𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚1📚

Ideges járattam lábaimat ,az osztályban elhelyezett digitális órát figyelve. Yoongi szemeit megforgatva rúgott bele lábamba ,s ennek köszönhetően,egy igen kurta káromkodás szökött ki orrom alatt,fejemet az asztalra hajtva. 

-Mondtam ,hogy ha nem állsz le ezzel,akkor megverlek. Ez még csak a kezdet volt.-szólalt fel legjobb barátom ,miután megszólalt a csengő ,és a tanár elhagyta a termet. -Mindig ez megy kedden szerdán és pénteken,de mindig úgy csinálod ,mintha  egy randira mennél. 

-Még most se érted ezt ugye?-keltem fel én is,majd vele hagytam el a termet-Nem voltál még szerelmes ,nem is tudhatod ,hogy milyen is amikor meglátod. Olyan mintha ezernyi meg ezernyi kis pillangó lenne a gyomrodba,és már azon kapod magad ,hogy láthasd.

-,,olyan mintha ezernyi meg ezernyi kis pillangó lenne a gyomrodba és már azon kapod magad ,hogy láthasd.,,-mondta torzított hangon velem együtt-Nem egyszer hallottam már ezt Kook.

-De akkor miért nem tudod elfogadni végre?

-Kook,én elfogadtam azt,hogy a legjobb barátom a répára bukik.Csak azt nem tudom felfogni,hogy verekedni verekedsz bárkivel,de egy srácot nem tudsz megszólítani.

Erre már nem válaszoltam,csak zsebre vágva kezeimet ,és úgy battyogtam ki az iskola udvarra,onnan pedig a könyvtár felé. Rossz kedvem hamar elszált,amint belépve  az épületbe,megláttam őt. Kicsike szívem az ismert gyors tempójába kezdett el verdesni majd kiszakajtva mellkasom,és kezeim is remegésbe kezdtek. Semmit se tudok róla,se a korát,se azt ,hogy egyáltalán mi a nemi beállítottsága ,de még a nevét se. 

Nagy levegőt véve szorítottam ökölbe kezeimet zsebem mélyén,és elindultam a szokásos kis  olvasós helyemre .  Már második éve ülök le mindig ugyan oda.  A kis helyemről,az egész könyvtárat szinte be lehet innen látni. Az olvasás ,nem a nagy erősségem,inkább csak a képregény ,és a festészetes könyvek felé visznek el a lábaim. 

Gyönyörü szerelmem ,ma is valami elképesztően néz ki . Sima barna pulóver fedte felső testét,deréktól lefelé pedig egy szürke kockás nadrág. Túlzottan gyönyörü. 

Letéve táskám sétáltam a képregények felé,hogy keressek valami újat,de már mindet kiolvastam,nem is egyszer. Így sóhajtva sétálgattam a sorok közt,keresve valamit,aminek  megtetszik a címe,de nem találtam olyat. 

-JEON JUNGKOOK!!-kiabálta valaki a nevem,magára vonva a figyelmet,köztük az enyémet is. Sejtve ,hogy ki kiabálhatott,hatalmasat sóhajtva léptem ki a polc mögül,meglátva Jisungot forgattam meg szemeimet. 

-Mit kiabálsz te elcseszett mókus.-lépkedtem felé,majd tarkón csapva fogtam karjára,és húztam a kis helyecskémre.

-Nem hiszed el mi történt.

-Miért nem Yoonginak mondod?

-Mert veled tudom ezt megbeszélni,de most had mondjam-intett le gyorsan,mikor szóra nyitottam volna ajkaim. Alacsonyka barátom,igaz fiatalabb mint én,mégis egy kölyöknek érzem ilyenkor mellette magam. -Minhoról van szó. 

-Végre vallottál neki?Itt volt már az ideje.

-Nem teljesen ez történt. Tudod ,ültünk bent az öltözőbe ketten ,tesi után,és ...megcsókolt a semmiből.

-És aztán?-szemeim ennél jobban nem is tudtam volna nagyobbra nyitni . Tudni kell,hogy drága Jisung barátom ,már lassan egy éve fülig bele van esve az egyik felsőbb évesbe,Lee Minhoba. Jó tanulo,sportos és kedves,pont Jisung esete.

-Ott hagyott-szontyolodott el egyből ,ajkait is lebiggyesztve. Sóhajtva tettem jobb kezem feje tetejére,megsimogatva . 

-Figyelj Han,gyere,elmegyünk abba a parkba ahhol szokott lenni,és kérdőre vonom-pattantam fel ,majd megragadtam Jisung kezét ,és elkezdtem húzni.

-Nem kell ez Jungkook...kook.

-De kell,az én barátom szívével nem játszik senki-morogtam magamnak,míg valaki meg nem szólított az egyik sorból.megállítva engem is,és mögöttem rongy babaként szaladó barátomat is.

-Ne haragudj-lépett ki ismeretlen szerelmem ,egy apró mosollyal ajkain,a hangja akár valami zene,amit csak személyesen nekem irtak,,szemei pedig ilyen távolságból,teljesen magával ragadtak,illatáról nem is beszélve. Vanillia és áfonya-Nem érem el az egyik könyvet,te pedig magasabbnak látszol mint én. Levennéd nekem?

Szívem majd kiszakadt a helyéről a sok inger miatt,agyam pedig leblokkolt közelébe,és az elején meg se akartam mozdulni,nem is tudtam,de hála Jisungnak-ki hátulról meglökött- ,megindultam abba a sorba ,ahova éde szépségem indult el.

-Ott azt-mutatott egy kék köyvre ,ami tényleg magason volt. Kicsit nyújtózkodva vettem le majd nyujtottam felé. -Köszönöm-mosolygott fel rám,a könyvet kivéve kezemből,és elindult egy nem messze lévő asztalhoz,leülve egy másik fiú mellé,ki azonnal ki is kapta a könyvet kezéből.

-Életed plátói szerelme hozzád szólt, és mosolygott rád. -állt be mellém barátom,és kezeivel vállamon támaszkodott meg .-Te pedig csak áltál mint egy hold kóros.

-Igen,olyan gyönyörü,a hangja pedig,istenem ,erre akarok elaludni.-néztem teljesen extázisba esve,továbbra is a másikat kémelve,ki kezén támasztotta meg állát,nézve a mellette ülő fiút. 

-Akkor lépned kéne nem?Már két éve oda vagy érte. Csak menj oda ,és beszélgess vele.

-Haha,majd lépek....ha nem fogok félni az elutasítástól.De vissza az eredeti tervhez-indultam meg újra az ajtó felé,Jisungal mögöttem. Még gyorsan vissza pillantottam,és hál isten,még elkaptam tekintetét angyalomnak,ki mintha mosolygott volna. 

Egyszerinek hittem,de mindennapossá váltak. 

2021.4.17