Dumb Cupido

Segítségedre kelve

Le is ültünk enni mi is. Kérdezgettek még vacsora alatt, meg persze csak úgy beszélgettek is. Nem igazán folytam bele, így is eléggé zavart voltam, meg aztán az a gépes hang amit mobilom produkál, hát elég irritáló. Még úgy is tudom, hogy nem mondják. Nekem is zavaró. Egész jó hangulatban telt így a vacsora. Sőt. Egy bizonyos ponton túl már zavarban is éreztem magamat tőlük. Wooyoung elég közvetlen volt velrm ahogy Yunho meg Yeosang is. Jongho már inkább pimasz, nagyon pimasz, San meg egyszerűen aranyos. Sose hittem, hogy tud ilyen is lenni. Ami Hongjoong-ot illeti... Hát ő kissé távolságtartó volt, vagy nem id tudom. Fura volt picit. De betudtam annak, hogy a fáradtság miatt olyan amilyen. Vacsora után aztán felajánlottam, hogy elmosogatok azért hify ők mehessenek fürdeni és pihenni. Bátyám természetesen nem nagyon akarta, de addig erősködtem míg belement. Úgy voltam vele ez a legkevesebb amiért itt lehetek náluk a szünetem idejére miközben ők dolgoznak. Szóval ez a dolog egy kis semmiség. Bátyám persze visszajött azért hozzám amint végzett a tusolással. Éppen akkor végeztem az utolsó edénnyel mikor jött.
- Most már gyere pihenni.
"Nem vagyok fáradt. Aludtam tudod."
- Jó, de akkor is...
"Lehetne esetleg egy pimasz kérésem?"
- Mondd. - bár fáradt akkor is mosolyog. Jól van, látom, mosolya őszinte.
"Lehetne esetleg, hogy használjam kicsikét az itthoni próbatermeteket?"
- Még mindig szeretsz táncolni?
"Igen." - nem nagy dolog ám, csak úgy a magam örömére csinálom.
- Gyere, nézzük meg szabad e a szoba. - mondta úgy hogy vállamnál ölelt engem.
Mentünk is így. Reméltem nem lesz ott senki sem. Ott szerencsére nem volt, viszont úgy tűnt a kis stúdióban tartózkodik valaki. Bátyám azt mondta mehetek nyugodtan, hisz hsngszigetelt a szoba mint a másik. Megnyugodtam, egy kicsit. A terembe lépve bátyám kapcsolt villanyt, aztán mutatta meg hol találom a magnót, azt is megmutatta hogyan működik. Maradt is volna, de én kértem inkább ne nézzen. Elég kínos lenne főleg ha akkor esnék el mikor ő látja.
- Na jó. De ne legyél túl sokáig. Rendben?
"Rendben. Köszi." - kapott puszit meg ölelést is mielőtt ment volna.
Hirtelen izgatottságomban majdnem eltörtem a magnót, de szerencsére csak majdnem. Aztán csak sikerült bekapcsolnom és zenét keresni. Tudtam ám mit akarok, csak kicsit időbe telt megkeresni. Mikor aztán meglett nagyon megörültem. Na persze mielőtt bármit is csináltam volna ellenőriztem, hogy biztosan senki nem les meg és hogy biztosan csukva e az ajtó. Miután ezzel megvoltam kibújtam papucsomból, aztán a zenét újra indítottam az elejétől és úgy kezdtem táncolni. Egyik személyes kedvencem ez is és éppen a bátyámék bandájától való szám, az Inception. Jó maga a szám is, de a hozzá való koreográfia is. Bátyám ugyan tudja, hogy szeretek táncolni, csak azt nem tudja hogy szinte az összes számukhoz tartozó koreográfiát ismerem és tudom is valamennyire. Meglepődne, ebben biztos vagyok. Na de, ahogy mondtam is táncoltam arra a számra, végig az egészet. Csak egyszer estem el és azt is csak azért mert az utolsó fordulásnál megláttam egy roppant ismerős alakot az ajtóban állni. S bizony az az alak nagyon nem a bátyám volt. De nem ám. Mégpedig azért mert magasságilag sehol sr volt hozzá. Amint realizálta, valószínűleg így volt, hogy miatta történt esésem oda is sietett hozzám. Rögtön lángba borult arcom.
- Jól vagy? Nagyon megütötted magad?
"Jól vagyok. Tényleg." - el is felejtettem, hogy ő így nem ért. Mobilom meg messze volt tőlem. Így csak mutogattam neki, hogy nincs baj, aztán igyekeztem felkelni, felállni. Csak hát nem ment úgy mint akartam. Amint egyenesben voltam azt hittem betojok olyan fájdalom hasított bal lábamba. Próbáltam én titkolni, de csak észrevette a fintort arcomon.
- Nincs semmi mi? - fura volt picit, na meg zavarba ejtő mikor segíteni igyekezett - Nyugi, csak segítek. Így elég szar lenne egyedül felmenni. - magyarázta közben. Én meg szinte spontán öngyulladást produkáltam lassan. Miért pont ő lesett meg? Nem lehetett volna más? Ez így olyan égés. Hogy kiről is van szó? Csupán csak Kim szexis Hong Joong-ról. Szégyelltem is magam, de muszáj volt hagynom, hogy segítsen, muszáj volt rá támaszkodnom. Így aztán vele hagytam el a termet, vele indultam az emelet felé. Hát, elég lassan értünk fel, de ő türelmes volt végig. Fura is volt. Felérve aztán, mikor kicsit megálltunk pihenni elő is húztam mobilom és írtam úgymond neki.
*Most már megleszek. Köszönöm a segítséged hyung.*
- Ugyan.. Semmiség. - legyintett - De akkor pihenj is le. Ne erőltesd tovább s lábad. Ha reggelre nem javul szólj Mingi-nek. Van erre krémünk a fürdőben.
*Rendben, és még egyszer köszönöm hyung.*
Nem mondott semmit mar, csak egy újabb kis intés után ment és nemsokára el is tűnt szobájában, amit ha jól tudom Yunho-val oszt meg. Bár lehet változott már a dolog. Mindenesetre miután magamra maradtam azt hittem szívem kiugrik helyéről. Csoda, hogy kibírtam mellette ájulás nélkül. Komolyan nem mertem hinni, hogy egyszer ennyire nagyon közel leszek majd hozzá. Illatával teljesen elvarázsolt. Na, de összeszedve picit magam besántikáltam bátyám szobájába. Olyan halk voltam amennyire csak az tudtam így lenni. Bátyám aludt már és szerencsére nem ébredt fel. Még akkor sem mikor átöltöztem alváshoz aztán mellé dőltem. Akkor ébredt meg picit és ölelt engem magához. Aranyos volt nagyon. Így valahogy sikerült megnyugodnom és lasssn el is aludtam.