𝙩𝙞𝙯𝙚𝙣𝙠𝙞𝙡𝙚𝙣𝙘𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩

1.4K 90 21
                                    

   

1 9

1 9

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

. . . cirógató napsugár, ringadozó
rózsaszál . . .




    Mosolyogva jegyzeteltem az idáig megbeszélteket, miközben a többiek mindennapi dolgokról beszélgettek. Most először fordult elő az, hogy a megszokott apró terem helyett az udvaron voltunk. Ugyanis az idő gyönyörű volt.

A Nap ragyogott, közben néha-néha kellemes szellő táncolt, ami megmozgatta érzékeink. Ha tehettem volna, csakis ebben a csodás pillanatban ragadtam volna, nehogy egy szomorú napon elfelejtsem minden percét.

- Ah, fáj a hátam - nyújtózkodott Olivia egy nyöszörgés kíséretében.

- Mert öreg vagy. Meg az se ártana, ha néha mozognál - piszkálódott Lucas, mire a kék hajú lány azonnal karon vágta őt.

- Ezeket te is megfogadhatnád - mormogta Will az orra alatt, ami miatt Lucas teljesen sértődött tekintettel nézett rájuk.

- Egyszer próbálok tanácsokat adni és erre egyből támadásnak veszitek - duzzogott a fiú.

Elmosolyodtam, ahogy figyeltem őket. Azonban ami gyanús volt, hogy Arin végig csendben volt. Óvatosan pillantottam rá, azt gondolván, hogy valami baj lehet, de nem ez volt a helyzet.

Újabb szellő támadt fel, ami miatt a fiú vörös tincsei táncra perdültek. Szeplőin gyönyörűen ragyogtak a napsugarak, ahogy ő csak lehunyt szemekkel, kissé hátra dőlve, élvezte az időt. Apró, békés mosoly bujkált ajkain. Úgy festett, akár egy angyal, aki ide tévedt közénk.

Éreztem, ahogy szívem bizseregni kezdett, majd arcom kissé melegebb lett, de ezt azonnal az időre fogtam.

Visszalestem jegyzeteim közé, viszont azt képtelen voltam megállni, hogy ne pillantsak ismét rá, még ha csak szemem sarkából is. Mintha megérezte volna, hogy figyelem őt, lassan nyitotta fel szemeit. Mielőtt még lebukhattam volna, újból jegyzeteimnek szenteltem figyelmem.

Viszont azt nem tagadhattam le, hogy a fiú látványa melegséget okozott.

- Olyan kellemes az idő - szólalt meg végül a vörös hajú, hangja lágy volt, szinte már álomba illő. Kezem aprón megremegett, ami miatt elrontottam az éppen írt szót. Újból éreztem, hogy arcom forrósodik, tehát igyekeztem minél jobban a papírjaim mögé bújni.

- Megszólalt a természet gyermeke - nevetgélt Lucas.

- Cornelia, minden rendben? Teljesen piros vagy - szólított meg Olivia, azonban szavai hallatán igyekeztem a lehető legkisebbre zsugorodni.

- J-Jól vagyok - dadogtam gyorsan, nem is nézve feléjük.

- Biztosan? - erősködött a lány.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 16, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

lopott csókokWhere stories live. Discover now