Maradj Velem! (Bucky Barnes ff. )

Forró Talaj

Hirtelen kaptam hátra a fejem, de csak csittegő hangot hallatott. Vállamra ejtette fejét és előre kémlelt az égre. Ez, meg mi a búbánatot művel?! Lassan próbáltam lefeszíteni a kezeit magamról.
- Ennyire zavar? - hallatszik pár pillanat múlva a kérdés. Csöppet csalódott a hangzása. Felhorkantva fordultam a karjaiba, egyenesen a mellkasának.
- Nem vagyok valami apró porcelán baba.. - szűkítem szemeim. Halkan sóhajtva forgatta a szemeit.
- Megint kezded. - morogja hitetlenül. Én nem bírom mire vélni.
- Mégis mit? Világosíts fel! - ráncolom homlokom. Halkan sóhajtott eltűrve oldalra egy hajtincsemet. Biztos kiszabadult a futás közben.
- Ellöksz magadtól.. Amint közelebb kerülök hozzád. - dörmögi. Oh, így már értem. De én ezt. Várjunk. Közel érzi magát hozzám? Ejha. Ilyet se mondott még senki, aki megismert valaha. Vagyis, mondhatta, de nem így. Mindenki fura dolgokra asszociál. Most én is. Arca a félhomályban fehéres színt kapott. Acél kék szempárja azonban pusztán az arcom elemezte. A mellkasomba szorult a levegő, amiért kevés teret kaptam, de.. Nem a pánik miatt. Istenem.
- Jól sejtettem.. - jelenik meg fájdalmas mosoly arcán és enged is el. Rögtön kifelé indult. Az arcom pedig. Égett. Egyrészt a helyzet, másrészt amit gondol. Azonnal mentem utána és próbáltam megállítani, de megakadtak egymásban a lábaim és a hátának estem. Erre ő megbillenve ütközött a falnak. Én vinnyogva próbáltam inkább arccal előre fordítani. Bár a faltól nem bírtam elvezetni. Ahhoz nem vagyok magamnál annyira.
- Ne haragudj! Komolyan nem akartam.. - porolom le a mellkasát. Ő szemöldökét emelve figyelt komor tekintettel. Hátrább állva néztem fel rá boci szemekkel.
- Nézd.. Én.. Nincs magyarázatom a viselkedésemre.. Egyszerűen.. Agh! Egy embert magam mellet tartani nehezebb, mint egy aranyhalat nem lehúzni a wc-n! - fakadok ki bugyuta módon. Pocerarccal figyelt némán. Jaaahj ne már!? Közelebb léptem és pipiskedve kezdtem beszélni hozzá ilyen módon :
- Bucky, James... Egykutya! Nem akartalak megsérteni, de be kell valld.. Te se vagy egy leány álom! Morogsz, motyogsz, beszólsz.. Én meg.. Eh, már kicsiként megmondták nekem, hogy valami itt nem kóser. - mutatok a fejemre. Semmi változást nem láttam. Pusztán a szája, ha rándult egyet. Bassza meg! Komolyan ennyire sértő vagyok?! Feladóan sóhajtottam. Hátrálni kezdtem végül vissza indultam az eredeti helyemre. Hirtelen nyúlt utánam egy kéz. Neki csapódtam a mellkasnak és pillanatok leforgása alatt préselődött a számhoz egy másik. Nem érzékenyen, inkább feszülten. Mintha nem bírt volna várni. De Héj! Várjunk egy percre... Aki most előttem van az James.. Ugye? Ez nem jó.. Nagyon nem. Vagyis.. Jó érzés, de na.. Karjai körém fonódtak, és mikor már kezdtem ellazulni, úgymond viszonozni, elvállt tőlem és fejét hátra hajtotta.
- Lehet hogy őrültnek, vagy dilisnek hiszed magad.. De nekem ez bejön. - vigyorodik el pár pillanat múlva. Hüvelyujja pedig az arcom cirógatta. Én sértetten pihegtem vörösen.
- Rohadtul össze zavarsz! - prüszkölöm. Szemeit forgatva hajolt megint közel, nekem meg ismét bent akadt a levegőm. Aham.. Mostmár össze tudom kötni.
- Ne légy már ennyire mufurc.. - búgja csábosan. Be kell valljam tényleg ért az ember nyugtatáshoz. Vagyis most. Bár.. Agh! Már teljesen össze zavarodtam.
~ Bárcsak látnám a gondolatait. ~ szólal meg egy hang. De hol? Bucky.. Gondolatait hallom? Jézusom. Ez eszméletlen durva.
- Tudod mit gondolok? - pislog az arcába. Ő értetlenül bámult várva a folytatást.
- Jól csókolsz - jegyzem meg szemérmezlenül. Erre szemei kikerekedtek, nekem meg nevetnem kellet. Ez a pofa viccesebb, mint mikor Thor sztorit mesél.
- És elmondhatod, hogy lekaptad a barátod. - somolygok. Ő erre össze húzta szemeit.
- Ejha, prűd Jo el is tűnt. - nyalja meg alsó ajkát.
- Nem láttál még mindent. - jegyzem meg. Buck kíváncsian méregetett.
- Akkor muttasd. - vigyorog szélesen. A füléhez hajoltam bele súgva :
- Tűzzel játszol. - nevetek halkan. A pia annyira jól el tud lazítani. Csodás érzés. Ahogy Barnes előbbi cselekedete. Láttam a türelmezlenséget rajta. Pattanásig feszültek az idegei biztos. És egy bizalmas mosollyal hajoltam az ajkaihoz
Viszonozni kezdtem az ő lehengerlő tettét. Ő mordulva húzott még közelebb. Ez a pillanat. Zsibbasztó és kibaszott jó! Bocsánat, de ez az igazság. Halkan szusszantam mikor végre el tudtam szakadni az ajkaitól. Ő sokkalta tapadósabbra vette az egészet. Hozzám simult. Némán nézett rám. Én meg pislogva figyeltem. Most meg mi van?! Nem ezt akarta? Hirtelen fogta meg a csuklóm és fordított a falnak. Mintha kifüggesztett volna rá. Halkan sikkantottam a hideg fal érzetére. De James közelebb jőve máris felforrósította a helyzetet. Pillanatokon belül pedig ismét rám találtak az ő puha ajkai. Nekem nyomult, mintha nem akarna ereszteni. Bár ahogy a fémkarja fogta a csuklóm, nem épp látszott úgy, hogy ereszteni akarna. Megfeszült a teste, egyenesen nekem. Én pedig, akár a jégkocka a whiskey-ben, úgy oldóttam. Egyre hevesebb lett a helyzet. A szabad keze már a testemen járt. Az alkohol mámorát pedig az ajkain éreztem. Elszakadtam tőle.
- Ne itt.. - susogom pihegve. Ha valaki ránk tőr.. Nagyon nagy baj lesz. Bólintott türelmetlenül mögém állva, mikor már kifelé néztem. Mivel nem láttam senkit, halkan kezdtünk menni a szobák felé. Elkapta a kezem a saját szobám előtt és át koordinált a sajátjába. Ismerős terep. Azonnal nekem esett ugyan olyan hévvel... Az este pedig.. Vörös ködben úszott a szenvedély miatt. A testem csak úgy égett.

