Dumb Cupido

Egyedi vallomás

Valóban nem volt normális munka már, csak amolyan gyakorlás, hülyülés. Kissé ideges voltam még és valahogy talán jobb is volt az a kis lazaság ami volt. Menet közben így mindegyikük elmondta nekem a véleményét s hogy milyen volt az elődöm, így azt is hogy milyen beosztásokkal dolgoztak. Azok után amiket elmondtak nekem rögtön tudtam, hogy változtatni fogunk. Ugyan nem mindenen, de lesznek változások. A nap végén aztán, mikor már egyikük se akart megmozdulni, úgy döntöttünk, közösen igen, hogy ideje pakolni és haza indulni. Nem volt nekik más betervezve így valóban hazafelé vehettünk az irányt.
- Gyere velünk, elviszünk. - Yunho volt aki elsőként felfedezte, hogy másfelé indulok mint ők.
*Rendben.* - igazán kedves tőle, meg így a többiektől is. Azt hiszem a bátyám letekerte volna a fejem ha nem megyek velük.
- Egyébként elárulok valamit neked. - Yunho kicsit közelebb hajolt - A bátyád hivatalosan is a barátom. - elhajolt, rám mosolygott majd mutatta a láncot nyakában amin egy aprócska kis kulcs volt - A zár az Mingi-nél van.
*Ez igazán nagyon szép.* - meghatott hogy így vannak már.
- Te vagy az első aki tudja ezt, a fiúkon kívül. Túl kíváncsiak mindig. Azt akartuk te legyél az első, de hát tudod milyenek..
*Semmi baj.* - komolyan meghatott.
- Egyébként a látszattal ellentétben Mingi most fúj rájuk. - azt hiszem már megvan a magyarázat a fura viselkedésükre.
- Jöttök?! - azt hiszem kissé lemaradtunk azért szólt olyan hangosan Jongho.
- Megyünk már. - szólt Yunho, aztán belém karolt és már mentünk is.
Egyszerre voltam boldog, meghatott és kicsit ideges is. Boldog bátyám miatt s ideges szeretett hyung-om miatt. Utóbbi csakis azért mert rettegtem mikor jelenti be a párját, mikor kezd beszélni róla. Még mindig úgy hittem van neki, vagyis lett. Elvégre írt egy csodaszép számot neki. Bár az furcsa, hogy az a szám még azóta se jelent meg sehol, semmilyen formában. Ezen, ezeken gondolkoztam egész úton. S aztán is mikor kitettek engem a fiúk az alkalmi otthonom előtt. Alkalmi még, hisz alig kaptam meg és szinte üres. Furcsa ha nekem mégis tetszik? Bizonyára. Na de, a bátyám kérésének eleget téve nem tököltem sokat. Lakásomba lépve az irányt a fürdő felé vettem az irányt. Egy gyors zuhanyt terveztem csak. Igyekezni akartam, hogy ne várassam meg a fiúkat. Azt mondták csak otthon akarnak ünnepelni, ezért úgy voltam vele, hogy az öltözést nem viszem túlzásba, de azért nem is öltözöm úgy hogy panasz legyen rám. Egyszerű fekete farmert választottam egy picit bolyhos hatású fehér felsővel ami egyszerre emlékeztetett ingre s pulcsira is. Amint kész voltam írtam bátyámnak, hogy indulok. Erre ő azonnal válaszolt, hogy ne mozduljak mert indul értem.
És valóban eljött. Képes volt rá, hogy kocsiba üljön. Na persze Yunho is jött és ő is volt az aki vezetett. Aranyosak voltak nagyon. Főleg mikor szóba került a téma amit már Yunho elárult nekem. Bátyám végigmorogta így az egész utat. Végülis érthető volt. Megérkezésünk pillanatában aztán rögtön elhallgatott, s csak azért mert Yunho egy csókkal hallgattatta el őt.
Csendben léptem le tőlük a kocsiból és mentem a házba. Így esett meg, hogy Jongho ismét pimaszságra adta a fejét, aminek aztán ismét egy tockos volt a jutalma. S hogy mit csinált? Csupán csak kiment szólni a bátyáméknak, a maga módján. Vicces volt azért mikor a tockos mellé még bátyám utána eredt és így egy kisebb kergetőzésbe torkollt a dolog.
- Gratulálok még egyszer. - Wooyoung volt akitől inni kaptam és ő volt aki sokadik alkalommal is gratulált nekem.
*Köszönöm.* - zavarba hoz azért ő is.
- Gyere csak egy kicsit. - San vont félre, jobban mondva csak jelezte menjek utána. A konyhába mentünk, és ott esett le hogy őkelme főzőcskézik. - Kóstold meg és könyörgöm mondd, hogy nem kell semmi bele.
- Hagyd már. - Wooyoung természetesen jött utánunk - Ne akard megmérgezni.
- Ha te főznél biztos az lenne. - vágott vissza San.
Na hát míg ők vitáztak úgymond addig én megkóstoltam az ételt. Finom volt, de irtó erős. Köhögtem is kicsit utána.
*Jó lenne ez ha nem lenne ennyire erős. Kétszer fog csípni ha nem csinálsz vele valamit.* - megittam még egy jó nagy pohár vizet s csak utána lett kicsit jobb.
- Na mit mondtam. - Wooyoung kissé kárörvendő volt.
- Bekaphatod. - mondta és mutatott be neki San.
*Megengeded, hogy segítsek?*
- Csak tessék. - mondta és mutatta is, hogy enyém a pálya.
