Dumb Cupido

Melody in My Heart

Nem bírtam abbahagyni a mosolygást meg a plüss ölelgetését. Ígérem hyung vigyázok rá, nagyon nagyon vigyázni fogok rá. Elvoltam így egész addig míg bátyám nem jött a szobába.
- A kaja nemsokára itt lesz. - mondta, de én csak ölelgettem nagy mosolyogva - Na, mire fel ez a nagy öröm?
"Nézd mit kaptam." - meg is mutattam neki a plüsst.
- Hong önként neked adta? - kérdezte meglepetten.
"Igen." - bólogattam és öleltem is magamhoz a plüsst. Ilyenkor néha kicsit gyerekesnek érzem magam, de sebaj. - "Azt mondta, hogy ha tényleg összejöttök nekem ad egyet a gyűjteményéből. Aztán én mikor megláttam ezt akkor nem is kellett már más." - eszembe is jutott valami - "Ugye nem haragszol? Én biztos voltam a dologban, de hyung meg a többiek nem."
- Semmi baj öcsi, nem haragszom. - kicsit magához ölelt meg fejem puszilta - Boldog vagyok, hogy továbbra is hiszel bennem. Na de - elengedett engem - menj le nyugodtan tv-t nézni. A többiek is úgyis feljönnek, nem fogsz senkit se zavarni. Bár amúgy se tennéd.
"Rendben bátyus, akkor megyek is." - kapott még ölelést meg puszit arcára, aztán plüssöm a másik mellé tettem hogy biztonságban legyen, majd mobilom magamhoz véve ott is hagytam bátyámat szobájában. S valóban, ahogy lefelé haladtam úgy találkoztam is a felfelé igyekvőkkel, San-al meg Wooyoung-al. Lent a nappaliban még ott volt Yeosang meg Jongho. Épp... hát épp volt szerencsém megzavarni őket csókolózás közben. Rögtön fülig vörösödtem, de ők is ám. Írhattam volna, hogy nem láttam semmit, de akkor hazudtam volna. Ezért aztán nem írtam semmit, csak míg ők kínos mosollyal kísérve siettek a többiek után, addig én a konyhába sprinteltem, hogy igyak egy kis vizet és lenyugtassam magam. Zavarba hoztak na! Szerintem más id hasonlóan lett volbaa helyemben. Aztán miután ittam visszatértem a nappaliba, de nem kapcsoltam tv-t, inkább csak mobilom böngésztem, jobban mondva az azon található videókat. Legtöbb letöltött, de van közte olyan is amit bátyám küldött el nekem. Természetesen imádatom tárgyáról volt a legtöbb. Mert miért is ne ugyebár? Nagy nézelődés közben aztán kényelembe is helyeztem magam. Olyannyira, hogy egyszer csak úgy döntöttem lecsukom szemeim. Nem akartam aludni, de nem ám, csak kicsit álmodozni szerettem volna és lenyugtatni érzelmektől háborgó lelkem.
De csak elaludtam, mert arra ébredtem, hogy valaki hozzám ér és ébredésre próbál bírni. Gyengéd volt az érintés, éppen mint bátyámé, de valahogy mégsem volt teljesen olyan.
- Itt a vacsora Seonghwa, ébredj. - bár gyengéd volt az érintés és kedves a szó, én mégis megijedtem. Ezért rezzentem össze s nyitottam ki szemeim. - Bocs, nem akartalak megijeszteni.
*Én csak... Csak nem nagyon ért még hozzám így más a bátyámon kívül.*
- Oh, értem. - mosolygott és azt hiszem értettem miért van oda érte a bátyám. Ugyanis történetesen Yunho volt aki ébresztett.
*Tudod, igazán nagyon örülök hogy a bátyám téged választott.* - mindketten el is pirultunk kicsit - *Nekem úgy tűnik, hogy legalább annyira odavagy érte mint ő érted.*
- Hát igen. - azt hiszem picit zavarba hoztam, de csak őszinte akartam lenni vele - Bizonyos dolgokban eléggé hasonlóak vagyunk. Na de gyere, menjünk mert a végén még nem hagynak nekünk semmit. - bólintottam is neki, aztán felkrltünk mindketten és a konyhába indultunk s értünk. Oda ahol egy kisebb civakodás alakult ki azon, hogy ki hova ül meg mit eszik meg vagy mit nem. Akkor sem hagyták abba mikor mi bementünk. Igazán nem bántam, mert nem akartam hogy csak azért másként viselkedjenek mert én itt vagyok. Legnagyobb meglepetésemre valahogy Hongjoong került mellém az asztalnál. Vagy én őmellé? Nem tudom melyik, mindenesetre nem bántam a dolgot.
