𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚2📚

Miután sikeresen kiosztották drága Minhot, Jisungot ott hagyva indultam meg haza.
Eléggé késő van már, és a nevelő apám már biztos aggódik. Így amilyen gyorsan csak tudtam,pattantam is fel az első buszra ,ami felénk megy. 

-Merre jártál?-állt Jin hyung az ajtóba egyből,kis koalás mamuszába.

-Könyvtárban voltam. -válaszoltam nyakamat behúzva,miközben cipőmet vettem le. 

-Tudom,hisz kedd van,de nem szoktál eddig kimaradni. 

-Igazábol,tényleg ott voltam,de aztán az egyik parkba mentem ki Jisungal,mert volt egy kis beszélni valóm az egyik sráccal ott. 

-Gondolom megint Minho mi?-sóhajtott nagyot,biccentve egyet ültünk le a kanapéra. Jin hyung átkarolt,míg én zokniaimtól szabadítottam meg lábam,s lazítottam a sulis egyenruha nyakkendőjén.-Mos mi történt?

-Minho lekapta,de aztán semmi szó nélkül hagyta ott. 

-Nem értem azt a fiút. És Jisungiet se,léphetne már. 

-Én is ezt mondtam,de mintha a falnak beszélnék. Amúgyis,neked milyen napod volt hyung?-lentebb csúszva a kanapén karoltam át hasát,míg ő arcomat kezdte el simogatni. Sokaknak fura lehet ez kicsit. De Jin hyung velem ,és a nevelő apukámmal volt a kezdetektől fogva. Ő volt az egyik dajka az árva házba,aztán jött Namjoon ,azaz apa,találkoztak és Love volt eslő látásra. 

-Remek,volt egy kislány akit ma végre örökbe fogadtak. Tényleg te rég voltál ott, Ryujin biztos hiányol. Rég látott téged az a kicsilány. 

-Tudom,de neki még mindig függőben van az örökbe fogadása?

-Ien,a szülők nem akarnak teljesen lemondani róla,de a nevelő szülők pedig már vinnék haza,annyi vívódás,könnyebb lenne ha az egyik fél vissza lépne. 

-Szegény kicsi lány. Lehet,holnap benézek,mikor is vagy bent holnap?-ásítva keltem fel hyungomról,és felállva nyújtóztam ki -És amugy,apa hol van?

-Apád már rég itthon van,csak papirokat intézi. 

-Értem,nos én felmegyek,és majd szólj ha kell segítség-mosolyogtam rá,mit viszonzott,majd felkelve indult meg a konyhába,míg én az emeletre. Szobámba beérve,egyből felkapcsoltam a villanyokat,majd tv-m távirányítóját  megkeresve indítottam be Youtubeon a kis Chase Atlantic lejátszási listámat,majd telefonomért nyúlva akartam eldőli az ágyon ,de az említett tárgyat egyik zsebembe se találtam. Elátkozva magam ostobaságom miatt borultam el az ágyon,szétterülve mint egy csillag. Elhagytam. Vagy a könyvtárba,vagy a parkba,vagy a buszon. Nagyon reménykedtem benne,hogy valamelyik az első kettő közül,hisz ha valamit a buszon hagysz el,azt többé nem látod. 

Végül,végig szidva mindent ,és mindenkit kaptam ölbe laptopom,és irtam a kis hármas csoport chatbe ,hogy mi a helyzet. Yoongi persze mint valami zsémbes öreg emberke elhordott minden szerentcsétlennek,míg Jisung,-a kis angyalka-írt Minhónak,hisz ők még kint voltak a parkba. 

De mintha csak egy égi jel lett volna,hogy egy jó ember találta meg,kaptam egy emailt ktthyun@beargmail.hu-tól,miszerint megvan a telóm. 

Meglepő volt telefonom megtalálójának kiléte.