Fáradtan feküdtem James ágyán, betakarva. Ő éppen tusolt. Nem mondanám mi történt. Az alkohol, elveszi a gátlásokat. Történik ez.. Az... Áh! Elég. Jól érzem magam és ennyi. Találtam magam mellet egy whiskey-s üveget ezért abba nyalakodtam bele. Karácsony előtt van még! Szabad inni, max az új évet nem fogom nagy hévvel ünnepelni.
- Hm.. Nem volt elég a piából? - dől az ajtó félfának. Fekete törölközőt vont dereka köré. Ajkam beharapva csibészen mosolyogtam, aztán meghúztam az üveget. Ő erre rosszalóan rázta a fejét. Közelebb lépdelt és kiszedte a kezemből amit tartottam benne.
- Rossz vagy. - keménykedik meg hangja.
- Oh, és mi jár érte? - vigyorgok.. Össze szűkítette szemeit, aztán pedig felém mászott lefogva egyik kezem.
- Második körre hajtasz? - kérdezi szemérmetlenül. Én enyhét bólintottam huncutul. Ő erre azonnal  reagált, rám hasalt és ajkaimat csókolta, harapta, húzta. Ingerelt.

Talán hajnali egy volt, mikor úgy döntöttünk az alvás lesz a jó lezárás. Össze kuporodtam, James karja pedig átkarolt oltalmazóan. Annyira, nyugodt így...

