𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚14📚

Gyorsan teltek a napok, Jungkook egyre idegesebb lett a randi miatt, ugyan úgy ahogy kis szerelme is, kit legjobb barátja le se tudott lőni.
Napokkal a találka előtt terveztek egy,, megbeszélést, , ahol barátaik is ott voltak. Nem maradhatott ki az a rész, ahol a két fiút zavarba hozva mulattak azon, hogy ez után már esküvő lesz és társaik. Jungkook elgondolkodott akkor, hogy milyen lenne Taehyungal egy élet, és a végén együtt öregedtek meg.

-Biztos elég az a pénz Kook? -kérdezte már vagy nyolcadszor Jin hyung, miközben fia a szobájában készülődött. Így van, aznap volt a találka napja. Jungkook minél jobban akart kinézni, hogy tetszen a másiknak. Jin hyung pedig csak biztosra akart menni.

-Igen hyung, elég. -sohajtva fordult szülője felé, ki boldogan mérte végig fiát. .

-De azért hozok még egy keveset-fordult meg, hogy pénztárcáját megkeresve szánja még meg fiát.
-Figyelj Jungkook, messze mentek, nagyon vigyázzatok egymásra, rendben? Taehyungnak is megadtad a számunkat, az itthonit is meg a személyeset?

-Igen hyung, megvannak neki is, de késésben vagyok, és most megyek-puszilt apja arcára, majd sietett is a vonat állomásra, hol már megérkeztekor szerelme is ott volt.
-Szia TaeTae.

-Szia Gukie -kelt fel mosolyogva. Szerinte valami eget rengetően jól nézett ki Jungkook,hiába viselte szokásos stílusához illő ruhákat, de ajkain mégsem tudtak kicsusszanni a dicsérő szavak, amikkel fejbe illette őt.

-Nagyon... jól nézel ki ma. Vagyis nem csak ma, mert mindennap elképesztő vagy, de ma valamiért jobban, vagyis ne úgy értsd hogy máskor rosszabbul nézel ki,mert olyan nincs, nem mintha nem tudnál rosszul kinézni ha akarnál.... huh lehet be kéne fognom-hagyta abba borzalmasan ciki monológját. Arca égett, és mint valami mázsás súly, így húzta le a piros fejét, ezért csak cipőjét tudta figyelni.

Taehyung kuncogva puszilt a másik arcára, ugyan olyan pirrel arcán.Megtettem.

-Te is jól nézel ki Guk, mint mindig.

-Köszönöm-mosolygott , vissza vezetve szemeit a másikra. El tudta volna még így nézni másikat, de a hangosbemondó jelezte, hogy bizony elkéne indulni a vonathoz, ha nem akarnak lemaradni. A vonaton egymás mellett ülve nézték az embereket akik épp a vonat mellett sétáltak, vagy az épp felszálló utasokat nézték végig. Hosszú útnak álltak elébe, s nem is unatkoztak. Zenét hallgattak, és néhány másik utasnak találtak ki háttér történetet, mint mondjuk az idős asszonyka, kinek azt a mesét találtak ki, hogy épp az unokáit látogatta meg, most pedig megy haza, hogy egy újabb adtak kimchit tegyen el, hogy majd megint tudjon vinni az unokáknak. Hosszú út volt, de számukra mégis pár percnek tünt, így leszálláskor, meg is jegyezték ezt egymásnak.

-Most merre? -Taehyung a másik mellé állva pillantott annak telefonjára, hol a Busani látványossagok voltak megnyitva. Ajkain kis mosoly jelent meg, s egy apró alig észrevehető szippantást vette Jungkook illatából.

-Van kettő kiállítás is, és egy étterem, de még a Busan toronyhoz is el kéne menni, meg a partra.

-Nos, mi lenne ha el mennénk enni, onnan pedig mehetnénk az egyik kiállításra. -nézett a másikra, kinek közelről a gondolkodós feje, még édesebbnek hatott számára.

-Rendben, aztán levezetésképp elmegyünk a toronyhoz majd a partra. A képeken mindkettő hihetetlen szép este -nézett ő is a másikra, s meg lepődve tapasztalta a másik lehelletét mi az ő ajkain csapódott vissza.Ha pár minit előre hajolnék,megtudnám csókolni. Agyában kisebb káosz alakult ki a helyzet miatt, s elkapva fejét köhögött aprót.

-Menjünk akkor-indult meg Taehyung, így Jungkook kénytelen volt utána eredni. Az étterem nagyon kis otthonos volt, ami nagyon tetszett nekik, emellett az étel is finom volt. Mégjobban szórakoztak, mikor felfedezték, hogy a vonatos idős hölgy kinek történetet találtak ki,az az étterem tulajdonosa, ki szintén felismerte őket. Jól lakottan mint a napközisek hagyták el az éttermet, miután beszélgettek egy kicsit az idős hölgyel.

-Hihetetlen hogy egy akkora hely ilyen kicsi lehet-nevetett Jungkook kilépve az étterem ajtaján szerelme után.