Került végül mindenki elé étel, olyan amit akart és amit szeretett, s olyan is amit nem. Aztán hozzá is láttunk az evéshez. Na persze azért beszélgettek is közben, meg néha egy egy beszóláson nevettek is. Én meg néha azt sem tudtam, hogy hol tartanak vagy mi van. Picit elvesztettem a fonalat. Viszont... hát volt egy pont mikor igazán zavarban voltam, de mégis képes voltam cselekedni.
S hogy mégis melyik volt ez a pont illetve pillanat? Megmondom én.
Az volt, mikor vacsora után Wooyoung előszedte a fagyit, mert hogy desszertet akartak, aztán valahogy nem maradt csak mentás csoki fagyi. Hongjoong meg köztudottan nem szereti a mentás csokit, semmilyen formában. Előttem epres fagyi volt amit amúgy imádok és nagyon nem szeretek megosztani senkivel. De most megtettem. Egyszerűen elhúztam Hongjoong elől a mentás csokit és az én epres finomságom toltam elé. Nem is értem a többiek miért toltak ki vele így. Sőt. Az se tűnt fel egész eddig a pillanatig, hogy csend lett a konyhában. Nem mertem elfordítani fejem. Így is elég hamar égni kezdett arcom. De persze aztán csak megtörtént a dolog és csak meglepett meg picit fura mosolyokat láttam.
"Ne nézzetek. Buták vagytok. Ti kitoltok vele mikor tudjátok, hogy utálja, én csak kijavítottam a dolgot."
Csak... Csak fogtam az elcserélt fagyit eztán, meg a kanalam, felkeltem és kisiettem a konyhából. Meg se álltam a nappali kanapéjáig ahol még vacsora előtt voltam. De még ott is hallottam a konyhában maradtakat.
- Mit mondott?
- Ne vigyorogj már hanem mondjad.
- Csak annyi, hogy közölte ne nézzétek és hogy buták vagytok hogy kicsesztek Hong-al. - ez a bátyám volt, felismertem, főleg úgy hogy régóta először hallottam tiszta szívből nevetni. Még engem is mosolygásra késztetett. Végre tényleg jobb neki.
Na de, ha már nálam volt, meg amúgyis szeretem ezt is, belekanalaztam a fagyiba. Biztos van oka hyung-nak amiért nem szereti, de azért mégis finom nekem. És igen, így is rá gondoltam, rajta gondolkoztam. Gondolataimba vesztem, de nem annyira hogy ne vegyem észre a nappaliba szállingózókat.
- Úgy döntöttünk filmezünk. Velünk tartasz? - bátyám szólt hozzám, hogy közben vállam érintette meg. Bólogattam csak, aztán odébb húzódtam, hogy le tudjon ülni. Na igen, csak végül úgy esett hogy míg ő ült egyik oldalt meg Yunho, addig a másik oldalra Hongjoong került. Meglepett, de igyekeztem leplezni.
"Ugye nem horrort fogtok nézni?" - jobbnak láttam jelelve kérdezni bátyámat.
- Nem. - mondta és enyhén kínos mosoly került arcára - Ezúttal nem a horror imádók választottak.
"Akkor nincs baj." - kicsit megnyugodtam - "De akkor mit fogunk nézni?"
- A Wish You the Movie-t nézzük. - mondta halálos nyugalommal Wooyoung - Olyat akartunk amit még egyikünk se látott. - le is kapcsolta valaki a nagy villanyt, csak a kicsik maradtak égve - Így lett ez. Amúgyis In Soo egy érdekes figura.
"Ismerem a filmet. Én részekre bontva is láttam meg így egészben is." - bátyám fordított nekem. Nem volt elég bátorságom a mobilom használni. - "Elég jó a film." - azt már nem mondtam, hogy az egyik nagy kedvencem és láttam már többször is.
- Kíváncsi vagyok rá. - mondta csak úgy San.
- Én is most már. - csatlakozott hozzá Jongho is.
- Megvan. Indítom. - Yeosang volt ski intézkedett.
Így elkezdődött a filmnézés. Hát, mondsnom se kellene, de ismét s újra zavarba jöttem már az elején. Na persze az is rátett egy lapáttal, hogy jobb oldalamon ott ült kicsiny szívem elrablója. El is döntöttem, hogy a jelenlétében nem fogok ilyen filmet nézni többet.