A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

1.

Felemelt fejjel sétáltam az úrnőm mögött, aki kecsesen lépkedett a nagyterem közepén található asztal felé. Az összes őr és minden szolga, aki itt tartózkodott mélyen meghajolt előtte. Elé léptem és kihúztam Mathilde-nak a széket, aki apró mosollyal helyet foglalt.
– Köszönöm Hilary! – intett maga mellé.
– Úrnőm! Csodálatosan fest ma is!
– Ugyan, hisz neked köszönhetem! A hajam mindig a te ügyes kezeid miatt ilyen gyönyörű!
Apró mosollyal lesütöttem a szemeimet. Egy szolga lépett mellénk. Az úrnőnek vért, míg nekem vizet töltött.
– A mai találkozó nagyon fontos számunkra, Hilary! – pillantott rám Mathilde, miközben kezébe vette a poharát.
– Igazán? Még sosem járt nálunk a Rusching ház!
– Ez így van, de az uralkodója szövetséget szeretne velem kötni, illetve megboldogult férjem egykori barátja az örökös!
– Értem, tehát az egész uralkodói család érkezik?
– Igen! Reméljük hamarosan itt lesznek!
Ebben a pillanatban kinyíltak az ajtók.
– Matteo Lucas Rusching, a Rusching ház uralkodója érkezik! – kiáltotta az egyik őr.
Nagyot nyelve felálltam. Egy tekintélyt parancsoló férfi lépett be az ajtón. Elegáns fekete öltözéket viselt. A jobbján egy fiatalabb férfi állt, aki hűvösen pillantott körbe. Mögöttük két nő érkezett, gondolom az egyik az uralkodó felesége a másik meg vagy a lánya, vagy a férfi menyasszonya.
– Mr. Rusching, megtisztelő! – emelkedett talpra Mathilde is, mikor hozzánk lépett a férfi.
– Szólíts nyugodtan Matteo-nak, kedves! Részemről a megtisztelő, hogy fogadtál otthonodban! – pillantott rám a férfi.
– Ő a legközelebbi bizalmasom, Hilary! – intett felém az úrnő.
Mélyen fejet hajtva meghajoltam.
– Akkor foglaljunk helyet! – mondta Matteo.
Mathilde visszaült a helyére és intett nekem is. Vele szembe az uralkodó ült, a jobbján a férfi, a balján az idősebb nő és a fiatalabb.
– A fiam, Fabian Matteo Rusching, utódom! – mutatta be a fiatalabb férfit Matteo.
Mathilde bólintott egyet, majd intett a szolgáknak, akik azonnal vért szolgáltak fel. Emlékszem amikor ide kerültem megakartam ölni magam és undorodtam ettől a világtól. Ám most már otthonom a Valery ház. Mathilde kiemelt a porból és mostmár a jobb kezeként vagyok a birtokon.
– A feleségem Leonie Clara Rusching és a lányom Clarissa Julia Rusching! – intett Matteo a másik oldalára.
A két nő bámulatosan gyönyörű volt. A tekintetem végig az asztalon pihent, hisz nekem sem szabad senkivel sem szemkontaktust kezdeményeznem. Ám a bőrömet perzselte egy tekintet, így félve körbe pillantottam. A fiatalabb férfi, Fabian bámult rám a pohara fölött. Jeges kék szemei a lelkemig láttak.
– Hilary, amíg beszélgetünk játszanál nekünk valamit? – pillantott rám Mathilde, mire elpirulva felálltam.
– Igen, úrnőm!
A zongorához lépkedtem, majd leültem a padjára. Felhajtottam a fedelét, majd játszani kezdtem az egyik kedvenc gyermekkori dalomat, amit még édesanyám énekelt nekem. Halkan énekelni kezdtem én is.
– Hol jutottál ilyen szép szolgálóhoz? – jutott el a fülembe az örökös hangja.
