Dumb Cupido

Közeledés felső fokon

Ezúttal csókunk sokkal tovább tartott. Olyannyira, hogy egyszer Yeosang kopogott s szólt be, hogy előbújhatnánk mert Mingi-vel nem lehet bírni. Hyung természetesen nem volt megijedve. Legalábbis nem látszott, hogy megijedt volna. Csak kinyitotta az ajtót, majd kezem fogta meg és kisétált onnan, így velem együtt. Rendesen égett az arcom, főleg úgy hogy nem is olyan sokára bátyám elé kerültünk. Azt hiszem jobb volt, hogy ült s az ölében ott ült Yunho. A bátyám elég ijesztően mérte végig hyung-ot.
- Tudod, hogy megteszem. - idegesnek tűnt nekem - Kiheréllek, ha egyszer is sírni látom miattad... Hyung.
- Ugye tudod, hogy nem ijesztesz meg? - hyung bátor, nagyon bátor. Persze biztos ismeri már eléggé a bátyám, hogy ne féljen semmitől. - Egyébként csak elmondtam amit elmondtam, ami nem mellesleg csak az öcsédre és rám tartozik. Emellett ismerhetnél már.
- Jól van. - bátyám már inkább volt morcos kisfiú mint egy feldühödött bika - De ő nem akárki hanem az öcsém.
- Felfogtam. - mondta hyung, aztán mivel Yunho engedte felkelni bátyámat így kezet foghattak hyung-al. Ezután persze jött egy baráti ölelés, majd a véget nem érő cukkolás, és kínos sztorik mesélése. Utóbbi csak úgy esett meg, hogy nekem meséltek hyung-ról. Viccesek, aranyosak voltak. Na persze más egyéb dologról is meséltek nekem. Így olyasmit is megtudtam amit normál esetben sosem tudtam volna meg.
Mondhatom, hogy jól telt így az este. Fogyott az étel, de az ital is bőven. Ez utóbbi miatt eshetett meg, hogy egyesek elég furcsa tettekre voltak képesek, sőt, olyasmit is kikotyogtak amit józanon sose tettek volna. Így esett meg hát, olyan tizenegy után jóval, hogy Jongho szó szerint kikiabálta a világba, hogy szerelmes Yeosang-ba. Egész addig fújta ezt míg az említett be nem fogta a száját a sajátjával. A bátyám eközben valahol megrontotta Yunho-t, szerintem, San-t meg Wooyoung vitte bűnbe kint a medencénél.
S ott voltam én és hyung. Hogy mi mit csináltunk? Hát úgy kb semmit a mosolygáson vagy nevetésen kívül. Vagyis... hát hyung ölelgetett engem miközben én mellette ültem. Neki is picit túl sok volt a jóból. Olyannyira, hogy mióta a bátyám nem volt a közelünkben a keze túlságosan is elkalandozott rajtam. Úgy értem olyan helyeken érintett meg ahol előtte még más sem. Mivel mobilom elhúzni se tudtam, még nála volt, így csak eltoltam kezét mikor kezdett túl zavarba ejtő lenni amit csinált.
- Gyere velem. - súgta egy váratlan pillanatban, aztán kelt is fel s kezem fogva húzott fel engem.
Nem tudtam elsőre mit akarhat, aztán meg már sejteni véltem mikor az emelet felé mentünk. Talán pihenne, gondoltam. De nem, mert nem a szobájába mentünk hanem a fürdőszobába. Kérdezni akartam, de ugye nem tudtam, ám hyung szólt helyettem is.
- Egy kissé korai meg minden, de mivel egy kicsit sokat ittam - mutatta is ujjaival mire csak picit elmosolyodtam, hisz az a pici nem is volt olyan pici, de nem baj - ezért mi lenne ha segítenél és velem fürdenél? - becsukta ő az ajtót, sőt, neki is tolt engem - Ha szeretnéd végig csukva lesz a szemem. Komolyan. - neki is állt vetkőzni, de bénázott a bevitt alkoholmennyiség miatt. Nyeltem egyet, aztán kezeire fogtam s kissé remegősen, de folytattam vetkőztetését. Arcom úgy vörösödött ahogy hyung-on egyre kevesebb ruha volt. Aztán mikor már csak az alsója volt hátra rámutattam és el is fordultam. Így is rettentően zavarban voltam már. Reméltem nem húzza az agyam és ért engem így is.
- Nyugodtan vetkőzz te is, nem foglak bámulni. - picit megnyugodtam - Vagy csak még jobban. - és eddig tartott nyugodtságom.
