Dumb Cupido

Megérkezve

(A " jelölt részek azok mikor Hwa jelelve beszél, a * jelölt részek azok mikor egy program segítségével, ami a mobilján van, beszél. Lehet nincs ilyen amúgy, de most lesz.)

A szünet közeledtével kaptam egy csodás ígéretet testvéremtől, hogy majd vele lehetek egész szünetben. Azért is szerintem mert a szüleink inkább a munkával foglalkoznak mint velünk, meg azért is, remélem, mert bátyám tudja, hogy oda meg vissza vagyok a bandájukért. Innen jöhetne a kérdés, hogy ki is az én bátyám és melyik bandáról van szó. Megmondom én, mert nem titok. Az én bátyámat Mingi-nek hívják, a bandáját meg ATEEZ-nek. Bizony ám, ők azok. Szeretett bátyám, igaz csak féltestvérem, de akkor is, szóval, szerény véleményem szerint ő a legmenőbb rapper a világon. Persze nem ő az elsőszámú kedvencem. De ez már s még titok, szóval nem mondom el.
Na de, eljött, bár szerintem túl lassan, az a pillanat mikor végre mehetek testvéremhez és láthatom őt nem csak kamerán keresztül. A gépem időben indult el. Szerencsére nem volt gond, sem felszállásnál, sem pár óra múlva a leszállásnál sem. Azután meg már csak meg kellett találnom testvérem a tömegben. Hiába magas az én testvérem, mégis beletelt nem kis időbe mire meglett. Jól megölelgettük egymást a viszont látás örömére, aztán bátyám fogta csomagjaimat és elindult, én meg persze követtem.
- Ha fáradt vagy majd lepihenhetsz a szobámban. - mondta ezt aközben már mikor csomagjaim a kocsijába pakolta be. Legalábbis azt hittem az övé, de hamar rajottem hogy a banda kisbusza volt az.
"Az nem lenne rossz." - jeleltem neki. Igen, ugyanis néma vagyok. Hallani persze hallok, csak hangom nincsen. Rossz vicc ez a sorstól.
- Akkor úgy lesz. - csomagjaim bent is voltak a kocsiban, így beültünk mi is és eztán a kocsi meg is indult - Egyébként egyedül kell majd hagyjalak mert még vissza kell mennem próbálni. Tudod sok volt a kihagyás. - no igen, bátyámnak is vannak bizonyos gondjai.
"Nem gond nyugi, megleszek egyedül is." - igyekeztem őt megnyugtatni.
- Hm.. Mit szólnál ha cserébe beszélnék Hong-al az aláírásról?
"Megtennéd tényleg?"
- Ez a legkevesebb. - simította fejem.
"Te vagy a világ legjobb tesója." - öleltem is őt meg.
Aztán így is maradtunk míg meg nem érkeztünk a házukhoz. Bátyám segített becipekedni, aztán megmutatta hol s melyik a szobája aztán már ment is. Távozása után első dolgom volt elhagyni a szobát és kicsikét körül nézni. Szívem hevesen vert minden pillanatban. Nem is csoda hiszen ott voltam ahová sok millióan vágynak úgy hogy esélyük sincs bejutni. Nézelődésem után visszatértem bátyám szobájába és ahogy voltam ledőltem ágyára. Nem is kellett túl sok, hogy elaludhak.
Legközelebb már csak akkor ébredtem fel mikor valaki az arcom simogatta. A bátyám volt az. Ezer közül is felismertem volna az érintését. Így aztán nem is ijedtem meg. Jó érzés volt így ébredni.
- Jól aludtál? - kérdezte miután kinyitottam szemrim. Csak bólintottam neki mire ő elmosolyodott. - Elég késő van, de most vacsorázunk. Nem vagy éhes?
"Egy kicsit." - mondtam így - "Biztos fáradtak vagytok, nem akarlak zavarni titeket."
