Dumb Cupido

A legjobb hyung a világon

Nem telt el túl sok idő és Yeosang jött a konyhába Jongho-val nyomában aki a fejét fogta s úgy tűnt fájlalja is.
- Hát veled meg mi lett? - kérdezte őt Hongjoong.
- Nekiment az ajtónak. - válaszolt a kérdezett helyett Yeosang.
- Ez most komoly? - nem tudtam mérges e hyung vagy sem.
- Aha. De megérdemelte. Minek akar leskelődni. - magyarázta Yeosang miközben jeget szedett elő egy konyharuhába amit aztán a sérült fejéhez nyomott.
- Oh te hülye. - Hongjoong kissé kárörvendő volt, de.. hát én ezt id valahogy aranyosnak találtam. Lehetséges azért is mert elmosolyodott közben.
- Jól van na. - nyafogott a sérült - De valljátok be, hogy ti is kiváncsiak vagytok.
*Én nem igazán, mert tudom, hogy össze fognak jönni.* - vagyis csak remélem, de ezt inkább nem tettem hozzá csak gondolatban.
- Nem olyan biztos az. - San is megjelent amolyan végszóra - Mindketten elég... hogy is mondjam, félénkek ilyen téren.
- Ez igaz. - mondta Yeosang is.
- Majd kiderül ha lejönnek még ma. - Wooyoung eddig is itt volt vagy csak én nem vettem észre?
- Örülök, hogy ki tudjátok beszélni a szerelmi életem. - hallottam meg bátyám hangját. Oda is siettem hozzá és megöleltem őt.
"Ne haragudj rájuk. Azt hiszem az egész az én hibám. Ők csak kiváncsiak voltak és feltettek, azt hiszem."
- Nyugi, semmi baj. - simította fejem amit aztán meg is puszilt, aztán fülembe súgta, hogy köszöni. Elsőre nem értettem mit, de aztán rájöttem. Hisz Yunho is ott volt, közvetlen mellette.
- Mielőtt elméleteket gyártotok, csak mondom hogy Mingi és én együtt vagyunk. - Yunho arca égett, de bátran beszélt. Éppen ezért bátyám után őt is megöleltem.
- Gratulálunk haver. - mondta San elsőként, aztán persze sorban a többiek is.
Igazán nagyon örültem s boldog voltam, hogy bátyám érzelmeit viszonozzak, és hogy az Yunho az aki egy csodálatos fiú.
- Meg kellene ünnepelni a dolgot, nem? - Jongho ezúttal nem mondott túl nagy butaságot, szerintem.
- Nem mondasz hülyeséget. - simított arcára Yeossng, mire Jongho látványosan elpirult.
- Ezt is megértük. Köszönöm istenem. - mondta ezt bátyám ahogy észrevette a dolgot, aztán elnevette magát. Nem is kellett sok, hogy a többiek is kövessék példáját. Igazán jó hangulat kereskedett így. Jobb mint addig volt. Na nem mintha előtte rossz lett volna.
"Elmegyek fürdeni bátyus. Jó? A vacsira úgyis várni kell. Meg aztán míg senki nem akar menni addig mennék." - bátyám figyelmét magamra vontam míg elmutogattam neki a dolgot. Ő csak bólintott így ott is hagytam őket szép csendben. Felmentem bátyám szobájába, ott aztán magamhoz vettem alvós holmim na meg letettem a plüssöm, aztán mentem át a fürdőszobába aminek ajtaját, a biztonság kedvéért kétszer is leellenőriztem hogy becsuktam e. Csakis ezután vetkőztem le s léptem a zuhanyfülkébe azzal acéllal, hogy majd letusolok. Nos, meg is tettem, de hogy kinek a tusfürdőjéből csórtam nem tudom, ugyanis a sajátom elfelejtettem magammal vinni. De talán nem lesz baj, hisz ez csak egyszeri alkalom így. Na de, a tusolás végeztével törölköztem, aztán alváshoz használt pizsim vettem fel s végül aztán így hagytam el a fürdőszobát.
- Elfelejtettél valamit. - olyan hirtelen jött a hang, szólt hozzám hogy eldobtam mindent ami kezemben volt. Aztán meg égő arccal vehettem le a pólóm Hongjoong fejéről. Nem volt nálam a mobilom így nem is tudtam bocsánatot kérni tőle. Csak.. próbáltam inkább kerülni tekintetét. - Ennyire ijesztő lennék, hogy rám sem nézel? - segíteni akart felszedni ruháim, de én gyorsabb voltam. Ezután késztetett arra, hogy rá nézzek, mégpedig úgy hogy vállam érintette meg. Én csak fejem ráztam nemlegesen. - Ha letetted a cuccaid gyere át oda. - mutatott egy másik szoba felé aminek ajtaja épp nyitva volt. Bólintottam neki, hogy jó, hogy rendben. Ezért eshetett meg, hogy elvette kezét rólam és ment is afelé a szoba felé.
Egy picit lassan indultam meg bátyám szobája felé illetve abba be. Igazán nagyon meg lettem most lepve. Ah, azt hittem ott helyben ugrik ki szívem mikor pólóm a fején landolt. Még jó hogy nem az alsóm, s jó hogy gyorsabb voltam mint ő. Persze azért jólesett, hogy segíteni akart nekem. Na persze azért észbe kaptam és miután letettem cuccaim az asztalnál lévő székre mentem is hyung után. A szobánál azonban megtorpantam kicsit, és hiába volt nyitva az ajtó én így is bekopogtam.
- Gyere csak. - szólt s intett is. Csakis ezután léptem a szobába. - Nézd meg mind aztán válassz egyet. Az ígéret az ígeret. - mutatta is a gyűjteményét, melynek egy része az ágya melletti falat foglalta el teljesen szinte, a másik fele, pár plüss az ágyán volt.
Mivel mobilom most sem volt nálam, így csak közelebb mentem és szótlanul végig vezettem tekintetem a minionok sokaságán. Egy dolgon akadt meg tekintetem, egy olyan plüss figurán ami a legpuhábbnak tűnt mind közül. Arra mutattam rá végül, de elvenni nem mertem.
- Ő lenne az? - a plüss gazdája cselekedett helyettem, odalépett az ágyhoz és felemelte azt a plüsst ami igazából nem is volt minion, sokkal inkább egy plüss figura Hongjoong-ról. Bólogattam is, hogy bizony arra gondoltam, azt szeretném. - Biztos vagy benne? - ismét csak bólintottam neki. Rettentően zavarban vagyok már így is. - Hát akkor tessék. - oda is adta, kezembe adta a plüsst amit én, bármilyen gyerekes is, azonnal magamhoz öleltem - Csak hogy tudd nekem is egy kedvencem, úgyhogy jól vigyázz rá. - pirulva, kicsit mosolyogva bólogattam csak neki. Aztán mutattam neki, hogy írnék, erre ő felém nyújtotta mobilját. Meglepett, nagyon is, de míg mertem s tudtam leírtam neki amit akartam. Aztán hamar visszaadtam a mobilt és kisiettem onnan.
S hogy mit írtam neki? Hát ezt...
'''Te vagy a legjobb hyung a világon. Őszintén, igazán nagyon köszönöm a nagylelkűséged. Nem hiába vagy te az elsőszámú kedvencem. Legyél továbbra is olyan mint eddig hyung, ne változz meg senki kedvéért.'''