépkedtem az oltár felé ahol ott állt ő.. Fekete zakóban, hófehér ingben, hajában csak annyi zselé volt, hogy simán betudja állítani, de egyszerűen tökéletes volt. Lucius átadott Draconak majd felesége mellé állt akinek szinte már az összes festék le fojt a szeméről az örömkönnyek miatt.

-Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a házasságkötés minden résztvevőjét. Külön köszöntöm.... menyasszonyt és.... vőlegényt. Kedves Vendégeink! A világon mindenütt a legszebb események közé tartozik, amikor két egymásra talált boldog fiatal, családja, szerettei körében örök hűséget fogad, szövetséget köt a szépre, a jóra, egy igaz, boldog életre. Ez az esemény családi ünnep,.. és.. házasságkötése. Jó néhány tavasz, nyár, ősz és tél váltotta egymást azóta, hogy egymásra találtatok. Ma már egyértelmű, hogy ez a találkozás nem csak az elmúlt együtt töltött idő, hanem a további életetek meghatározója is lett. Mint a rózsabimbó, mely a nap melengető sugarai hatására kinyílik, úgy virágzott ki és mélyült el a ti szerelmetek is.-szünet- Arra kérlek titeket, mondjátok el az esküket.

-Még ha most nem is tudom elmondani, hogy mit érzek, az életemet azzal fogom tölteni, hogy megmutassam, mennyire szeretlek.-bólintott a szőke.

-Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Teli remény, de én nem optimistán állok itt az esküvőmön, sem reménnyel telve. Én nem vagyok optimista, és nem is reménykedem, én elszánt vagyok, szikla szilárd, és tudom, a szív embere vagyok. Én szétszedem őket, majd összerakom, a kezemben tartom. A szív embere vagyok. Egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom. A szívem, az én szívem érted dobog, és ezen a napon, az esküvőnk napján egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam.-már az én szemembe is megjelentek az első könnycseppek.

-Tisztelt házasság kötők, tisztelt egybe gyűltek! Ettől a naptól fogva-e két lélek egy, ettől a naptól fogva házastársakká nyilvánítalak titeket!-Dracohoz fordult- Csókold meg a menyasszonyt.

-Ezer örömmel.-vigyorgott a szőke majd mézédes ajkait enyémnek nyomta. 

Átkarolta a derekamat majd közelebb húzott magához. A jobb lábam akaratlanul is elemelkedett a földtől mire mindenki ujjongásba és tapsikolásba tört ki. A levegőszomj választott el a szőkétől majd elindultunk a bálterembe. Annyit táncoltunk, hogy nekem szinte leszakadtak a lábaim. Éjfél körül a szőkével kisétültünk a Mustanghoz majd be ültetett. Fogalmam sem volt hova megyünk de nem is nagyon érdekelt, csak vele legyek. Az út felét átaludtam, akkor keltem fel mikor át kellett szállnunk, egy hajóra.

-Az ott Avery, a nagynéném, szigete, ez apuék ajándéka. Csak mi leszünk a szigeten.-mutatott az egyenesen előttünk lévő földrészre.

-Ketten? Csak mi ketten?-vigyorogtam.

-Alapjáraton itt laknak a takarítók is de amiatt, hogy most fogsz átváltozni így elküldtük őket.

-Szóval most valamikor akarod megejteni?

-Akkor a legkönnyebb ha azonnal és nem halogatjuk..

Csak bólintottam és ez után mind ketten csöndben voltunk. Mikor megérkeztünk a szöszi megfogta a csomagokat és egy pillanat múlva már csomag nélkül állt előttem. Felkapott az ölébe és besétált velem a hatalmas házba. 

-Ez.. Gyönyörű..-fordultam meg a tengelyem körül, majd a szőkére néztem aki csak a földet bámulta- Kincsem!

-Hm?-nézett fel.

-Most szeretném.-vettem egy mély levegőt.

/Figyelem! Már csak max 3 rész kerül ki és vége ennek a storynak de no para! Mint említettem lesz folytatása, csak nem Amyvel és Dracoval./