Dumb Cupido

Felvéve

Végig néztem az egészet és kezdtem kapizsgálni, hogy mi lehet a gond. Mikor véget ért a szám kérdezniük se kellett, hogy mit kellene javítaniuk, én mondtam az észrevételeim. Pl hogy Jongho néha lemarad vagy épp túl hamar lép, vagy hogy Yunho késik, illetve hogy San és Hongjoong túl szélre húz. Soroltam még és ők furcsa mód nem mutattak haragot felém. Sokkal inkább meg voltak lepve. Nem volt túl nagy probléma egy sem. Mindenestre hagyták, hogy velük legyek és segítsek nekik. Akkor volt kissé kényelmetlen a helyzet, számomra, mikor szeretett hyung-omnak kellett megmutatnom mire is gondoltam vele kapcsolatban. Legnagyobb meglepetésemre nem tűnt úgy, hogy ne lenne egy véleményen velem, s ezt meg is mondta nekem. Az a pár óra így amit velük töltöttem, azt hiszem mondhatom bátran, hogy igazán nagyon jó s tanulságos volt. Yeosang zavarba is hozott rendesen a végén, mikor azt találta mondani, hogy velem ezerszer jobb volt dolgozni mint akikkel eddig kellet nekik. Az már csak hab volt a tortán, hogy a többiek igazat adtak neki. Igrn, még az én kedves testvérem is.
Nos, miután velük végeztem mentem megkeresni és értesíteni az illetőt akinél s akivel tanulok, hogy beszámoljak a történtekről. Meg is tettem amint meglett az illető. Legnagyobb döbbenetemre azt mondta, hogy ha továbbra is ennyire igyekszem s teljesítem az elvártakat akkor több feladatot bíz majd rám és kaphatok egy esélyt arra, hogy ha végeztem az iskolában akkor dolgozhatok a cégnél. Esküszöm alig mertem elhinni, még úgy is hogy legalább kétszer elmondta a dolgot. Nagyon boldog lettem akkor.
Na persze másnap jött a pofon mikor egy kezdő lány bandánál kellett segédkeznem. Na hát velük nem volt semmi sem egyszerű. Teljesen elkeserítettek. Semmi sem volt jó nekik, pedig aztán én a lehető legkevesebb voltam velük. Bele kötöttek kb mindenbe. Egy szerencsém volt, hogy az illető aki mellett voltam, na ő bevédett engem.
Az ezután következő napok, hát olyan mindenfélék voltak. Hol jók hol rosszak. Azt hiszem, sőt, biztos hogy csak a lány bandákkal nem tudtam szót érteni sosem. Volt persze egy-két olyan eset mikor semmi gond nem volt. De ezek elenyészőek voltak.
Mondhatom, hogy mindent megtapasztaltam a gyakorlati időm alatt. Igaz a nőneműek miatt több rosszat, de ez már csak részketkérdés. Mégis, ez ellenére is a félév végén elégedett voltam magammal. S legnagyobb meglepetésemre más is. És ebbe s másba nem csak a bátyám meg a bandája, meg az aki mellett tanultam, tartozott. A cég egyik vezető tagja is így volt velem. Olyannyira, hogy felajánlottak egy állást a cégnél. Sokkoltak vele. Ha akkor nem ültem volna tuti pp padlót fogok. Adtak persze gondolkodási időt, de én már akkor tudtam, hogy igent fogok mondani.
S természetesen igent mondtam. Az újabb sokk akkor ért mikor a szerződés aláírása alatt közölték velem, hogy kimondottan engem szántak egy banda mellé akik néha kezelhetetlenül energikusak, ami nem baj, de mégis kell a friss erő melléjük. Az volt a gondom ezzel, hogy míg alá nem írtam mindent nem mondták el kikről is van szó. Egyértelműen rettegtem, hogy nehogy az egyik lány bandáról legyen szó.
- Nis, gratulálok kedves Seonghwa, ön a cég hivatalos alkalmazottja lett. - az a férfi igazán karót nyelt volt. De a nő mellette, na az sem volt másabb. - Mint mondtam a bandával akadnak néhanapján gondok, de ezek igazán  elenyészőek. - direkt húzta szerintem az időt - Az ATEEZ-ről lenne szó. Dolgozott is már a bandával tudomásom szerint a gyakornoki ideje alatt. Úgy hallottam remekül össze tudtak dolgozni. - bólogattam is hogy igen és közben igyekeztem nem az asztal alá ájulni - Bevallom meglepett, hisz a tsnulók általában elbuknak egy ilyen, nos úgymond feladat alatt illetve után. Úgy tűnik ön jól csinált s csinál valamit. - a nő elvitte a papírokat míg én és a férfi felálltunk - Nos hát, csak ismételni tudom magam. Üdvözlöm a cégnél. Dolgozzon keményen és eztán is nyújtson olyan teljesítményt mint a gyakornoki ideje alatt, ha nem jobbat. - kölcsönösen meghajoltunk egymás felé.