-Eléggé, és a kimchi se volt másod osztályú-mosolygott a másik elé állva.

Jungkook csillogó szemekkel nézett le a másikra. Második olyan helyzet, amit ki használhatott volna, de mégse tette. Megigérte Jimin-nek, hogy nem tesz semmi olyat, amit Taehyung nem akar, s nem biztos hogy egy csókot akarna tőle.
Sőt, lehet azzal elrontana mindent ami köztük eddig kialakult, azt pedig nem szerette volna.

-Szépek a szemeid Guk -mosolygott kábultan Taehyung is. Nagy kontroll kellett Jungkook-nak gyakorolnia. Ő egy tini volt, teli tomboló hormonokkal, közel ahoz az emberhez, akibe fülig szerelmes volt, s ki ilyet mondott neki.

-Öhm -kapta el tekintetét körbe kémlelve a helyen. Eléggé elszaladt az idő míg bent voltak az étterembe. -Kezd besötétedni.

-Menjünk el a toronyhoz, majd le a partra-Taehyung megemberelve magát pipiskedett fel, aprocska puszit nyomva a másik arcára már aznap másodjára.Nem volt oka arra hogy megtegye,de mégis megszerette,sőt...meg akarta tenni azt az aprócska semmit mondó tettet-Azok szebbek most, és már a világítás se olyan lenne a kiállításon.

Jungkook a puszi miatti zavaros gondolatokkal bólintott, s el is indultak a torony felé. A naplemente miatt, igazán romantikusnak hatott a torony felé vezető út. Mind ketten elvoltak a kis világukba, mibe persze a másik is szerepet kapott, nagyobb részben.

Kisebb sétika után megérkeztek a toronyhoz. Egymásra pillantva mosolyodtak el zavarba jőve, majd elindultak. Sok párt láttak akik egymás kezét fogva sétáltak, nézve a kivilágított tájat, vagy épp egymás szájába matattak. Mind ketten gondoltak arra, hogy mi lenne ha.... de egy ideig egyikük se lépett.
A torony tetejéhez érve, az idő hidegebbre váltott, ami Taehyung lenge öltözékének nem volt kellemes. Ezt észre véve, Jungkook közelebb állva ölelte át a másikat pulcsiával takarva őt is a hideg elől. Ezen tetten Taehyung egyszerre lepődött meg, s érezte azt a kis kellemes bizsergést, ami mindig akkor jött elő, ha Jungkook a közelében volt.

-Fázol még?

Jungkook sejtette hogy buta kérdés volt, ítélve abból hogy a fiú reszketése alább hagyott.

-Még egy kicsit igen.. de... -fordult úgy hogy a pulcsi alá tudja bujtatni kezeit, ezzel teljesen átfonva a másik derekát, szinte bele bújva az őt ölelő fiúba-Mostmár nem.

Jungkook hihetetlen boldog volt, és kezdte azt sejteni, hogy ő se teljesen közömbös a másik számára, ezért se volt rest kezeivel jobban szorítani magához. Mint egy pár úgy álltak ott, nézve a tájat. Maximum egy húsz percet állhattak fent, de a hidegebb időnek hála, hamar eljöttek onnan, majd csendesen, egymás mellett battyogva sétáltak le a partra.
Az este miatt, már nem sok mindent lehetett látni a parton, de még így is szép volt számukra. Kezeik sokszor érintették egymást, néha akaratlagosan, néha akaratlanul. Jungkook megunva a cica-egér harcot, kezét a másikéra kulcsolva nézte tovább úgy a tájat, mintha ez teljesen természetes lett volna számára, pedig belül szíve majdhogynem felrobbant. Érezte magán szerelme tekintetét, s szinte maga előtt látta azt, ahogy az elpirulva hajtja le fejét.

-Jungkook... kérdezhetek valamit?

Az említett kíváncsi tekintettel fordult szerelme felé, megállva. Taehyung arcán hatalmas pir áradatt lett szabadon.

-Mindegy, felejtsd el. -s indult volna el újra, ha az vissza nem húzta volna magával szembe állítva.

-Tae, nyitott könyv vagyok számodra, kérdezz nyugodtan. -mosolya megnyugtatóan hatott szerelmére, ki ki fújva egy adag levegőt kezdett bele.

-Emlékszel arra amikor filmeztünk nálad?

-Igen.

-Akkor ugye mint emlékszel, Jimin jött értem. -lassan de biztosan akart rákérdezni, de kissé berezelt. -És ti lementetek beszélgetni.

Jungkook agyába lejátszodott az a nap, s valahogy kezdte sejteni hogy Taehyung mire akar rá kérdezni. Persze aggodalom áradt szét benne, de bólintott.

-Nos ez egy vallás is lesz a részemről. Nos, akkor.... nem aludtam egész végig. Mikor kimentetek pár percre rá én is lementem, és hallottam... dolgokat.

-Figyelj Tae sejtem, sőt tudom mire akarsz kilyukadni. Sajnálom, hogy kihasználtam a helyzetet én csak....

Minden ki indítója, az az egy kis tett volt.

2021.10.10