𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚19📚

Szeretnék mindig úgy kellni, hogy Taehyung , félig hason feküdve öleli a kezem, egyik lábával a derekam fogvatartva,szerte ágazó haj koronával...
Irtó édesen festett, s az a nyújtózkodás amit lenyomott,a kis morgásával együtt,feltette az i-re a pontot. Mellesleg, a tény miszerint az én ruháimba vittem haza, az egész napomat feldobta. Sose értettem, hogy a fiúk miért adják oda a pulcsiaikat a barátnőiknek, de mostmár értem.

A nap folyamán barátaim sokszor megjegyezték, hogy mennyire vigyori fejem volt, aminek végül az lett a vége, hogy mint egy kislány akit csak megpuszilt a szerelme, elmeséltem nekik is mindent.

-És akkor most ti hivatalosan is együtt vagytok?

Jisung értetlen feje nem csak az én két utolsó agysejtem égette ki, hanem Minho-ét is, aki ölelve drága barátom vetette hátra fejét, hogy egy hatalmasat sóhajthasson.

-Kicsim, csókolóztak, Jungkook bemutatta a szüleinek, most Taehyung akarja, egymásnál aludtak, és Jungkook konkrétan elmondta, hogy együtt vannak. Szerinted baba, akkor együtt vannak e?

-Csak biztosra akarok menni. Tudod te mióta hallgattuk Yoongi-val azt, hogy ez, hogy siránkozik, csak mert nem ismerte Taehyung-ot?

-Ennek az,, ez,, -nek neve is van-boxoltam karjába,válasza pedig annyi volt,hogy meg játszva a hattyúk halálát bújt Minho karjaiba jobban.

-Viszont, mikor lesz a nagy bemutatás? -Minho, mintha valami kis fan lányocska lett volna, úgy kérdezgetett ehhez hasonló kérdéseket.

-Azt még nem beszéltük meg. De ma megkérdezem Tae-t. Huh bele gondolva, kissé...

-Görcsbe áll a gyomrod-mosolygott Jisung. -Nekem is ez volt, mikor Minho mutatott be, de aztán minden a legjobban alakult.

-Mert Minho gondolom áradozott rólad.

-Amúgy tényleg-bologatott komolyan Jisung-Az anyukája mondta, hogy vele beszélte meg a velem kapcsolatos dolgokat, és egy cuki mókusnak hívott otthon.

-Ennyi elég- fogta be barátom száját Minho. Nos aki ismeri Jisung- ott, tudja , hogy barátom nem tudja elviselni ha elcsititják. Ezért járt úgy Minho is ahogy.
-Áh! Te megharaptál?

-Ne csitíts el amikor beszélek. Vagy legközelebb nem a kezed harapom meg.

Minho arcára kisebb félelem ült ki, majd egy pajzán mosolyt villantott. Ez volt az a perc, amikor én ott hagyva barátaim lépkedtem a termünk felé.
Nem voltak sokan bent, de egy személlyel mégis többen voltunk.
Jimin a padomon ülve társalgott Yoongi-val, ki kezeit a másik combjain pihentette.

-Fúj, miért vannak körülöttem mindenhol szerelmes párok? -huppantam le helyemre, a másik kettőre nézve.

-Ne irigykedj. És ha ezt Taehyung most meghallotta volna, hogy mit mondtál a szerelmes párokra. Nem szólt volna hozzád egy jó ideig.

-Aww te szerelmes vagy belém? -gügyögött Yoongi, Jimin arcát maga felé fordítva.

-Ha ezt csinálod nem.-szedte le barátom kezeit arcáról, és egy kis puszit nyomott szájára. -Mennyire izgulsz a találkozó miatt?

-Egy egytől tízes skálán? Tizenkettő, vagy tizenhárom.

-Nem kell ennyire izgulnod. Taehyung szülei szinte már ismernek, mert Tae annyit beszélt rólad. Plusz ha nem vagy gyökér nagy esélyed van arra, hogy megkedvelnek.

-Ah, nektek hogy ment a bemutatás?

-Anya imádta Yoongi-t. Szinte én meg se szolalhattam, mert elnyomom Yoongi-t.

-Anyukád jobban szeret engem mint téged, hupsz.

-Persze-forgatta meg játékosan szemeit Jimin, majd rám nézett-De tényleg ne aggódj. Szeretni való ember vagy elméletileg ,ha már Taehyung-ot is megfogtad, és szinte ismernek már mint mondtam,semmitől se kell félned.

