𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚22📚

Kora reggel, köszönhetően a le nem eresztett redőnynek, hamarabb keltem fel, mint Taehyung. Ki megvédve saját íriszeit, vállamba furva fejét szundikált. Meg mosolyogva édes alvás módját másztam ki az ágyból, leeresztve a redőnyt, hogy szemeit ne bántsa a nap. Egész nap el tudtam volna nézegetni alvó mivoltát, de a zörgés, mi a konyhából jött, másra ösztökélt.

Fel kapva egy pulcsit indultam le, s még is találtam apát, aki épp a mosogatóból pakolt be a mosogatógépbe.

-Jóreggelt.

Hangomra hamar felkapta fejét, s az órára pillantva húzta el száját.

-Jó reggelt, felkeltettelek?

-Nem éppen , hanem a le nem engedett redőnyön beáramló édes napsugár.

Elmosolyodva pakolt tovább, majd becsukva a gép ajtaját dőlt neki.
Furcsa tekintettel méregetett, amit nem tudtam hova rakni, s mikor rá kérdeztem volna, hirtelen szólalt fel.

-Jin elszaladt a boltba, mert nem tudta , hogy Taehyung mit szeretne ma reggelire, vagy ebédre enni, vagy akár vacsorára ha addig marad.

-Hogy őszinte legyek, pontosan én sem tudom, hogy mit enne, vagy kívánna kora reggel. De ha vártatok volna...

-Tudod milyen Jin, mindenen túl pörög. Viszont fiam, főztem le kávét, meg meg tegnap vettünk különböző növényi tejeket, ha esetleg Taehyung azokat szeretné.

Elnevetve magam keltem fel, és beállva apa mellé hajtottam fejem a vállára, ki mosolyogva tett ugyan így

-Van egy kis munkám még, szóval te menj fel , pihenj vissza, és majd szólok ha Jin haza ért.

-Köszönöm-mosolyogtam rá, s elindultam fel, egy gyors mosdó után.

Bent, Taehyung édesen bújt párnámba , miközben telefonját bujta.
Levetve pulcsim másztam be mellé, hasamra fordulva, úgy nézve rá, s több se kellett neki. Apró mosolyt varázsolt arcára, s lezárva a telefont nézett rám. Kezét, amelyik szabad volt, arcomra tette, hegemen végig simitva. Fejét felemelve került közelebb hozzám, s egy apró csókot nyomott orromra, majd számra, ami miattam lett hosszabb.

-Jó reggelt Guk.

-Neked is Tae-pusziltam arcára, ő pedig vissza ejtve fejét a párnára figyelt engem.
Reggelente sokkal szebb. Kos pufok arca, a párna nyoma az arcán, az ezer meg egy felé álló haja, álmosan csillogó szemeiről nem is beszélve. -Hogy aludtál édes?

-Mint egy kisbaba. Kényelmes az ágyad.

-Örülök neki.Jin hyung el ugrott a boltba, mert nem tudta mit szeretnél enni reggelire, plusz, hoztak meg tegnap mindenféle tejet, hogy ha kávéznál esetleg.

-Ez annyira kedves tőlük és most rosszul érzem magam-furta fejét a párnában, s mondata végét is alig hallottam már. Kezemmel hajába simitva söpörtem el arcáról loboncát.

-Miért?

-Nem kávézhatok,vagy ihatok bármilyen koffeines dolgot-fordult felém. Kérdő tekintetem látva felült, s egy kisebb gondolkodás után, lehúzta felsöjét, s mellkasa bal oldalára nézett, hova követtem én is.
Szemeim nagyra nyíltak, s azonnal fel ülve vizsgáltam meg azt a szép kis heget, mi lehetett vagy tíz centis.