Ismét nyeltem egyet és lassan, talán túl lassan és bénán, vetkőzni kezdzem én is. Kezdetnek felsőm vettem le s tettem félre. Eközben hallottam hyung-ot felsóhajtani. Ha lett volna merszem megfordulok, de nem volt, ahogy ahhoz se volt hogy otthagyjam őt. Féltettem őt, féltem egyedül hagyni. Mert mi van ha baja esik ilyen állapotában a fürdőben? Nem akartam rosszat neki. Mikor aztán nadrágom toltam le hyung egy kicsit lesokkolt. Elég volt csak mögém lépnie és hozzám simulnia, hogy ilyen hatást érjen el. S ha ez nem lett volna elég még meg is puszilta hátam, hogy közben kezei merészen felfedező útra indultak rajtam. De csak addig csinálta míg kezeim kezeire nem tettem. Akkor jött az mikor elengedett és maga felé fordított.
- Nem akarlak és nem is foglak téged bántani. - arcomra simított, mosolygott is picit, meg megpuszilta arcom ami amúgyis rendesen égett már - Hiszel nekem ugye? - bólintottam csak neki, hisz mást nem tudtam. Azt viszont így, hogy szemeibe néztem, meg mertem tenni, hogy alsóm letoltam. Bíztam benne ezért meg mertem tenni. Ahogy azt is, hogy megpróbáltam jelezni mit szeretnek ha megtenne. Beletelt egy pár percbe, de leesett neki. Addigra már kezdtem megszokni kicsit zavarom. S hogy mi volt ez? Csak egy csók. Hyung meg is adta nekem, nem is egyszer, de nem is kétszer, hanem sokszor. Boldog voltam, nagyon boldog. Kicsit el is feledtem hol s hogy is vagyunk. Mikor aztán leesett, hyung már magához ölelve húzott engem a zuhanyfülkébe. Ő fogott engem, én meg őt. Csodás érzés volt már csak az, hogy ilyenformán lehettem mellette s a közelében.
Tusoltunk végül. De az a tusolás... Hát hyung részéről talán inkább véget nem érő simogatásáradat volt s nem igazi tusolás. Mondhatni én voltam az aki így valahogy lemosdatta mindkettőnket. Roppant zavarba ejtő volt. Főleg az amikor hyung odalent hozzám ért és még fel is nyögött. És hogy még zavarba ejtőbb legyen a dolog, mikor a törölközéshez értünk úgy ért hozzám, hogy attól nekem jól látható gondjaim lettek. Takarni se tudtam nagyon magam. Hyung ekkor jelentette ki, hogy segít nekem csak menjünk a szobájába. Oda is mentünk végül és hyung megtette amit mondott. Esküszöm életemben sose mertem volna hinni sem, hogy majd hyung úgy ér hozzám. Sőt! Azt se hogy én is segítek a gondján kezeimmel. Félreértés ne essék, nem feküdtem le hyung-al, nem adtam neki nagam igazán, de... egy picit mégis. A dolog után hyung-nak még volt annyi ereje, hogy megtöröljön engemet és magát is, ám azután csak ránk húzta takaróját és engem átölelve már aludt is. Én meg mosolyogva, pirulva s picike könnyekkel pusziltam arcát, aztán bújtam hozzá s hunytam le én is szemeim.
A másnap reggel egy cseppet fejfájósan jött el, azt hiszem, nem, biztos, hogy mindenki számára. Nem kellett egy perc sem, hogy ébredés után eszembe jusson, hogy hyung és én mit tettünk egymással az este. Azonban a csalódottság érzése is szívembe fertőzött, hisz egyedül voltam az ágyban. Rögtön felfedeztem amint kinyitottam szemeim. Amik be is könnyesedtek amint felültem. Mindenféle dolog eszembe jutott, hogy hyung miért hagyott egyedül. S mikor mindezek végére értem az ajtó kinyílt és egy kissé gyűrött arcú ám mindenképpen meglepett hyung lépett a szobába, kezében néhány ruhával.
- Oh.. Már fent vagy? - gyorsan megtöröltem szemeim, hogy ne vegye észre könnyeim. De azt hiszem rég elkéstem vele. Odajött hozzám, hogy közben ledobta a ruhákat az ágy végébe. - Mi a baj? Miért sírtál?
"Azt hittem itthagytál mert rájöttél, hogy mégsem akarsz tőlem semmit. Azt hittem, csak játszottál velem hyung." - csakis ezután jöttem rá, hogy ő ezt így nem értheti és ezért is elszomorodtam.
- Megijedtél ugye? - azt hiszem hyung szavak nélkül is érti, látja mi zajlik bennem - Ne haragudj, de muszáj volt pár cuccot kölcsön kérnem neked, mert ha Mingi pucéran talál itt az isten se magyarázza meg neki, hogy nem rontottalak meg téged úgy igazából. - magához ölelt, de utána eltolt csak hogy megcsókolhasson s arcomra simíthasson - Na de, mit szólnál hozzá ha elhívnálak randira? Hm? - mosolygott, nekem meg csak égni kezdett arcom. Hogy kérdezhet csak így ilyet? Pucér vagyok teljesen a takaró alatt. - Megelégszem azzal is ha csak reggeli után válaszolsz. - ezúttal csak puszit kaptam arcomra - Öltözz fel nyugodtan, aztán majd gyere le. - mondta, kacsintott, aztán meg magamra hagyott.