𝙱𝚘𝚢 𝚏𝚛𝚘𝚖 𝙻𝚒𝚋𝚛𝚊𝚛𝚢/𝚝𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

📚10📚

Gyorsan röppentek el a npok,és máris a péntek délután volt. Yoongiékkal,ma kihagytuk a könyvtárat,s helyette egy újonnan nyílt kajáldába töltöttük a délutánt. Este pedig mikor haza értem,Jin hyung boldogan mesélte,hogy milyen nasikat vett,és ,hogy most milyen helyre is viszi őt apa a hétvégén. Mindig valami fullosan megrendezett randikra viszik el egymást. És hogy ez miért van?Egy nagyobb veszekedés után,Jin hyung elköltözött tőlünk,ami miatt apa teljesen összeomlottt,de aztán beszéltek,és féltek attól,hogy a romantika hiánya miatt volt az a vita,így egy hónapba egyszer,elmennek egy ilyenre. 

-És akkor mik is a tervek holnapra?

Jisung szokásosan fel kellett hívjon wc-zés közben,ha már Minho nem ért rá. Vagy igazából,csak nem akart Han-al beszélni miközben wc-zik.

-Igazából annyi a terv eddig ,hogy tízre megyek a sulihoz érte,aztán pedig filmet nézünk. 

-Nagyon kis romantikusba nyomjátok már most. 

-Han,ez nem egy randi. 

-De Jungkook ez az. -Minho mély hangja meglepő volt,mivel Jisung barátom azt mondta ,hogy épp,tudjátok. -Figyelj,ha nem annak szánja akkor nem romantikus filmeket akarna veled nézni ,kettesbe. Gondolkodj kicsit Kook. 

-Bezzeg te nem csináltál ilyet-Jisung barátom duzzogó fejének képe egyből megjelent lelki szemeim elött,és csak kuncogni tudtam rajta.

-Majd lesz valami. Én lennék a legboldogabb,ha annak vehetnénk ezt. De viszont Jisung te pedig ne hisztizz,örülj ,hogy ez a szó szerinti tuskó veled van .

Azzal bontottam a hívást. Győztes mosollyal mentem el fürdeni,lemosva magamról a mai nap piszkait,s ugyan olyan mosollyal mentem vacsorázni,és a kérdés nem maradhatott el,hogy mire ez a nagy mosoly . Végül,már ágyban is voltam ,mikor Taehyung írt egy özenetet,mibe csak annyi állt,hogy hozzon e valami nassolni valót,mire szinte azonnal válaszoltam,hogy semmi szükség rá ,mert a szüleim bevásároltak. Kis csevegésünk végén,egy ,,szép álmokat Guk,,-al elköszönt,s nem tudtam nem azt az egy üzenetet nézegetni percekig. Valahogy álomszerünek hatott az egész ,ami vele volt. És reméykedtem benne,hogy nem fogok felkelni úgy,hogy még mindig ,mint két ismeretlen csak vagyunk egy könytárba,tudván,hogy sose fogom megismerni. 

_,_,_,_,_,_,_,_,_,

Apa hangosan trappolva be szobámba keltett fel,hogy lassan tíz óra,de én még sehol se vagyok kész. Elsőnek,szinte le sem esett miért ilyen gyors,és hiperaktív az én ,általában nyugodt lassú édesapám,majd telefonomra nézve megtudtam miért. 

9:49-et mutatott az óra,nekem pdig tízre kellene a sulinál lennem. Szemeim azonnal kipattantak,ugyan úgy mint alakom az ágyból,hogy gyorsan befutva a fürdőmbe tudjak lezuhanyozni,hajat mosni,fogat és arcot mosni. Ez a prócedúra olyan öt perc alatt megvolt,majd jött az öltözködés. Első ruhákat miket találtam kikaptam,s miután meggyőződtem róla,hogy nem puszkosak,felkapva magamra futottam le,hol apámék csak figyeltek .Már féluton lehettem,mikor telefonomat keresve rájöttem,hogy bizony azt se tettem el nagy rohanasom közepette. Szidva magam eredtem neki újra a futásnak,míg el nem értem a sulihoz. Szivem kissé megállni látszott,mikor Taehyung hírét-hamvát se láttam. 

-Taehyung!-gondoltam,ha meghallja ,hogy itt vagyok,előjön rejtekéből,de ez tíz perc után se történt meg. Kissé kétségbe esett lettem,hisz ha úgy veszzük,akaratom ellenére ültettem fel Taehyungot,és csoda lesz ha ezek után még szóba áll velem. Sóhajtva egy hatalmasat vakartam meg tarkóm,majd indultam el haza. Hogy lehettem ekkora idióta,hogy nem állítottam ébresztőt? Szidva az eget ültem le az egyik padra,s kezdtem el gondolkodni a Taehyungnak szánt bocsánat kérésemen .