*Köszönöm a bizalmat és a biztató szavakat. Megígérhetem, hogy ezután csak jobban fogok dolgozni, hogy ne bánják meg, hogy felvettek engem.* - esküszöm sosem voltam még ennyire boldog.
- Ugyan... Egyébként, mielőtt elfelejteném - hozzám lépett s egyik kezét vállamra tette - bármi éri viselje emelt fővel. Az ön helyzete nem egyszerű, de hiszem hogy túl tud lépni a korlátain.
*Így lesz uram.*
- Helyes. Most pedig menjünk. Elkísérem magát a leendő munkájához. - nem értettem miért akarja, de nem szóltam bele. Elvégre mégiscsak az egyik felettesem vagy mim.
Na hát, ahogy mondta velem is jött, elkísért engem addig a teremig ahol a fiúk próbáltak éppen. Bekopogott, aztán be is nyitott és így ment be majd némi beszéd után hívta ki a bent lévő tanárt. Biztos, hogy tudják hogy Mingi a bátyám, mégsem hozták szóba. Igaz a szerződés egy pontján, az adataimnál ott volt a család résznél. Mindegy is végülis. Előttem mondta el a férfi a tanárnak mi a helyzet, aztán szólította fel távozásra. Bevallom meglepett eme folyamat. De az utána következőek is.
- Most menjen és folytassa az elődje munkáját. De jobban. Adjon bele mindent Park Seong Hwa. - vállon veregetett aztán ott is hagyott engem. Nem is tudtam köszönetet mondani neki. Fura egy alak én mondom.
Na de, erőt vettem magamon, nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt és benyitottam a fiúkhoz. Elmondani jól nem lehet, látni mellett volna, milyen fejeket vágtak mikor megláttak engem.
- Szia öcsi. - bátyám ébredt fel először meglepettségéből és lépett oda hozzám egy ölelésre.
"Szia bátyus." - mosolyogtam közben arcom is égett kissé.
- Kíváncsi lennék mit akart itt az az alak. - Jongho bizonyára arra a férfira célzott akivel ide jöttem.
- Arra én is. - San szólt s gondolkozott el - Mondd csak, ennek köze van hozzád ugye? Mármint hogy ilyen hirtelen bukkantál fel megint.
*Igen, nincs mit tagadni rajta.* - tudtam, hogy nem fogják csak úgy kérdések nélkül hagyni a dolgot - *Az a helyzet, hogy mától fogva én fogok veletek dolgozni mert hivatalosan is a cég alkalmazottja lettem.*
- Ez most komoly? - Yunho-ból csak úgy kibukott a dolog szerintem. Aranyos volt reakciója.
*Igen, teljesen komoly. Alig fél órája írtam alá a szerződést.*
- Gratulálok öcsi. Ügyes vagy. - bátyám dicséreténél nem is volt semmi sem jobb. Mindig is felnéztem rá s olyan erős akartam lenni mint ő. Bátyám ölelgetett engem, meg fejem puszilta. Nem kellett sok, hogy a többiek is, köztük imádott hyung-om is, odajöjjenek hozzánk és gratuláljanak nekem.
- Na most már elég, folytassuk a munkát. - és épp hyung volt az aki véget vetett az örömködésnek.
- Ugyan már Hong, ne legyél ilyen. Tudod hogy ezután úgyse lenne rendes próba. - Wooyoung szólt rá.
- Ünnepelni kellene nem gondoljátok? - Yeosang nem mondott rossz dolgot és ezt láthatóan nem csak én gondoltam így.
*Azt hiszem mégiscsak folytatni kellene a megkezdett mhnkátokat, vagy legalábbis valami olyat átvenni amit úgy ítéltek meg, hogy nem megy olyan jól.* - tudtam, éreztem és láttam hogy meglepem őket - *Nem tudom milyen volt az elődöm, de ígérem én nem leszek olyan.*
- Hallottátok lusta banda. Vége a pihenőnek. - Hongjoong bár parancsolt, közben mégis mosolygott. Nem volt olyan komoly mint akart lenni. - Majd este otthon ünneplünk.