*Jó pár óra forgolódás után végül mégis csak sikerült valahogy elaludnom...*
Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeim majd ásítottam egy nagyot. Erőtvettem magamon majd kikászálódtam az ágyból. Kócos hajjal nyitottam ajtót a kopogónak. Körbenéztem, majd mivel nem láttam senkit, becsuktam az ajtót és a pihepuha ágyamhoz indultam. Már éppen dőltem volna vissza puha párnáim közé, mikor újra kopogattak.
Nem tudom ki szórakozik velem kora reggel, de már kezd az agyamra menni. Újból kinyitottam az ajtót, ismét körbenéztem de megint nem láttam senkit. Már éppen csuktam volna be az ajtót, amikoris egy apró férfihangra lettem figyelmes.
-Héj, idelent!- lenéztem, és megláttam a gyertyatartót, majd rájöttem hogy nem valaki szórakozott velem, hanem csak nem vettem észre szegényt.
-Mégis hány óra van?-kérdeztem álmosan a gyertyatartótól. Majd hírtelen feltűnt mellette a régi asztali óra. Rápillantottam és leolvastam róla az időt. Mint kiderült még csak reggel hét óra van.
Hirtelen magaelé kapta a kezeit és felkiáltott.
-Te perverz! Ne stírölj!-gyorsan elkaptam a tekintetem és próbáltam elmagyarázni neki hogy csak az időt néztem meg. Végül aránylag megnyugodott, bár utána nemnagyon szólt hozzám.
A gyertyatartótól megtudtam hogy azért kopogtak, hogy szóljanak hogy kész a reggeli. Gyorsan rendbeszedtem magamat, és együtt mentünk le a étkezőbe ahol a szörny már az asztalfőnél ült. Látszott rajta hogy csak rám vár.
Leültem a kettővel arrébb lévő székre amit láthatóan nem díjjazott.
-Jó étvágyat- morogta az orra alatt.
-Jó étvágyat-szóltam halkan, majd a vajért nyúltam. Mint kiderült, a vaj túl messze volt, így nem értem el. Szerencsétlenkedésem észrevéve nekem nyújtotta a vajasdobozt, még kedvesen rám is vicsorgott. Legalábbis szerintem kedvesnek szánta. Halványan el is mosolyogtam ezen, majd megköszöntem,és nyugodtan megreggeliztünk.
A reggeli végeztével már indultam volna vissza a szobámba, mikor megszólalt mély, dörmögő hangján.
-Gyere velem-fogta meg a kezemet, mire én kissé megilletődve és félve követtem.
Lementünk egy lépcsőn, és itt egyre jobbam kezdtem félni. Kinyitott az eddigieknél nagyobb díszes faajtót. Hírtelen egy hatalmas könyvtár tárult a szemem elé. Ámulva mentem be, majd néztem végig a sok könyvespolcon sorakozó könyveken.
-Mindegyiket elolvashatod, kivéve azt az egyet-muatott egy díszes, zöldborítójú vastag könyvre, ami egy üvegkeretes álványba volt beletéve.
Lelkesen bólogatva indultam el a könyvek között, összeszedve párat, esti olvasnivalónak.
-Majd válogathatsz kedved szerint késöbb is, gyere, mutatok még valamit-indult tovább egy folyosón, miközben én mellette sétáltam.
-A kastélyon bellül bárhova mehetsz, kivéve a déli szárnyba-magyarázta, miközben egy méghosszabb lépcsőn mentünk le. Mikor már azt hittem vége, egy újabb lépcsősor következett, ami nemhogy hosszú, de még kacskaringós is volt.
Végül elértünk egy kisebb faajtóhoz. A szörny kinyitotta az ajtót így a szemem elé tárult egy hatalmas kincstár tele régiségekkel. Beléptünk majd a terem legvégébe sétáltunk. Ott volt egy antik sminkasztal amin egy kis kézitükör foglalt helyet.
-Ez egy varázstükör amit ha a kézbe veszel és belenézel, gondolsz valamire legyen az helyszín vagy valaki emléke. Ez a tükör elrepít arra a helyre amit látni szeretnél-szólalt meg hírtelen.
Ámulva néztem a tükörbe,és meg is fogalmazódott bennem hogy mit szeretnék látni.
Az egész szoba elkezdett forogni, majd elsötétült minden.
أنت تقرأ
Szeress önmagamért-avagy Hermione és a Szörnyeteg
الخيال (فانتازيا)Draco Malfoy egy átok hatására szörnyé változik és csak az igaz szerelem törheti meg az átkot. De ki szeretne bele egy szörnybe? Draco vajon megtalálja az igaz szerelmet?
