Szeress önmagamért-avagy Hermione és a Szörnyeteg

1. fejezet

Réges-régen egy hatalmas bált rendeztek a Malfoyok, fiúk huszadik születésnapja alkalmából. A bált a Malfoy kúriában rendezték meg. Meghívtak minden aranyvérű varázslót, ez alól a Weasleyk sem voltak kivételek. A báltermet ezüst és zöld színű dekoráció díszítette. Draco már elég idős volt ahhoz hogy megházasodjon, és erre szülei elég gyakran emlékeztették. 

Draco szemszöge:

-Draco! Ez bál tökéletes alkalom egy feleség keresésére!- mondta anyám miközben a nyakkendőmet igazgatta. 

-Tudom, tudom! Már számtalanszor elmondtad! És mint akkor is most is azt mondom, majd.- válaszoltam higgadtan.

-De fiam már húsz éves vagy! Ezt a bált egyrészt azért is szerveztük hogy találj egy szép menyasszonyt magadnak!- mondta anyám.

-Mondom majd!- válaszoltam egy fokkal ingerültebben. 

-Jól van-jól van akkor legalább nézd meg a lányokat hátha valamelyik megtetszik!- felelte erre anyám.

*sóhaj* Jól van!- adtam be a derekamat. 

A bálon Daco különböző lányokkal táncolt hogy anyja kérésének eleget tegyen. Viszont egyik sem nyerte el Draco tetszését. Telt-múlt az idő és eljött az idő hogy szülei megajándékozzák. 

-Fiam most hogy elég idős lettél nyugodt szívvel merem rád bízni a kúriát! Most már az egész ház a tied!-mondta apám.

- Mi a Gávavencsellői birtokra költözünk-tette hozzá boldogan anyám.

- Azta! Köszönöm szépen!- mondtam boldogan.

Ám a családi idillt egy hangos kopogás zavarta meg. Bár amilyen hangos volt nevezhetnénk inkább dörömbölésnek. Szóval mindenki az ajtó felé kapta a fejét. Ekkor Draco úriember módjára ajtót nyitott. Ám amikor meglátta az ajtó előtt álló személyt, szívesen rá is csapta volna azt. Egy vén banya állt az ajtóban és hiányos fogsorral vigyorgott a mi Draconkra.

-Helló fiatalember! Megszállhatnék nálad egy éjszakára a vihar elől?

Vihar?- ez volt Draco első gondolata. Ám amikor átnézett a banya válla fölött, meg kellett állapítania hogy tényleg elég nagy vihar tombol odakint. Majd a szülei felé nézett. Láthatóan nekik sem tetszett a hívatlan látogató. Mivel Draco sem volt elragadtatva a gondolattól hogy az a vén banya náluk(vagyis már nála) szálljon meg, hamar döntött is. Elküldi. Ám így utólag inkább mondanám kidobásnak, vagy elzavarásnak. Igen, kicsit durvára sikerült Draco mondandója.

-Takarodj innen vén banya! Hogy pont te az én birtokomon? Mit képzelsz?!- kiáltotta.

-Kérlek, csak egy éjszakára had maradjak.-válaszolta a banya.

-Azt mondtam nem! Kotródj!- kiáltotta ismét Draco.

- Van nálam egy díszes homokóra,aranyból készült. Neked adom hálám jeléül ha itt tölthetek egy éjszakát.- mondta reménykedve a banya.

- Mit nem értesz azon hogy nem?! Takarodj!-üvöltötte.

Azzal Draco kiverte a banya kezéből a díszes tárgyat. Abban pillanatban hogy a homokóra földet ért összetört. Egy pillanat műve volt az egész, és már a banya helyén egy fiatal, csinos boszorkány állt. 

-Látom hogy neked nincs szíved. Ezért elátkozlak minden nemessel együtt aki itt jelen van! Hátha tanulsz majd a hibáidból és megtanulsz szeretni!-kiáltotta a boszorkány.

Azzal Draco egy ronda szörnyeteggé változott át. Az ott lévő emberek pedig egy-egy berendezési tárgy alakját vették fel. Kivéve két embert. Lucius és Narcissa Malfoy nem változtak át.

-Te!-szólította meg Dracot.-Úgy törted össze ezt a homokórát mind a szüleid szívét! Bármit adtak neked sosem örültél neki! Csak úgy tettél mint aki örült.És erre a szüleid szép lassan rájöttek. Próbáltak a kedvedben járni, de nem örültél semminek! Ezért a szüleidet hagyom elmenni, ám nem fognak rád emlékezni!-kiáltotta a boszorkány.

Ne-nem fognak rám emlékezni?-kérdezte félve Draco.

-Igen, de egy módon megtörheted az átkot. Itt ez a homokóra. Ha szerelmes leszel elkezd leperegni a homok. Ha a szeretett lány is beléd szeret akkor megtörik az átok.Te újra önmagad leszel, és a szüleid is emlékezni fognak rád. Viszont ha a lány nem szeret beléd mire ez utolsó szem homok is lepereg, örökre szörny maradsz és a szüleid sem fognak emlékezni rád.-mondta a boszorkány, majd Draco szüleivel együtt eltűnt.