Maradj Velem! (Bucky Barnes ff. )

Karácsonyi Hangulat

Eléggé rossz volt így lefeküdni aludni... Sőt.. Egyenesen szörnyű.. De, már nem lehet rajta változtatni. Arra ébredtem, hogy a vállam fújja a hideg. Jarvis-t meg kértem, hogy minden reggel 10-kor nyissa ki az ablakot. Alaposan elaludtam.. Kinyitva szemeimet ültem fel. A mély barna hajkoronám szanaszét állt. Szemeim alatt pedig kissé táskás lett.
- Rohadt jó. - Boszankodom.
- Jarvis... Csukd be az ablakot kérlek. - bújok a mamuszomban.
- Ahogy óhajtja. - hallom vissza a plafon felől. Óvatosan nyomtam le a kilincset. Mamuszomban csoszogva haladtam el Barnes, aztán Natasa ajtaja előtt is. Egyszercsak tompán, de mitha karácsonyi dalt hallotam volna meg. Még hozzá a... Jingle Bell Rock-ot? Mi a franc. Kitotyogtam a nappaliba és megláttam, ahogy Apa épp egy mikulás sapkában és egy szemüvegben veszekszik Steve-vel, hogy melyik legyen a csúcs dísz. Natasa Bruce-on nevet, akinek tejszínhabos lett az orra. Clint és Thor pedig díszeket nézeget a fára. Vízió meg Wanda pedig épp sütött valami kis figurákat. Barnes mikulás sapkában méricskélt egy díszt Sammel társalogva közben.
- Jé... Csipkerózsika felébredt végre. - jegyzi meg apa gúnyosan.
- Tegnap kicsit tovább voltam fent, mint kellet volna. - hazudok. Ásítottam egy kicsit, közben tekintettem oda tévedt James-re. A fejéről míg nyújtoztam eltűnt a sapka. Haja pedig kócos lett.
- Éjjeli bagoly vagy, mint az öreged.. - kuncog elfolytottan Sam.
- Héj... Nem vagyok öreg.. Épp a fény korom élem - igazgatja a zakóját apu. Hát.. Van benne valami, de azért az 40 év az 40 év..
- Minek díszítetek fát? - emelem szemöldököm.
- Talán mert lassan karácsony. Pár nap prücsök.. Ezért ilyenkor mindig neki állunk - magyaráz nekem az apám. Az órámra tekintettem, aminek a sarkában ott volt, hogy milyen nap van. 22..tyű.. Még mindig értetlenül pislogtam a csapatra.
- Ti ünnepeltek? - nézek egyesével mindre legalább egyszer. Barnes a fának fordult. Jól van. Durcázzon.
- Még szép! Egy család vagyunk.. A karácsony a toronyban hagyomány. - magyarázza halkan, de mégis beleéléssel Bruce.
- És ilyenkor mit szokás? - nézek szendén.
- Oh... El magyarázom - sietős léptekkel jött felém az Odinson vigyorgva.
- Tehát.. Kapitány kivágott egy fát.. És annak a hulláját tele aggasztják apró fém meg..műanyaggal és csillámmal csinált gömbökkel. És tesznek rá valami fénysor ízét. Aztán ajándékot teszünk a hulla alá, hogy majd azt valaki kibontsa! - meséli bele éléssel és nagyon gesztikulálva
- Thor... Hányszor mondjuk, hogy az nem fahulla, hanem karácsony fa. - artikulál a Kapitány..
- És annak adunk ajándékot akit szeretünk.. És úgy véljük az életünk része - lép közelebb Barnes az utolsó szavaknál rám nézve. Semleges az arca. Én eltöprengtem.
- Maya... Vagyis anyukád nem ünnepelte veled? - kérdez Nat. Aucs.. Ez most fájt.
- N.. Nem.. Anyu mindig k.. Karácsony estéjén ment el valahova. Rajtam meg kísérlet folyt, tehát csak a laborban mozoghattam. - magyarázom ujjtördelve. Láttam a képüket. Ennyire szánalmas alakot mint én nem láttak még szerintem. Apu tenyereit össze csapva zökkentette ki a csapatot.
- Na... Ne nézzétek így. - jön oda hozzám és von ölelésbe.
- Josie első karácsonya nem lehet más, csakis csodás. Szóval gyerünk Bosszúállók.. Avassuk be a csemetém - puszil homlokon. Én mint valami kisgyerek bújtam hozzá. Oh, hogy milyen jó érzés. Visió vissza kapcsolta a zenét én pedig távolabb hajoltam az ölelőtől.
- Köszönöm apu! - mondom mosolyogva és bújok ki az ölelésből.
- Gyere Kis Stark.. Megmutatom a fahulla díszítést. - terelt Thor a fához.
- Menthetetlen vagy Odinson - forgat szemet Steve.

