Barátság extrákkal [Harry Potter fanfiction] (+18)

45

Már négy órája itt ülök.. Mi a franc tart ennyi ideig? Mi van ha menthetetlen és meg fog halni? Édes istenem..-már a sírás szélén álltam és arcomat tenyerembe temettem, mikor nyílt az ajtó. Felkaptam a fejemet majd fel is álltam.

-Hogy van? Mi van Dracoval?-most már éreztem, hogy a torkomat szorongatja a sírógörcs.

-Hála az égnek gyenge kaliberű golyó találta el ezért a bordái meg állították. Nincs élet veszélyben de a bordája amibe bele fúródott a golyó szilánkosra tört és meg kellet műtenünk már csak azért is, hogy kivegyük a kis vas golyót.-az orvos bíztatóan mosolygott.

-Be mehetek hozzá?

Csak bólintott én meg mint akit puskából lőttek rohantam be.

-Édes istenem..-vonyítottam elfojtott hangon.

-Amy..-nyöszörgött.

-Annyira sajnálom, az én hibám..-oda léptem hozzá és utat engedtem könnyeimnek.

Csak tagadóan rázta a fejét majd egy bíztató mosolyt is küldött felém.

Mikor teljesen magához tért nagyon próbált győzködni, hogy nem az én hibám volt a baleset, sikertelenül.

-Én mondtam, hogy menjünk ki és ha nem lett volna ilyen jó ötletem nem lőnek meg..-ráztam a fejemet.

-Nem a te hibád! Én nem figyeltem és simán kivédtem volna.-miért ennyire elnéző? Miért vállal mindent magára?

-Ha egy erősebb talál el már nem élnél..-pusziltam homlokon.

-Nem oda kérek..-morgott.

Mosolyogtam majd szájon csókoltam.

/Halika! I know, ez a rész nagyon rövid lett de nem akarok mindent egy részbe nyomorgatni. Már csak azért sem mert vészesen közeledünk a story végéhez és fájna ezt abbahagyni, úgyhogy próbálom húzni még amennyire tudom./