Maradj Velem! (Bucky Barnes ff. )

Welcome Back!

Eltelt egy nap azóta, hogy bele mentem a vizsgálatokba. Egy vizsgáló teremben ülök az ágy tetején. Körülöttem pedig minden fehér, vagy menta zöld. Az ujjaim tördelve győzködtem magam, hogy nem lesz gond. Másrészt úgyis lelépek utána, minnél előbb. Karácsony ide, vagy oda. Majd talán este haza jövök. A vacsira érkezem. Ma majd a többiek készülnek. Nem hiszem hogy szükségük lenne arra, amit rájuk szabadítanék.
- Min töröd a csinos buksid Mini Stark? - dörren fel mély rekettes hangja James-nek. Felé emelem a tekintettem és semlegesen figyelem. A vállát neki döntötte a falnak és halvány mosollyal figyel.
- Semmin.
- Most dühös vagy. - sóhajt Nagyot közelebb lépegetve.
- Ch, nem. - fonom össze karjaim.
- Aha... Nekem meg meg van mindkét karom. - beszél szarkasztikusan. Elnevetem magam, de gyorsan amennyire csak lehet, vissza folytom magamba.
- Hidd el, ezt csak is érted tesszük. - komolyodik meg, és támaszkodik két oldalt meg előttem.
- Nem! Buck ezt én nem akarom. - csóválom meg a fejem.
- Ha csak azt tehetnénk, amit akarunk.. Csomó dolog ami jó kimarad az életből.
- Woow, felcsaptál dili dokinak? - figyelem szúrós tekintettel. Jókedvűen mosolyogva egyenesedett ki előttem és nyalta meg alsó ajkát.
- Majd meglátod nekem lesz igazam.. Viszont.. Utána beszélnünk ké...
- Oh, valami gond van? - suhan be szinte apa egy táskával a kezében. Selyem inge eközben nem lifegett semerre, inkább rá simult még jobban. Őt pedig követte szinte a seggébe bújva Bruce.
- Nem. - morogta Barnes.

A vizsgálat alig pár percen belül neki lódult. Vérnyomás mérés, az agy külömböző részeinek vizsgálata, vérvétel.
- Kérlek vedd le a felsőd. - köhécsel zavarában Banner. Buck élénken figyelt a sarokból. Meggyőzte őket, hogy baráti támogatás akar lenni. Bár ez fura az egy nappal ezelőtti történtekre nézve. Barátok vagyunk, annak ellenére hogy lefeküdtünk?! Sok dolgot mozgat meg ez bennem,de nem tudom azonosítani mind.
- Prücsök? Ha Barnes zavar akkor kiküldhettem. - csettint egyet a figyelmem felhívva apa.
- Hagyd.. Csak elkalandoztam. - pattantam le az ágyról. Nehezemre esett bár tényleg amit kértek tőlem. Hátat fordítva nekik lassan lehúztam a a szürke felsőm. Alatta pedig fekete top fedte az intim részeket. LÜKE apa robogja egy szkennerrel lekonfigurálta a testem és az abban futó érrendszer teljes valóját. Mikor végzett óvatosan vissza vettem amit az előbb levetettem. Megfordulva azonban szembe kerültem a három férfival. Apa gyűlölködő képpel bámulta a plafont, Banner le le sütötte tekintetét, Barnes azonban égető szemekkel figyelt.
- Mivan?
- Azok.. Killian műve? - von kérdőre apám. Nagyot nyelek. A lapockámon van pár erőteljes tű és kés nyom, ahonnan a szövet mintákat ez a barom vette. A gerimcem mentén pedig kisebb metszetek hegei, amik az egyik kísérlet okozta baleset utáni sérülés ellátására voltak. Csúnyák. Sose mondtam el apának.. Sose engedtem hogy tudjon róla. Ez anya és az én titkom volt.
- Kérdeztem valamit! - morran rám.
- Igen! És?! Már halott... Nem tehet többet ilyet. - vonok hanyogul vállat. Apa perzselő tekimtettel lép hozzám, majd von szoros ölelésbe.
- Rossz látni ezeket. - morogta. Banner inkább hátát fordítva ment elemezni az adatokat. Bucky azonban lágy tekintettel díjjazta apám cselekedetét.
- Nincs vész.. Nem fáj. - tolom el magamtól és mosolyodom el.
- Hihetetlen erős vagy. - dicsér meg.
- A-a vizsgálat eredményei igénybe vesznek egy kis időt.. Szerintem addig mehet. - pötyög Bruce be az adatbázisba több infót is.
- Szuper, akkor lépek. - csapom össze kezeim.
- Este vacsora.. Ne feledd! - puszil a hajamba apu.
- Soha.. Ciao Bruce! - spurizok ki lehető legyorsabban. Alighogy haladtam pár métert James elkapta a karom és magához rántott.
- Akkor... Beszélhetnénk? - pislog ártatlan tekintettel. Halkan fújtam ki a levegőt. James meleg lélegzete tisztán érezhető volt. A fűszeres parfümjével együtt.
- Talán később..muszáj levegőznöm. - lépek hátra.
- Josie... - fut ráncba homloka, azonban szemei és hangja inkább egy "jaj ne már" jelzést adtak.
- Türelem..
- Elkísérlek!
- Szó sincs róla.. Egyedüllét kell nekem! - toppantok.
- Buck, nincs kedved futni egyet? - jelenik meg a semmiből Steve. Szürke póló, fekete nadrág szettben.
- Jah, egy pillanat. - motyogta felém fordulva.
- A vacsi előtt egy órával, rendicsek?! - komorodott el.
- Meglátjuk... Hali Steve.. Viszlát Tata. - vigyorodom el. Kifelé vettem az irányt szinte futólépésben. Át futott az agyamon, hogy felhívjam valamelyik ismerősöm.. De rájöttem, hogy karácsonykor nem illendő zavarni bárkit is. A kezeim nyomorgatva a zsebeimben róttam a járdákat.