Maradj Velem! (Bucky Barnes ff. )

Kínos Szitu

Teljesen kiesett minden azután, hogy James eljött értem. Annyira, de annyira idióta vagyok... Mázli, hogy apámat nem hívtam fel... De mi van ha  elárult neki?! Jézusom, még bele gondolni is rossz érzés. A reggeli nap sugarai rá sütöttek a fejemre és szemeim hiába szorítottam össze, hogy ne legyen zavaró.. Ugyan annyira szar volt. Kinyitottam szemeim és mielőtt a nap bele tűzött volna a szemembe, oda raktam tenyerem. Felültem és bele nyílalt a fejembe a fájdalom. Körbe néztem. De kicsit sem olyan volt, mint az én szobám. Sokkalta sötétebb színű és rendezettebb is.
- Hol a fenébe vagyok? - vakarom meg fejem. Hirtelen zajt hallotam a szobába nyíló fürdőből. Vagyis nem zajnak írnám le, inkább fütyülésnek. Egyszercsak ki lépett rajta James fél pucéran egy gatyába.
- Jézusom - takarom el szemem fülig pirulva.
- Neked is jó reggelt Jo... - sóhajt vízért nyúlva, amibe bele ivott.
- van neked is ott víz és aszpirin is. - mutat ujjaival. Én lassan elvettem kezeim, de lefelé néztem.
- Nem vennél fel egy pólót? És egyáltalán miért vagy idebent?! - vonom kérdőre.
- Mert ez az én szobám és máséba nem akarok menni - feleli olyan könnyedén, hogy én köpni nyelni nem tudtam.
- tegnap este... Ugye mi nem... - mutatok közénk.
- Dehogy! Jesszus... Basszus - vakarja tarkóját.
- Jarvis-nak félkómás állapotodba, megparancsoltad, hogy zárja le a szobád... Azt mondtad nem akarsz egyedül lenni. - magyarázza. Én meg legszivesebben fejbe vágnám magam... Mekkora erre az esély? Hülye Josie... Miért?  vágodom hanyat a párnák közé.
- Ne haragudj James... Én én... - kezdtem hebegni habogni.
- Semmi baj... Részeg voltál... Megesik az ilyen.
- Apának elmondtál? - emelem kék szemeimet a szintén kék szempárra. Fejét nemlegesen rázta így végre fellélegezhettem. Le akartam szállni az ágyról, de azzak a lendülettek estem le, ugyanis a lábam megakadt a takaróban. Kishíjja volt, hogy lefejeljek valamit. A férfi ott termet melletem és karjával enyémet fogta biztosan.
- Jól vagy? - kérdez rá kék szemeivel végig mérve, sérülést keresve. Fejem nemleges ráztam. De amint eszembe jutott, hogy neki pont az ellenkezőt kéne mutatni, igennelve bólogattam.
- Na, akkor most melyik? - kérdezi szemöldökét emelve.
- Öhm...má...Második - mondtam kissé zavartan. Gyorsan felkelltem mellőle és hátrább léptem.
- Kössz mindent de én... Öhm.. - nem is tudtam igazán mit kéne mondanom. Zavarba ejtő hogy látom az izmos felső testét és hogy olyan ártatlan képet vág.. Mit művel velem?!
- Mennél? - próbálja kitalálni mondatom végét, közben mosolyog rám. Én bólogatok. Majd ahogy ezt teszem a tekintetem vándorolni kezdett. Az ajkaira amik halvány rózsaszínek, a borostára és az acél kék szemekre. Végül lejebbi szintekre. A hasára ami kockás és a mellkasára ami akkora hogy simán párnának is jó lenne. Lentebbi tájékra nem terelődött a figyelmem. Azonban egy hang simán ki is zökkentett.
- Akkor mész? - kérdez ismét, mosolyogva. Én emiatt elkezdtem bólintani ismét. James rám mosolygott, nekem ajkaim enyhén elnyíltak és egy kis sóhajt csúszott ki így a számon. Mintha láttam volna a szemében valami elborultságot, de inkább nem kérdeztem rá. Kezdett közelebb jönni én viszont a falnak hátráltam.
- Mit szólnál... Ha mondjuk.. Délután össze futnánk megint? - kérdezi tőlem mámorító hangon. Anyám... Mi van velem. A gyomrom...ah segítség. Egyik keze a falon melletem landolt. Az erek masszívan mutatkoztak.
- Zavart vagy mini Stark. - vigyorog rám. Én erre ellöktem magam a faltól majd pár centire megálltam tőle.
- Zavart? Ez csak a reggeli koma - húzódik fél mosolyra szám. Ő láthatóan meglepődött és pislogva párat tekintett a szemembe.
- Készülj fel... Kalandos lesz a délután - leheli be a teret. Láthatóan valami miatt veszeng. A keze maga mellé eresztődött és az erek is kezdtek enyhülni. Játszani támadt kedvem. Lássuk bele megy-e.
- Hát akkor... Délután James - lehelem a nevét amire mordulva egyet civodott valamin. De vajon min? Majd kiderül. Kifelé vettem az irányt kerülve a többieket. A szobába érve mosolyogva dudolásztam.