Egy kis mosollyal köszöntem meg neki, aztán mondtam mit kérek. San hoztais, és mire más is a konyhába tévedt az étel nem volt olyan méregerős. Na persze a további segítségből nem kértek, mondván nem azért vagyok ott. Ellenkezni se tudtam, egyszerűen nem hagyták. Míg volt aki tálalt addig mások rendezkedtek kicsit, zenét kapcsoltak meg ilyenek. Aztán mikor megvolt minden mind asztalhoz ültünk. A fiúk ismét gratuláltak, ittunk is egyet, majd hozzáláttunk az étel eltüntetéséhez. Közben persze beszélgettünk is mindenféléről. Azt hiszem ez amolyan hagyomány náluk. De végülis miért kellene kussban lenniük? Így evés közben s persze aztán is jól megvoltunk. A hangulat nrm lehetett volna jobb. Azt hittem már nem tudnak meglepni semmivel. De megtették. Persze azt hitték nem tudom és meg is hagytam őket picit ebben a hitben. Arról volt szó, hogy nem csak a bátyám és Yunho alkot egy párt hanem San s Wooyoung is. Eközben mertem volna fogadni arra is, hogy Jongho is akarhat valamit Yeosang-tól. Vagy fordítva? Nem tudom, mindenesetre nem mertem rá kérdezni.
Míg őket figyeltem aközben írt nekem valaki. Rendesen meglepődtem mikor megnéztem ki az. Hyung írt nekem s cdak annyit, hogy nézzek rá. Meg is tettem, ekkor ő intett nekem, hogy menjek, hogy kövessem őt. Eszemben sem volt nemet mondani így természetesen odamentem hozzá s követtem őt. Abba a stúdióba mentünk ahol rendszerint dolgozik, ahol azt a csodás számot mutatta meg nekem.
- Tökéletesítettettem a számot. - mondta miután becsukta mögöttem az ajtót - Szeretném kikérni a véleményed.
*De miért.* - az a furcsa érzés ismét előjött - *Nem inkább annak kellene megmutatnod azt a számot hyung akinek írtad? Csodaszép szám, biztos örülne neki.*
- Csak hallgasd meg. Jó? - fene a szívembe, nem tudok nemet mondani neki. Bólintottam csak, erre ő máris ment az asztalhoz s vette fel a fülest amit aztán rám tett amint odamentem.
Le kellett ülnöm miközben azt a szép számot hallgattam. Nem változott túl sokat, mégis más lett. Ha lehet mondani csak még jobb lett és engem még jobban elszomorított. Tudom, hogy boldognak kellene lennem, hogy van egy személy akiért hyung annyira odavan, hogy írt neki egy számot, de nem tudok teljes odaadással lenni feléje. Hisz s fenébe is, de én is szeretem őt.
- Na milyen lett? - kérdezte a végén, mikor a füles lekerült rólam.
*Igazán nagyon jó lett.* - meg kellett kicsit törölni szemeim - *Biztos vagyok benne, hogy bárki is legyen akinek írtad tetszeni fog neki.* - ki akartam jönni onnan, elsietni, elbújni, hogy ne lássa könnyeim.
Csak hát az volt a gond, hogy hyung nem hagyta hogy csak úgy kimenjek onnan. Kezét az ajtóra rakta mikor én ki akartam azt nyitni. Ránézni se mertem, nem akartam, de ő elérte hogy mégis megtegyem. Vállam érintette, aztán arcom mellyel elérte hogy rá nézzek. Csak nézett rám, mintha csak tanulmányozna úgy nézte arcom amit aztán meg is cirógatott. Pirultam is mire ő halványan ugyan, de elmosolyodott. Ezután hajolt közel s szólt halkan hozzám.
- Neked írtam. - bizsergés futott végig rajtam - Nem tudom mit tettél velem, hogy miért éreztem és érzem magam így, de egyszerüen képtelen vagyok túltenni magam rajta. És őszintén nem is akarom túltenni magam. - ismét arcom cirógatta s csak még közelebb hajolt míg meg nem puszilta arcom. Szerettem volna "szólni ", de nem hagyta. Csak elvette, eltette mobilom zsebébe, hogy közben megpuszilt, ám ezúttal a számon. Azt a kis puszit még több követte, míg végül meg is csókolt engem. Bátortalanul, de kezeim vállaira kerültek, majd nyaka köré ahogy a csók egyre valóságosabbá vált. Azt hiszem ha nem fogott volna el se hittem volna az egészet. Bár így is alig mertem elhinni..
A csók után kaptam még puszit meg simítást arcomon. Szerettem volna megtudni miért tette amit tett, de ugye kérdezni sem tudtam mert a telefonom nála volt. De talán sejthette mit szeretnék, mert magától válaszolt nekem.
- Talán nem helyes, talán Mingi kiherél ezután, de még ezek ellenére is úgy gondolom, hogy nem bűn az ha úgy érzek ahogy. - zavart tekintetem látva egy mosoly kíséretében kaptam még egy puszit - Hogy hogyan is érzek? Azt hiszem nincs elég jó szó rá. - picit közel hajolt ismét, szinte számra mondta a szavakat - Azt hiszem már az első pillanatban beléd szerettem Seonghwa.
- Biztos legyél benne, vagy betöröm a képed amint kijössz onnan. - hallottuk meg bátyám hangját. Vajon eddig is odakint volt? Mióta lehet itt?
Hyung csak mosolygott, aztán újra megcsókolt engem.