𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚3📚

Már javában folyt a tanítás,minek az első felét,Jisung valamiért kihagyott. Yoongi szerint Minhoval van biztos,de most pedig írni se tudtam ,hogy él e még. Negyedik óra után ,már csak tesim,és egy művészettörim volt,amin be tudtam fejezni a kis fetményemet,amin épp Yoongi,csorgó nyállal alszik a huga hello kitty-jével. A tegnapi kis szitut is elmeséltem neki,hogy életem szerelme hozzám szólt,ki is volt akadva,hogy akkor történik minden ,ha ő nincs ott.

-...és akkor tudod igy rá mászott és..-meslte bele élve Yoongi a horrort amit hajnalban látot,míg egy alacsony ,narancs hajú srác felénk nem kezdett el sétálni,egy fekete,és egy szőke hajú sráccal,akik kézen fogva mentek. 

-Te vagy Junglecock ugye?-kérdezte a narancs hajú. Yoongival egyszerre néztünk egymásra ,majd a jövevényekre. 

-Jungkook vagyok-keltem fel,így sokkal magasabb lettem mint ő. 

-Ez a tiéd ,ugye?-vette elő zsebéből a telefonomat ,majd felém nyújtotta. 

-Akkor csak ott hagytad el miközbe játszottad a hős szerelmest. -nevetett fel legjobb barátom,mire hátra pillantva egy rosszalló pillantást kapott tőlem.

-Hős szerelmes mi?-mért végig az alacsonyabb srác majd hátra nézett a másik kettőre.-San,Young,van mégegy.

-Mégegy mi?-Yoongi mint a védelmező bátty úgy pattant fel,lenézve a másik háromra. 

-Nem akarlak többet meglátni Taehyun közelébe,vagy akár a könyvtárba-gúnyos tekintetét látva,kissé megilletődtem.Mondandója után,intett a másik kettőnek,kik kicsit még maradva fordultak flénk. 

-Ne foglakozzatok vele,túlzottan félti.-mosoylgott az alacsonyabb szöszi,majd megfogva a másikat indultak el ők is. Én Yoongira néztem,ki szintén ugyan olyan tekintettel nézett utánnuk mint én Yoongira

-Ezek amugy kik?Nem láttam még őket,viszont most menjünk a  könytárba-szedte fel táskáját a földről,amit én csak összeráncolt szemöldökkel néztem. 

-Te?A könytárba akrsz jönni velem?

-Életed szerelme tegnap ozzád szólt,míg én nem voltam ott. Ha ma is megtörténik,legalább ott leszek,és nem fagysz le mint valami kis szaros.-verdeste meg vállam,majd kezét átlendítve karolta át nyakam,és húzni kezdett,mint valami kis rongy babát. 

Beérve egyből gyönyörűségem kezdtem keresni,de sajnos szemeim nem találták. Eközben már Yoongi ment is a kis helyemre,hogy oda leülve nézhessen ki a fejéből,vagy játszhasson a telefonján. Sóhajtva indulam el felé,és foglaltam helyet mellett. Telefonom elővéve számítottam arra,hogy telibe le van már merülve ,de meglepődve tapasztaltam ,hogy a töltöttsége majdem száz százalékon volt. Szóval akkor a kis arogáns törbe feltette töltőre. Érdekes. 

-Kis szerelmed nincs itt?-Yoongi szavai kissé hangosabbra sikeredettek,így az a pár lányka akik körölöttünk voltak,felénk pillantottak,majd elmosolyodtak,kiváncsian nézve felénk. Nem volt titok,hogy kelendő vagyok a lányok körébe.

-Nem,sajnos nincs itt,vagyis mé nem láttam-nézek körbe,hátha megpillantom szőke hajzuhatagot,de sajnos,még most sem tünt fel. A lányok elszontyolodva fordultak el,majd kezdtek sugdolózásba. 

Az órára pillantva vettem észre,hogy lassan fél kettő,így nem kellett annyira sietnem haza.Yoonival,kb másfél órát tölthettünk a könyvtárba,de így,hogy az a személy nem volt itt,ki miatt egyáltalán jártam ide, unalmasan teltek el a percek. 

-Menjünk-keltem fel,felhúzva nadrágom,úgy nézve le legjobb barátomra. Yoongi nagyon bele volt merülve telefonjába,így lábon rúgva hívtam fel magamra a figyelmét,ami túlzottan is sikerült. Lassan pillantott lábára ,amit megrúgtam,majd vissza rám.

-Adok egy kis egérutat ,míg elérsz az első polcig,aztán mehalsz kiddo.

Hatalmasat nyelve vettem fel táskámat,majd rohaásba kezdtem. Vannak azok a barátsáok ,ahol az ilyen megszólalásokkal csak fenyegtőznek,na a mi barátságunkba,ez full komoly,Yoongi nem egyszer vert úgy vállba,hogy belilult .Így szerintem érthető rohanásom oka. 

Alig értem az ajtóhoz,már hallottam Yoongi trappoló lépteit. Vissza pillantva térképeztem volna fel a terepet,hogy mégis mennyire lehet tőlem,míg meg nem láttam szőke anyalomat,érdeklődve kémlelve ki az egyik sorból ,hogy mégis mi folyik. Gyönyörködtem volna még benne,hogy mennyire gyönyörű ma is,de Yoongi közeledő alakja,mozgásra késztetett,így kicsapva az ajtót szaladtam végig az udvaron,míg drága legjobb barátom,rám nem vetette magát.

 Fájdalmasan jajdultam fel,s próbáltam lelökni magadm,de ő vállam kezdte el ütögetni.Körölöttünk az emberek,vagy fura pillantással illettek minket,vagy sajnálóval felém intézve azt.Meg is érdemeltem azokat a pillantásokat,higy legjobb barátom,hiába tűnik vékonynak mint egy giliszta,megmerném kockáztatni,hogy nehezebb mint én.Végül felkelve hajoltunk meg a kis tömeg elött,majd röhögve indultunk el ,magunk mögött hagyva őket. 

Ha vissza néztem volna,láthattam volna az ő aggódó tekintetét,amit felém intézett.

2021.04.23