Szeress önmagamért-avagy Hermione és a Szörnyeteg

5. fejezet

Hermione szemszöge:

Egy napja telt el mióta apa elment. Éppen kint öntöztem a kis kertet amikor is a tökéletes csendet egy számomra kifejezetten idegesítő hang törte meg.

-Szia Mio! Hogy vagy ezen a csodás napon?-kérdezte nagy boldogan Viktor.-Vajon minek örülhet ennyire?-tettem fel a kérdést magamban. Mindenesetre csak egy unott választ kapott.

-Remekül.-mondtam, és érezni lehetett az iróniát a hangomban.

-Az remek, mivel lenne egy fontos kérdésem!-és ha lehet akkor egy még szélesebb mosoly terült el az arcán.

-Mondd.-feleltem még mindig unottan.

-Hermione Jean Granger. Megtisztelnél-e engem, Viktor Krumot hogy eljössz velem egy romantikus vacsorára?-kérdezte még mindig hatalmas mosollyal.

- Persze-feleltem, de a gondolataim eközben teljesen máshol jártak.

-Oké este hatkor itt leszek érted-mondta, majd el is viharzott.

Ebben a pillanatban tudatosult bennem hogy igent mondtam egy randira! Egyszer nem figyelek oda és már is nyakig vagyok csávában. Viszont most már nem mondhatom vissza.

Az este, a legnagyobb bánatomra nagyon hamar eljött ezért fél hatkor neki is álltam a készülődésnek. A ruha kiválasztásával kezdtem, mivel tudtam hogy ez fogja a legtöbb időt igénybe venni. Szerencsém volt, mert pár perc kutakodás után a kezembe akadt az egyik kedvenc ruhám. A barack színű ruha nem volt túl giccses, mégis elegáns. A felső része szépen kiemelte az alakomat, alul pedig fodrokban hullott le a térdemig. A sminket nem vittem túlzásba, szemhéjamra egy szintén barack színű árnyalatot vittem fel és szempillaspiráloztam. Cipőnek egy fehérarany színű darabot választottam aminek volt egy kis sarka. Mire kész lettem már csengettek is. -Micsoda időzítés!-gondoltam, és már szaladtam is ajtót nyitni. Amikor kinyitottam az ajtót megpillantottam Viktort elegánsan kiöltözve és egy csokor virággal kezében.

-Szerbusz Mio!-köszönt csábosan,majd átnyújtotta a csokrot és gyorsan hozzáfűzte-Virágot a virágnak!

 Bár magamban jót nevettem ezen a rossz csajozós dumán,végül csak megköszöntem és mosolyogva elvettem a virágot. Gyorsan visszaszaladtam a házba egy vázáért amibe belehelyeztem a virágot. Miután ezzel végeztem visszaszaladtam és már indultunk is az étterembe.

Az út eseménytelenül és viszonylag csendben telt, bár Viktor néha próbálta elsütni egy-egy rossz csajozós dumáját. Ám egyszer csak megálltunk egy csodaszép étterem előtt.

-Megérkeztünk!-jelentette ki boldogan Viktor.

-Aham-közben tátott szájjal kémleltem az éttermet.

Bementünk, majd helyetfoglaltunk. Amint leültünk egy pincér máris hozta az étlapot. Megnéztük, majd rendeltünk. Ameddig az ételre vártunk Viktor próbált beszélgetést kezdeményezni.

-Nagyon csinos vagy ma is Mio.-kezdett bele a beszélgetésbe.

-Öhm, köszönöm.-válaszoltam. Mivel nem igazán szeretek magamról beszélni ezért őróla kérdeztem. Úgy látszik neki nem esik nehezére magáról beszélnie. Miután kihozták az ételt is csak magáról tudott beszélni. A vacsora után (amit sikeresen túléltem) Viktor felajánlotta hogy haza kísér. Látszott rajta hogy nem mondhatok nemet, ezért rábólintottam a dologra. Ahogy sétáltunk haza a sötét utcákon, Viktor egyszer csak nekinyomott a falnak.

-Hé! Mit csinálsz?-kiáltottam volna, ha nem fogja be gyorsan a számat.

-Nyugodj meg. Nem bántalak-kezdte finoman, majd szép lassan leemelte kezét a számról.

-Akkor mégis minek nyomtál a falnak?-kérdeztem, szerintem teljesen jogosan.

-Mert szeretlek.-mondta, majd arca vészesen közeledni kezdett az enyémhez.

Természetesen nem állt szándékomban megcsókolni, ezért mielőtt ajkaink összeérhettek volna, gyorsan ellöktem magamtól és futásnak eredtem.