– Még megboldogult férjem választotta egy rabszolga piacon, ajándékul szánta nekem! Hilary nagyon művelt, hűséges és lojális velem szemben, azóta, hogy ide került! Pont ezért emeltem magasabbra, Gregory is ezt akarta volna! – magyarázta Mathilde.
– Rabszolga piacon? Tehát nem ide valósi!
– A messzi északról ragadták el sok évvel ezelőtt!
– Mióta szolgál nálad?
– 7 éve! De miért érdeklődsz ennyire a szolgálóm után? Tán felkeltette az érdeklődésed?
– Mint tudod Mathilde, nálunk hárem szolgál az uralkodó kedvére! – vette át a szót Matteo.
– Igen, tudom! Ám nem adnám a legkedvesebb szolgálómat csak, azért, hogy kihasználva legyen szépsége! – védett meg Mathilde.
Elmosolyodtam éneklés közben. Fél szemmel feléjük pillantottam. Fabian engem bámult, ami kezdett zavarni.
– Beszélhetnénk akkor a fontosabb dolgokról? – kérdezte kedvesen Mathilde.
– Mennyiért adnád? – mondta Fabian, mire majdnem elütettem egy billentyűt és fel is kaptam a fejem.
– Hilary nem eladó, Fabian! Tán ennyire felkeltette az érdeklődésed? – kérdezett vissza ravaszul Mathilde.
– Nem egy mindennapi jelenség! – válaszolta helyette nevetve Leonie.
Figyeltem, hogy Mathilde is felém pillant.
– Kedves a szívemnek Hilary és csak akkor vagyok hajlandó megválni tőle, ha nőül kérnéd! – mondta komolyan Mathilde, mire kikerekedtek a szemeim.
– Miket mondasz, Mathilde! Egy szolgáló nem lehet úrnő! Mi nemesvérűek vagyunk, belegondoltál, hogy milyen vérvonal születne belőle! Ráadásul rangon aluli döntés lenne, hisz egy hercegnő a jövendőbelije a fiamnak! – csattant fel Matteo.
– Én csak közöltem őszintén a dolgokat, mint ezt, már máskor is tettem! – válaszolta nyugodtan Mathilde.
– Máskor? – kérdezett vissza Leonie.
– Nagyon sok férfi figyelmét felkeltette már, ám mindenkivel közöltem ugyanezt, mint veletek! Nem adom Hilary-t rangon alul, amikor most egy úrnő jobb keze! Nem hozzáillő lenne egy ágyas szerepe! – mondta Mathilde.
– Azt hiszem elhamarkodtunk ezt a szövetséget! Már értem, hogy eddig Gregory miért tárgyalt eddig egyedül! – állt fel Matteo.
– Ahogy jónak látod! – mondta Mathilde és intett nekem.
Abba hagytam a zenét és felálltam.
– Paul, kísérd ki a vendégeinket! – emelte fel a kezét Mathilde, mire az őrség vezetője Matteo mellé lépett és meghajolt.
– Kidobsz? – kérdezett vissza döbbenten Matteo.
– Aki ennek a háznak az uralkodóját a szájára veszi és mocskosságokat állít róla, annak nincs helye itt! Távozz és majd akkor gyere vissza, ha komolyan gondolod a szövetséget! – emelkedett talpra Mathilde is.
Matteo dühtől forrva rohant ki, akit követett a felesége és a lánya. Fabian-nal találkozott a tekintetem, amikor utolsónak kilépett az ajtón. Mathilde visszarogyott a székbe. Azonnal mellé siettem.
– Úrnőm, minden rendben?
– Persze! Kicsit sok volt ez a találkozó! Visszamegyek a lakrészembe!
– Máris elkísérlek!
– Köszönöm Hilary!
Felállt, majd sóhajtva a szobája felé indult. Alsó ajkamba harapva követtem, majd az ajtó előtt meghajoltam előtte és a vele szembeni szobába léptem. A saját lakrészembe. Sóhajtva húztam ki a hajtűt a hajamból, így a tincseim leomlottak a vállamra. Azt hiszem nehéz napjaink lesznek.

– Victoria Condesa –