Bologatva hagytam, had merüljenek el a kis világukba, míg én telefonom elő kapva néztem meg üzeneteim. Milyen jól is tettem.

Az első üzenet amit megláttam drága szerelmemtől jött, és boldogan nyitottam meg, s kezdtem el olvasni.
Mosolyom az arcomra is fagyott abban a pillanatban.

Angyalka:

Szia Gukie. Nos remélem amikor ezt elolvasod, nem épp állsz, mert ismerve téged, biztos rosszul lennél. A szüleimnek említettelek, és azt is, hogy bemutatnálak. Ma délután, persze ha neked is jó, szívesen megismernének.Tudom nagyon hirtelen, és gyorsan jött ez nekik,viszont sokat meséltem  rólad.

És nem csak az én kis történeteimből, meg képekről akarnak

vagyis inkább szeretnének megismerni. °=°
Remélem ettől még nem fogsz elszaladni<3és még kedvelni fogsz..

- Már ma be akar mutatni-néztem a másik kettőre, kik elsőnek meglepődtek, majd vigyorogva vették el telefonom, s olvasták el az üzenetet

-De édes nevet állítottál be neki- mosolygott Jimin-Viszont mondtam. Sokat mesélt rólad otthon. Mondj igen-t. Vagyis menj bele. Nem kell túl spilázni ezt az egésszet. A szülei elég szabad szelleműek, szóval azért se akadnak ki, hogy fiú vagy, szóval gond egy szál se.

Némán bologatva kaptam vissza telefonom, s válaszoltam Taehyung-nak, hogy jó nekem a ma,és szívesen megismerném akkor a szüleit. Tényleg biztos nem lessz semmi gáz. Ha Jimin is azt mondja akkor biztos.

|=|

-Ne izgulj , nem a kivégzésedre mész, hanem a szerelmed szüleihez- igazgatta Jin Hyung a hajam. Amint haza értem, pánikolva rohantam hyungomhoz, hogy mit vegyek fel, mit kéne ajándékba vinnem, hogyan kéne kezdenem, még abba se voltam biztos,  hogy hogyan kéne lélegeznem egyáltalán.
Apa azonnal el is szaladt az egyik borászatba nekem, plusz virágért is, amiért iszonyat hálás voltam.

-Hyung, lehet, hogy Tae mesélt rólam otthon, de mi van ha nem azt a képet képzelték el, amilyen igazából vagyok? Lehet teljesen más embernek hisznek. Lehet Tae, valami másnak festett le, és amikor meglátnak, csalódnak.

-Ezer százalékra biztos vagyok abban, hogy pont így képzeltek el, mint amilyen vagy. Ne izgulj Kook. Jó benyomást fogsz rájuk tenni. Imádni való vagy, talpra esett, és okos is, megtudod védeni Taehyung-ot is ha kell. Ennél többre egy szülő se vágyik.

Kisebb nyugodtsággal fordultam Hyung felé, s megölelve mormogtam el egy ,, köszönöm,, -et. Kicsi lelkemnek, és zakatoló szívemnek egy kis nyugvást adott.

-Megjöttem-viharzott be apa végül, egy nagy csokor virág vállogatással, és egy zacskóval, amibe gondolom a bor volt. -Ezt neked hoztam, ezt pedig neked-vett elő egy kisebb dobozban egy rózsát, s egy csók után oda adta Jin hyungnak, aki persze már szaladt is kirakni valahova. -Figyelj fiam, ne izguld túl, az a legrosszabb. Gondolj arra, mintha csak egy osztálytársad akarna bemutatni, rendben?

Jól esett, hogy mind kettő szülőm ennyi oda figyelt arra, hogy megnyugtasson abban a pillanatban, s  sikerült is nekik.

-Köszönöm apa, és azt is hogy elhoztál.

-Nincs mit-mosolygott rám -Nade menj.

Kiszállva intettem meg egyet vissza apának, ki ez után el is ment. A szívem rendesen majdnem kiszakadt a helyéről, a tenyerem pedig csocsogott. Rendben Jungkook, nyugodj meg, mert attól megnyugszól. Nem lessz baj, ha olyanok mint Tae akkor minden pöpec lesz.

Remegő kezeimet a csengő felé vonszolva nyomtam meg a gombot, s nem sokkal utána nyílt is az ajtó.

Nem ezt vártam...de nem bántam..

2022.04.04