Szeress önmagamért-avagy Hermione és a Szörnyeteg

8. fejezet

 * Apa még utoljára rám pillantott majd sóhajtva távozott, így egyedül hagyva engem a szörnnyel*

Csak csendben álltam a ketrecben. Nem tudtam mit mondani. Szóval jobb híjján leültem a földre az ablak felé nézve. Egy perc múlva viszont megnyikordult a ketrec ajtaja. Kinyitotta.

A hirtelen zajra felkaptam a fejem. A szörny ott állt az ajtóban és mogorván nézett felém.

-Ugye nem gondoltad hogy ott fogsz aludni?-dörmögte.

-Hanem?

-Természetesen kapsz egy szobát.-Gyertya, vezeds oda.-mondta, majd elment.

-Gyere, mutatom az utat-szólalt meg egy gyertya. Hangsúlyozom egy gyertya.

-T-te tudsz beszélni?!-kiáltottam.

-Persze, itt szinte mindenki tud.-válaszolta úgy mintha csak az időjárásról beszélne. Ez itt mindennapinak számít, vagy mi?

-Akkor ti ilyen elvarázsolt tárgyak vagytok? Olvastam már hasonlóról.-kezdtem fecsegni miközben elindultunk a szobám felé.

-Ja, egy bosz..-akarom mondani... nem tudom.-torpant meg egy pillanatra, de egy másodpercel később tovább is indult.

Vissza akartam kérdezni, de inkább ráhagytam a dolgot. Pár perc múlva megérkeztünk egy gyönyörű sötétbarna, faragott faajtóhoz. Ámulva figyeltem a varázslatos mintákat, amik indákat, virágokat, de még egy kígyót is ábrázoltak. Balmbulásomnak gyertya vetett véget, azzal hogy valamilyen csoda folyamán kinyitotta az ajtót. Talán tud varázsolni? Nem is hagyott nekem több időt a gondolkodásra, mivel betessékelt a szobába. Körülnéztem. A falakon ezüst és méregzöld színekben pompázó, mintás tapéta volt. A padló sötétbarna fából készült, és ezen egy szintén méregzöld színű, puha szőnyeg pihent. A szoba közepén egy hasonló színösszeállítású franciaágy foglalt helyet. A fal mentén csodálatos antikbútorok álltak. Nem kerülte el a figyelmem a két hatalmas ablak, amiből az egész kertet látni lehetett. Természetesen ott voltak az elmaradhatatlan ezüst-zöld függönyök is. Úgy nézett ki a szoba mintha csak egy mardekárosé lenne. Viszont a sötét színek ellenére is kellemes hangulatú volt a helyiség. Olyan.. megnyugtató.

Gyertya végül azt tanácsolta hogy pihenjek le, de előbb megkérdezte hogy éhes vagyok-e. Nem voltam az, szóval válaszként csak megráztam a fejem. Most vettem csak észre hogy beesteledett. Kis barátom jó éjszakát kívánt, majd távozott. Befeküdtem az ágyba viszont nem tudtam elaludni. 

Vajon apa épségben hazaért? Mi van anyával? Ugye mindketten jól vannak? Most mi lesz velem? Itt vagyok egy hatalmas kastélyban, ahol a tárgyak beszélnek. Ez még nem is lenne zavaró, de a hatalmas szörnyeteg már annál inkább. Nála van a pálcám... védtelen vagyok. Mihez akar kezdeni velem...? Megenni csak nem esz meg. Legalább is remélem. Megszökhetnék... nyitva van az ajtó. Á, ez nem jó... a kastély tele van beszélő és mozgó tárgyakkal, ráadásul a pálcámat se hagyhatom itt... Mit csináljak most...?

Jó pár óra forgolódás után végül mégis csak sikerült valahogy elaludnom...