Dumb Cupido

Veletek lenni

A másnap reggel fájdalmasan jött el. Sajgott a bokám és ha akartam se tudtam volna titkolni bátyám elől. Jól le is tolt, aztán meg ment és hozta a krémet, amit még Hongjoong is említett, és bekente vele lábam. Mindezek után, ha akartam ha nem, hagynom kellett hogy segítsen mosakodni meg öltözni is. Tisztára úgy éreztem magam mint mikor otthon voltunk és sokkal, de sokkal kisebb voltam és ő segített nekem.
"Te egy nagyon jó ember vagy, de most már ne aggódj annyira." - még le is vitt engem a nappaliba, oda hozott nekem enni - "Csak elestem nem a világ dőlt össze."
- Ennyi éppen elég. - morogta szinte. Na igen, ő a bátyám és egyben szinte a szülőm is, hisz ő többet foglalkozott mindig is velem mint a szüleink. - Egyél csak.
"Rendben. Köszi." - rá is mosolyogtam, erre ő fejem simította, aztán visszatért a konyhába.
Oda ahová nemsokára Yunho is követte őt. Picit hangosak voltak, és bár nem értettem miről van szó, de a végén bátyám kijött hozzám.
- Mi van az asszony bekeményített? - azt hiszem Jongho pimaszságát én nem tudnám megszokni. De úgy tűnik a bátyám tudja kezelni.
- Kussolsz Jongho. - bátyám arca vörös lett kissé.
"Baj van?" - kérdeztem is tőle miután megböktem kicsit, hogy rám nézzen.
- Nem, nincs. - rázta is a fejét. A mosoly amit mutatott ezúttal nem volt őszinte. Láttam, éreztem valahogy hogy így van.
- Eszetekbe se jusson megint összekapni. - jelent meg San, aztán rá nem sokra Wooyoung meg a többiek is. Valahogy furcsák voltak. De talán csak én éreztem s gondoltam így. Köszöntek nekem, aztán mentek is a konyhába. Ahonnét nemsokára jöttek is ki, valószínűleg reggeli után. Kb akkorra végeztem én is. Felkeltem volna, hogy a tányérom a konyhába vigyem, de megelőztek ebben. Wooyoung jött és vitte el tányérom, aztán bátyám jött és ült mellém.
- Mondd csak öcsi, lenne kedved velünk jönni ma? Csak úgy mondom, hogy lebeszéltük a fiúkkal a dolgot, szóval nem lennél útban. - azt hiszem túl jól ismer engem.
"Biztos?"
- Teljesen. - simította fejem.
"Akkor most már vigyél fel. Biztos sietnétek. Ideje felöltöznöm nekem is akkor." - elég kínos így is a minionos pizsimben mutatkozni előttük.
- Igenis uram. - mosolygott, majd kapott is fel testvérem és vitt is engem fel.
Szobájában aztán én is és ő is, átöltöztünk. Utána már saját lábamon hagytam el a szobát. Fáj ugyan a lábam, de nem olyan vészes. Bátyám persze aggódik, de ezúttal picit feleslegesen. Azért nem rontottam el a kedvét, és miután kisbuszukba ültünk hagytam hadd vegye ölébe sérült lábam. Aranyos volt. Főleg akkor mikor láthatóan pír szökött arcára mikor Yunho, aki mellesleg mellette ült, hozzá ért egy kicsit. Akár véletlen volt akár nem, s bátyám zavarba jött tőle. Eszembe is jutott, hogy ha tudok majd beszélek erről Yunho-val. Nem akarok rosszat bátyámnak, meg nem is árulom majd el őt, csak szeretnék tisztán látni.
Az épület amihez megérkeztünk s amibe így végül bementünk, ámulatba ejtett. Ahogy aztán a próbatermük is, meg persze akikkel menet közben találkoztunk. Hiába mondták nekem, hogy nem leszek útban én mégis úgy éreztem úgy vagyok.
Különlegesnek is éreztem azért magam, hogy láthattam, nézhettem őket próba közben. Volt egy pár koreográfia amit úgy tűnt csak ismételnek, de volt olyan is ami az új dolgaik közül való volt. Na azok közül volt egy ami egészen zavarba hozott. Na persze nem annyira mint a régebbiek. De nem is ez a lényeg igazán, hanem az hogy ki volt aki zavarba hozott. Sejthető, de elmondom. Természetesen Hongjoong volt az. Azok a nézések, azok a mozdulatok meg ajaknyalások. Édes istenem olysn szerencsés vagyok, hogy láthattam. Mikor pihentek akkor is őt néztem. Na nem ott ahol voltunk, hanem csak mobilomon.
- Kérsz inni? - Yeosang ült mellém és érintette meg vállam.
*Nektek jobban kell. Nem venném el előletek.*
- Ugyan... - ezzel együtt kezembe nyomott egy üveg vizet - Egyébként igaz, hogy ismered a koreóinkat?
*Igen.*
- Van is kedvenced?
*Igen.* - meglepett érdeklődése, az is hogy tud a dologról, de azért válaszoltam neki - *Megkérdezhetem, hogy honnan tudsz erről?*
- Mingi néha elég petykás. - sejtettem - Egyébként csak véletlenül szólt a el magát, meg Hong is mondta, hogy a tegnap este látott téged táncolni.
*Oh... Nálatok nincsenek titkok?*
- De, vannak. Ez csak úgy kiderült. Ne haragudj ezért ránk.
*Semmi baj. Mármint nem haragszom, semmi ilyen, csak meglepett kissé a dolog.*
- Elhiszem. Azt hiszem a helyedben én is így lennék. - kedves volt - Úgy látom te tényleg, igazán és őszintén szereted amit csinálunk.
*Zavarba hozol.*
- Hát, te is így tettél nemrég. De nem baj ám.
- Hagyd az öcsém Yeo és gyere. - szólt neki bátyám, mire Yeosang pattant is és ment is.
Folytatták is a próbát, én meg néztem, figyeltem őket. Igazából szerintem csak hülyültek, mert amit leműveltek nem volt igazán próbának mondható dolog. Viccesek voltak azért. Főleg San meg Wooyoung. Ők azt hiszem valóban egy párt alkotnak nem csak úgy mutatják mintha... Na meg az a Jongho, na ő úgy tűnik Yeosang-ért van oda. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnik. Aztán még ott van az én bátyám is aki ezer százalékosan Yunho-ért van oda. Csak azt nem értem miért nem lép felé. Yunho is láthatóan kedveli őt. Aztán ott van még Hongjoong. Na őróla nem tudom eldönteni mi van. Tuti neki is van valakije. Mert nincs az az isten, hogy pont neki ne legyen. És ha így van akkor... hát akkor is titokban még imadhatom őt.