Sötétes helyen találtam magam és a kezeimen lánc éktelenkedett. Körül néztem. Itt ott valami tech kütyü minden féle adattal. Én térden voltam és mind két karom jobb és bal oldalra volt feszítve. Fájt.. Fejem felszegve rángattam amennyire csak lehetett. Morogva tudatosult bennem, miszerint innen nincs menekvés. Sistergett a testem a dühtől. De nem az extremis miatt. Megfeszítve a hátam próbáltam felállni.
- Mily naiv vagy.. Még most is... - cseng szinte dalolva egy hang. Össze szűkültek a puppiláim én pedig elnyílt ajkakkal kaptam arra a fejem, ahol feltehetően ő is állt. Elő lépdelt. Napbarnította bőre véres volt. Kék selyem ingje szét volt szaggatva ezért a mellkasán picit látni lehetett a sárkány motivumokat.
- Killian.. - sziszegtem a nevét vicsorral társítva. Próbáltam megint szabadulni, erre ő csak nevetett, aztán egy oldalba rúgással ajándékozott meg. Erre a talajt kezdtem szugerálni.
- Baszodj meg! - köptem ki a szavakat.
- Mhm.. Forró fejű vagy... Még mindig... Ez tetszik. - simít végig a nyakszirtemen. Én gondoltam egyet, gyorsan hátra kaptam a fejem és a csuklójába haraptam. Tudom.. Béna húzás.. De fájdalmak tapasztal. Felordított, teste megfeszült. Álltam a gyilkos pillantásokat amiket felém küldött.
- Ezért meglakolsz.. Te kis ribanc. - szűri az utolsó szót fogai között. Elő vett egy kispisztolyt, majd közelebb jött hozzám. Felpislogtam... Ismerős fegyver. Behunytam a szemeim. Ez az, amivel kiskoromban egyszer tesztből meglőtt. Begyógyult a seb, és innen tudta, hogy további kísérletekre jó leszek.
- Félsz mi... Te kis undok patkány. - kacarászik gúnyosan. Erre meg se mocvantam már. Elöntött a félelem. Hirtelen csattanó hangot hallotam. Közvetlen a fejem búbján. Forró érzést adott de nem sokáig.

Levegő után kapva nyögtem fel és ugrottam szinte fel ülő helyzetbe. Kezembe temettem az arcom és igyekeztem nem kiborulni. Mély levegőt vettem, aztán elkezdtem szemmel, felderíteni a helyet. Sötét.. Alig látni bármit is. Nyeltem egyet, de aztán mocorgást hallotam. Baszki! Mi a fasz!? Arrébb hököltem rögtön. James félig kitakart felső testét a hold lustán ölelte át. Fejét a párnába fúrta, haja kócos és egy kettő harapás nyom a nyakánál. Bágyadtan pislogtam magam elé. Akkor.. A múlt éjjel nem álom volt. Jézusom.. Apa megöl.. Vagy előbb az összes többi ember akit ismerek. Az ajkaim harapdáltam, de hirtelen utánam nyúlt egy kéz és szoros ölelésbe taszított. Mormogást hallotam, aztán a tarkómon egy száraz ajkas, langyos puszit. Erre rögvest össze görnyedtem, mint egy labda.

Álmaim riasztottak megint csak. De ezúttal, nem akartam, hogy James tutujgasson. Megfeszítve állkapcsom bújtam ki onnan. A legtöbb ruhám felhúztam, majd aztán az ablak felé oldalogtam. Kinyitottam, aztán minnél gyorsabban kimásztam a párkányra. Onnan át másztam a sajátomra. Mondhatom nehéz folyamat volt, lehorzsoltam a térdem és az alkarom, de a fő, hogy már a szobámba voltam. Édeskés illatok és számomra szép.. Jól kinéző helyiség. Fehér író asztal, világos kék ágynemű a sötét tölgy ágyon és baba kék matracon, kis lámpa, ruhás szekrény képekkel a múltam jobb feléből. Lomhán vánszorogtam el az ágyikómba, és a fejem a párnába fúrtam.
- Jarvis?
- Igen, Ms. Stark?
- Ha keres bárki is... Kérd meg, hogy távozzon, vagy keressen később. Kérlek. - hunyom le a szemeim.
- Rendben, Ms. Stark.
- Csak Josie - mormogom mielőtt elragadott az álom. Gondolataim mind forogtak, Buck mit fog reagálni.. Mekkora tahó vagyok. És ha esetleg valahogy kitudódik.. A talaj forrósodik minden pillanattal.