Thor lelkesen vezetett be a fadiszítés világába. Egész jól mulattam, mert volt hogy zsonglörködött a díszekkel, vagy egyensúlyozta őket. Jókat nevettem szinte már ki pirosodott az arcom. Bele futott az élet a bőrömbe. A sápatagság eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Épp körbe jártam a hatalmas fát.. Hogy találjak helyet egy rénszarvasos csilingelő minttomén minek,mikoris hátul bele futottam a fémkarú morgósba.
- Baszki. - csapja magát homlokon, mikor több gömb gurult ki a földre.
- Ne haragudj. - motyogom és hajolok le segíteni.
- Látom már jól vagy... - motyog semleges hangszínnel.
- Látom nem is haragszol. - mosolygok elfolytottan.
- Oh, dehogynem Mini Stark.. Nagyon is - hallatszik komolyan a hangja, miközben nagy tenyerébe gyűjti a díszeket. Felhúzva orrom grimaszoltam.
- Nincs is okod rá! Ne hívj így. - morgok akár egy gyerek.
- De van... Miattad alig bírtam aludni.. De ha akarod akasztok rád más becenevet. - mondja ugyan úgy komolyan. Nem értem.. Hogy bírja tartani magát. És várjunk csak..
- Miattam? Mi rosszat tettem? - ráncolom homlokom felegyenesedve. Ő is ezt tette.
- Aggódtam - néznek kékjei rám. Oh de őszinte a tekintete.
- James.. Nincs miért. - nyugtatom.
- Valamint, ha te nem hagyod abba a becenevem hajtogatását..te is kapsz egyet. - mondom kihívóan.
- Ugyan.. Úgy se tudnál adni. - mosolyog halványan.
- Gondolod? Hát.. Akkor Tata alá becsülsz - kuncogok
- Tata ? Héj... Nem is vagyok olyan öreg.. Max 1..106 - számolgatja a plafont figyelve.
- Hehe.. Ennyi évvel magad mögött simán illik rád. - akasztom fel a díszt amit a fára szántam. Ő elfolytott mosollyal figyelt, aztán közelebb jött. Szinte a nyakamba lehelt.
- Ha így hívsz.. Pórul jársz - búgja. Felé fordulva mértem végig. Fekete póló, farmer, cipő.. Mintha egy emós szettjét látnám. Bár én meg pizsamában vagyok, szóval ő jobban fest. Mellete nyúltam az asztalra közel hajolva az arcához.
- Igen? Hát.. Akkor vigyázok Tata.. - húzom a fejébe a Mikulás sapkát és spurizok onnan el. Hallotam hogy a nyomomban van.
- Héj Starky mi a hézag..? - dönti fejét Sam értetlenül.
- A haverod ki akar nyuvasztani - bújok mögé. Barnes komoly tekintettel nézett végig a helyiségen, majd Sam elé lépett.
- Mi van cimbi.. Minek akarod bántani szegény Starky-t? - emeli szemöldökét az afroamerikai férfi. Háta mögött görnyedtem kezeim össze fűzve és elfolytva a hangom. Barnes leszedte a sapkát a fejéről.
- Tata vagyok szerinte... Meg mutatom neki, hogy téved. - húzogatja szemöldökét. Ez meg mit tervez? Menekülőre fogtam ismét és a konyhát céloztam meg.
- Csajsziii - szólít barátnőm.
- Halika... - húzom mosolyra a szám és ölelem meg.
- Miért játszol Tom és Jerry-t Bucky-val? - dönti fejét.
- Lényegtelen.. - legyintek.
- Ms. Stark, besegít nekünk a sütésbe? - néz rám Vízió.
- Csak Josie... De igen, segítek. - csaptam össze tenyereim. Gyorsan felkontyoltama hajam és felhúztam a póló ujjaim. James mint láttam épp ide tart, de úgy csináltam, mintha nagyon ellenék foglalva. Egy adag mézeskalács tésztát nyomkodtam össze vissza valami formát kialakítva. A végére egy autó lett belőle. Bár kicsit nyomott lett a hátsó kerék és a csomagtartó is.
- Szép munka... - hallom magam mögül.
- Köszönöm szépen. - veszek új alapanyagot a kezem ügyébe.
- Wanda! Van esetleg valami dísz amit rá tudok tenni? - hagyom figyelmen kívül már Bucky-t.
- Uhum.. Van kék csillag, meg zöld fenyő és piros kör. - sorolja a több rekeszes dobozra. Magamhoz véve néztem hogy kéne kibontani.
- Segítsek? - hallom és közben csiklandozott nagyon picit a beszéde miatti fuvallat.
- Nem kell... Ellenben Sam és Steve biztosan értékelné a segítőkészséged... - dünnyögöm rá szórva az egyik kerek sütimre a cukordíszeket. A pult másik oldalához sétált és engem nézett. Mi a franc baja van?
- Buck... Lyukat égetsz a tarkomra. - ráncolom homlokom.
- Miért akarsz ignorálni? És elküldeni...?- morogta szinte a kérdéseket. Élesen szívtam be a levegőt, majd csináltam tovább amit elkezdtem. Amint láttam el is tűnt. Huh, végre.. Örömöm nem sokáig tartott. Megragadta a vállam és magával szembe fordított. Égető ahogy mered rám az acélkék szempár.
- Barnes hagyjál lógva.. - lökök rajta egyet.
- Gonosz vagy velem és távolságtartó... - ráncolja homlokát. Szemeim forgatva toltam a mellkasánál fogva.
- Ne képzelj hülyeségeket... Eregy inkább és segíts másnak.. - kérem határozott hangon. Lefogta a csuklóim és vissza hátráltott. Mi a faszt akar már! Felhúz teljesen.
- Ha hülyeségeket képzelek.. Mi az igazság? - szűkíti szemeit.
- Nem mindegy neked? James menj már.. - mordulok.
- Héj ifjú Stark! Hol vagy? Találtam még díszeket a fára! - hallatszik Thor hangja. Esküszöm ő a megmentőm. Ajkamba harapva néztem milyen komor... Ejnye.. Nem kéne ennyire mogorvának lennie. - Megbeszéljük majd.. De most - kislisszoltam a résen amit találtam és spuriztam is Thorhoz.