- Egyáltalán nem fogsz zavarni. - mosolygott még. Imádom a mosolyát, ezt az őszinte mosolyát. - Amúgyis jöhetsz, mert kíváncsiak rád.
"Tényleg?"
- Igen. - bólintott is - Hongjoong is azt mondta, hogy úgy ad csak aláírást ha te kéred tőle. - akartam volna kérdezni, de megelőzött - Tudja, hogy nem beszélsz.
"Akkor jó." - nem nyugodtam meg, semennyire sem.
- Na gyere. Mm menjünk mielőtt mindent feldalnak. - el is engedett engem. Így aztán felkeltem, át is öltöztem és aztán mehettünk is.
Ahogy lefelé mentünk már hallani lehetett a többieket. Kicsikét hangosak voltak. Úgy tűnt vitáznak valamin. De persze elhallgattak amint bátyámat meglátták. Engem szerintem észre se vettek elsőre ahogy félig bátyám mögé voltam bújva.
- Ő az öcséd? - ez a kérdés az erős pink hajú San-tól érkezett.
- Igen. - maga mellé húzott és ölelt kicsit - Ne félj nem harapnak.
- Csak ha kéred. - Jongho megszólalt és kapott is egy tockost Yeosang-tól.
- Úgy kell neked. - Wooyoung így élőben sokkal helyesebb, de akkor se ér fel az én személyes kedvencemig.
- Valahogy, valamiért én sokkal fiatalabbnak hittelek. - Yunho is kedves, olyan mint bátyám mondta. Mindig róla beszélt, odavan érte.
"Mindenki így van ezzel. Szóval nem baj."
- Mit mondott? - kérdezte is mire bátyám elmondta neki.
- Egyébként ért mindent, szóval csak finoman ha kérhetem.
- Tessék. - legjobban Hongjoong lepett meg, s csakis azért mert odajött és egy aláírt képet nyúntott felém - Ezt akartad nem? - remegő kézzel vettem át tőle.
"Köszönöm. Nagyon köszönöm." - meg is hajoltam kicsit felé.
- Csak megköszönte. - bátyám fordított. Közben jutott eszembe a mobilom. Azon van egy olyan alkalmazás amivel én is tudnék "beszélni".
"Bátyus.. Figyelj csak. Használhatnám a mobilom? Tudod a fordítót."
- Szerintem lehet. Talán kicsit könnyebb is lesz.
- Megtudhatjuk miről van szó? - érdeklődött Yeosang először.
- Csak várjatok, mindjárt megtudjátok. - mondta bátyám, én meg elővettem mobilom és írtam is.
*Így érteni fogtok ti is engem nem csak a bátyám.*
- Ok, hát ez így fura. - szólt így közbe San - De mindenképpen jobb. Szóval felőlem mehet. - szavai nyomán a többiek is bólogattak.
*Reméltem nem okozok gondot.*
- Ugyan. - Yunho továbbra is kedves volt - Mondd csak, miért pont Hongjoong a kedvenced?
*Muszáj válaszolnom?*
- Nem muszáj, csak kiváncsiak. - bátyám nyugtatott így kicsit.
*Akkor elmonfom.* - kellett egy pár pillanat míg be mertem írni a választ - *Csak azért ő az mert a hangja olyan különleges, és hasonlít a bátyáméhoz.* - ezután bújtam el bátyámhoz bújva.
- Ez de aranyos már. - felismertem Wooyoung hangját - Ilyet se sűrűn mondanak neked hyung, ugye?
- Hát nem. - hangjából nem tudtam volna megmondani örül e vagy sem a válaszomnak.
- Oh, nézd, hyung elpirult. - Jongho szemtelen hangjára kicsit elfordultam bátyámtól. És tényleg.. Úgy tűnt Hongjoong valóban picit elpirult. De aztán hamar rendezte vonásait.
- Együnk inkább szemtelen banda. - mondta és ment is és elfoglalta a helyét.
- Igaz is. - Wooyoung követte is őt.
- Gyere öcsi, majd ülsz te is mellettem. - mondta bátyám s így el is indult velem ahogy ölelt még.