Szeress önmagamért-avagy Hermione és a Szörnyeteg

15. fejezet

Hermione szemszöge:

Pár percig még feküdtünk a hóban, majd lassan feltápászkodtunk. A havas ruháinkat leporolva indultunk meg új úti célunk felé. Nemsokára megérkeztünk egy a kastély mellett elhelyezkedő kisebb épülethez. A szörny kitárta az ajtót előttem így megpillanthattam egy hosszasan kígyózó csigalépcsőt. Nem tűnt túl biztatónak a lent tátongó sötétség. Kételkedve néztem idegenvezetőm felé, de ő csak kedvesen rám mosolygott. Kétségeimet elűzve indult meg előttem egyenesen lefelé. Minden lépésével újabb és újabb fáklyák gyúltak fel ezzel fényt hozva. 

Nem sokáig álltam lecövekelve, hamar be is hoztam lemaradásom. Egyenesen a szörny mögött lépkedtem a szűk falak között, amíg egy nagyobb teremhez nem értünk. A tűz narancsos színét hamar felváltotta egy hideg, kékes árnyalat. A szín nyugodt hangulatot hozott a szemem előtt megjelenő bájitallaborba. Eltátott szájjal néztem körbe, sokkal jobban volt kialakítva mint bármelyik roxforti. Mindenfelé megtöltött üvegcsék sorakoztak, néhány közülük még finom füstöt is árasztott magából. A polcokon tárolt alapanyagok kellemes illata lepte be az egész szobát. Ennek hatására sok kellemes emlék tört fel bennem.

-Ez elképesztő- leheltem magam elé ámulattal telien.

-Reméltem hogy tetszeni fog- szólalt meg lassan az útitársam is, majd beljebb invitált a helyiségbe. -Nyugodtan nézz meg mindent ami érdekel-tette még hozzá biztatóan.

Nem is kellett kétszer mondani, pillanatokkal később már a polcok között álltam hol a ritka bájitalokat, hol hozzávalókat nézve. Észre sem vettem a szörny eltűnését, már csak arra eszméltem fel hogy mellettem áll kezében egy tucat könyvvel. Letette őket elém az asztalra így jobb rálátást nyertem rájuk. Mind különböző varázsrecepteket tartalmaztak, amiket egyből fel is lapoztam. 

Mr. Granger szemszöge kicsivel korábban:

Rohantam amilyen gyorsan csak bírtam amíg elértem a falu határát. Segítséget keresve kapkodtam a tekintetem az emberek között, amíg meg nem láttam egy ismerős arcot. Egyből odafutottam hozzá és a vállaira fogtam, majd rázni kezdtem hogy felkeltsem figyelmét.

-Madame Olympe! -szóltam hozzá kétségbeesetten. -Hívjon segítséget! Gyorsan!

Kedves szomszédom most kifejezetten furcsán nézett rám.

-Hogy tessék?- kérdezett vissza megilletődve.

-Hermione bajban van! Elfogta egy hatalmas ádáz szörnyeteg! - erre még furábban nézett reám.

A nagy ricsaj miatt körénk gyűltek a falubeliek majd fogtak és óvatosan leültettek. Mindannyian egyszerre kezdtek bele kikérdezésembe aminek hatására még nagyobb lett a káosz. Néhány perc múlva egy éles hang hasított a levegőbe.

-Elég!- kiáltotta Viktor miközben egy felborított láda tetejére állt.

Miután mindenki elhallgatott fogta magát és átvágott a tömegen, célirányosan felém. Odaérkezve, egyenesen hozzám kezdett beszélni.

-Mondd el mi történt, és áruld el hol van a lányod.- mosolyodott el negédesen.

-Egy... egy szörny van az erdőben és nála van Hermione! -feleltem kétségbeesetten. 

Körülöttünk a hihetetlen történet hallatán mindnyájan összesúgtak. Kihallatszott a tömegből néhány olyan hozzászólás mint például "szegénykém biztosan beüthette a fejét idefelé és most mindenféle mesét kitalál".  

-Ez érdekesen hangzik -gondolkodott el, viszont arca azt tükrözte minta tudna valamiről- Meséld el részletesebben.

-Éppen hazafelé tartottam amikor is egy szörnyű vihar elijesztette a lovamat, így hát gyalog kerestem menedéked amíg egy hatalmas kastélyra nem bukkantam, egy eddig még nem látott ösvény végén -folytattam kissé felbátorodva.

-És azt mondod ott van a fenevad? -tette fel a kérdést kíváncsian. 

-Igen, ott él és két lábon jár mint egy ember, ráadásul még beszél is!- daráltam el gyorsan.

-Ezek szerint Mio veszélyben van?- mosolyodott el sejtelmesen. 

Hirtelen az emberek felé fordult és kijelentette.

-Minden megtermett férfit várok este hatra a kocsmába!