Dumb Cupido

Alkalmi kerítő

*Végeztetek is?* - Yunho jött és ült mellém így őt kérdeztem. Egy ideje valóban csak hülyülnek már.
- Aha. - mondta és legyezte kicsit magát meg ivott is - Figyelj csak Hwa, lenne kedved eljönni velem vásárolni? - kicsit közelebb is hajolt és úgy súgta a többit - Igazság szerint meg szeretném lepni Mingi-t és szeretném a segítséged kérni. - el id hajolt és normál hangon folytatta. Valószínűleg azért mert a bátyám nagyon nézett minket és úgy tűnt oda fog jönni. - Na mit szólsz, lenne kedved?
*Igen. Benne vagyok.*
- Hát ti miben mesterkedtek? - és igen, végül bátyám csak odajött hozzánk és mellém ült.
"Csak Yunho elhívott vásárolni. Nem baj ha vele megyek ugye?"
- Dehogy baj. - simította fejem - Adok neked pénzt. Jó?
- Erre semmi szükség Mingi. - bátyám olyan aranyos volt, mintha zavarba jött volna attól is, hogy Yunho a kezéhez ért picit. - Én hívtam meg az öcséd.
- Nem vitázom, de akkor is adok neki valamennyit. - bátyám csak nem tágított.
Így aztán tényleg adott nekem némi pénzt. Ezután Yunho kicsit rendbe szedte magát és utána ott is hagytuk a többieket. Bátyám csak azért nem jött velünk mert neki volt még mit behoznia, voltak még lemaradásai. Yunho hívott nekünk egy taxit, így azzal mentünk el az épülettől végül. Aranyos volt szerintrm. Mármint az ahogy láthatóan nem találta a szavakat, pedig úgy tűnt nagyon beszélne.
*Kérdezhetek tőled valami személyeset?* - a város egy pontján megálltunk, kiszálltunk a taxiból s gyalogosan folytattuk utunk. Na én ekkor mertem szólni úgymond.
- Csak nyugodtan. - azt hiszem erre várt, hogy ne neki kelljen megtenni az első lépést, ne neki kelljen elsőnek szólnia.
*Kedveled a bátyámat?*
- Persze. Barátok vagyunk.
*Én nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy úgy mint egy pasit. Érted?*
- Azt hiszem igen. - arcára pír szökött, de az enyémre is úgy érzem - Kedvelem őt régóta.
*Akkor ezért szeretnéd meglepni ugye?*
- Igen. - mosolya zavart volt, de érthető is - Tudod, igazság szerint csak szeretném ga tudná hogyan érzek. A többit meg rá bíznám.
*Azt hiszem elég lenne csak elmondanod neki és kész. Nem kell mellé semmiféle ajándék. Szerintem te magad elég ajándék vagy, leszel neki. A bátyám így is odáig van érted.*
- Úgy gondolod? - azt hiszem újra zavarba hoztam őt.
*Úgy igen. Az öccse vagyok, ismerem őt. Sose nézett még olyan szeretettel senkire mint rád. Szóval tutibiztos a dolog.*
- Sokkal többet értesz mint hinné az ember.
*Mondták már.* - mosolyogtam rá - *De ha nagyon akarsz mégis meglepetést akkor javaslom a zöld teás csokit. Azt imádja.*
- Seonghwa, te egy igazán jó fiú vagy. - hirtelen megölelt. Meg id lepett vele, de nem bántam. - Köszönöm, hogy meghallgattál és segítesz is nekem. - el is engedett.
*Ugyan. Ha a bátyám boldog lesz akkor bármiben segítek.*
Ezután mentünk tovább  kezdtünk keresni olysn csokoládét amit bátyám szeret. Szerencsére sok sok üzlet után, de végül találtunk. Aztán Yunho még vett pár apróságot magának. Én nem nagyon láttam olyat ami tetszett volna. De végül ez is megváltozott. Mégpedig az utolsó üzletben ahová még bementünk Yunho-val. Láttam egy olyan fülbevalót mint Hongjoong-nak is volt az egyik fotózásuk alkalmával. Nem tudtam csak úgy elmenni mellette. Ezért meg is vettem és még ott az üzletben fülembe tettem. Yunho meg is lepődött kicsit. Igaz akkor jobban mikor kijőve az üzletből siethetett utánam. S miért? Hát csak azért mert egy másik üzlet kirakatában megláttam pár minionos plüsst és meg sem álltam míg be nem mentem az üzletbe és nem vettem egy plüsst.
- Rajtad kívül csak Hong ilyen fanatikus. - jegyezte meg Yunho mikor a plüsst ölelve jöttem ki az üzletből.
*Imádom.* - de persze nem csak a minionokat. De ezt jobb ha nem tudja.
- Látszik. - mosolygott - Mehetünk?
*Igen.*
Yunho ezután hívott nekünk taxit. Azzal közlekedtünk így ismét. Igazán nem bántam. De szerintem Yunho sem. Na meg főleg bátyám aki írt kétszer is, hogy rendben vagyunk e. Aggódott. Persze megnyugtattam őt. De biztos csak akkor nyugodott meg igazán mikor a házuknál kiszálltunk Yunho-val a taxiból.
"Nézd mit találtam." - rögtön mutattam neki a plüssöm - "Ugye milyen kis cuki?"
- Nagyon. - mosolya ismét őszinte volt, de az nem tetszett hogy hajam borzolta össze - Csak annyira mint Hong-é. Csak ő olyan őrült mint te öcsi.
- Ki az őrült? - az említett fel is bukkant, mintha csak valahonnan hallgatózott volna.
*Hát én.* - menteni vágytam bátyám - *Nézd hyung mit vettem.* - mutattam is neki plüssöm.
- Oh.. Őket én is szeretem. - vajon csak nekem tűnt furcsának? Biztosan.
- Tudnánk beszélni? - Yunho hívta bátyám.
"Menj csak, én szeretném megnézni mi lesz a kaja. Megleszek." - plüssöm ölelve mentem is a konyha felé, hogy bátyámnak esélye se legyen megfutamodni. Reméltem, hogy Yunho sikerrel jár, ahogy azt is, hogy bátyám lesz elég tökös és vall ő is végre.
- Tudsz róla, hogy rosszabb vagy mint egy kerítő? - úgy megijedtem, hogy majdnem eldobtam újdonsült plüssöm.
*De én nem is.* - Hongjoong lepett meg, ezért alig tudtam leírni amit mondani akartam.
- Nem baj egyébként. - bentebb jött, sőt, el is ment mellettem, hogy inni vegyen elő magának - Úgy értem látni, hogy oda meg vissza vannak egymásért, csak gyávák voltak lépni. Eddig. Remélhetőleg nem basszák el és úgy jönnek le ahogy várható. - rendesen meglepett, szavaival meg úgy mindenhogyan. Nem gondoltam volna, hogy a többiek is látták amit én, azt főleg nem hogy ilyenformán szukolnak nekik. - Megleptelek mi?
*Hát.. Eléggé.* - miért is ne alapon vallottam - *Ti. Tényleg egy család vagytok és szeretitek egymást.*
- Jah. - mondta csak és ivott is már a vízből amit magához vett - Egyébként van egy kisebb gyűjteményem. - mutatott plüssömre - Ha összejön a két jómadár egyet neked adok belőle.
*Komolyan hyung?*
- Komolyan. - ha nem féltem volna reakciójatól s közel kerülni hozzá akkor bizony megöleltem volna.