A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

7.

Szemeimet vastag fekete kendő fedte. A kezeimt bandázs szorította és a szokásos edző ruhámban voltam. Hallottam Amelia lélegzetvételeit és Trevor minden rezdülését. Hallottam a férfi kezében lévő kések apró karistolásait. Kifújtam a levegőt, majd bólintottam. Érzékeltem, hogy sétálni kezd körülöttem egy három méteres körben. Ekkor repült az első kés. Amelia levegő után kapott. Én pedig azonnal kitértem a penge elől. Könnyednek és erősnek éreztem a testem hála Trevor-nak, aki mindennap kétszer edz velem. Repült a következő penge, majd a következő. Az utolsó egyenesen az arcom felé száguldott, amit könnyen elkaptam, majd lehúztam a kendőt.
– Szép! – mondta Trevor előttem állva.
– Köszönöm!
Minden figyelmeztetés nélkül Trevor felém lendült. Bandázsos keze gyorsan repült felém. Eldobtam a kést és elütöttem a karját. Vámpír gyorsasággal a földre küldtem és győztesen elmosolyodtam.
– Azt hiszem mindent megtanítottam! – mondta a földön ülve.
– Azért remélem nem hagysz berozsdásodni!
– Nem!
Amelia hirtelen talpra ugrott és lehajtotta a fejét. Az ajtó felé pillantottam, ahol Fabian támaszkodott. Mosolygott és csillogtak a szemei.
– Mióta állsz ott?
– Elmehettek! – utasította őket a férfi.
Trevor azonnal távozott, ám Amelia rám pillantott. Bólintottam neki, mire ő is távozott. Elkezdtem leszedni a kezemről a bandázst miközben Fabian beljebb sétált.
– Nem rég érkeztem! Azt hittem jobban fogsz nekem örülni, Hilary! – mondta kicsit csalódottan.
– Hetekig magamra hagytál!
– Tudom, de el kellett mindent intéznem!
– Biztos fontosabb volt, mint velem lenni, akit átváltoztattál!
– Az eljegyzésünket intéztem!
Azonnal felkaptam a fejem.
– Tessék!?
– Apámmal sokat vitatkoztam, de végül azt mondta, hogy rábólint az eljegyzésre, miután találkozik veled!
– Most viccelsz ugye?
– Nem!
– Ez...elképesztő!
– Most már ide jössz? – nyújtotta felém a kezét.
Sóhajtva hagytam, hogy magához húzzon. Az arcomra simította a másik kezét, majd megcsókolt. Vágy ébredt bennem, így karjaimat köre fontam.
(...)
Ideges voltam és féltem, hisz én nem nemesvérű voltam.
– Fabian Matteo Rusching herceg és kedvese, Hilary Spencer! – jelentett be minket, ahogy beléptünk az étkezőbe.
Megszorítottam Fabian karját, aki rám mosolygott. Az édesanyja, Leonie azonnal a fiához sietett és megölelte. Clarissa kedvesen mosolyogva mellém sétált és megfogta a kezem.
– Hogy érzed magad? – kérdezte halkan.
– Jobban! Szeretnék elnézést kérni a...a viselkedésem miatt!
– Nem haragszom! Nyilván minden új és friss volt neked! Örülök, hogy minden rendben!
– Micsoda gyönyörű nő! – mondta felém fordulva Leonie.
Fejet hajtottam előtte és rámosolyogtam.
– Megtisztelő asszonyom!
– Ugyan, nem kell előttem fejet hajtanod! Hamarosan úrnő leszel!
– Már, ha én rábólintok! – lépett be az érkezőbe Matteo.
Azonnal lesütöttem a szemeimet. Hiába viseltem elegáns ruhát és fejdíszt, Matteo tudatta velem, hogy hova tartozom. Fabian finoman megfogta a derekam és az asztalhoz terelt.
(...)
– Én mondtam, hogy nem kedvel az apád!
– Ugyan, Hilary! Csak új neki a helyzet! – magyarázta, miközben Fabian régi szobajaban készülődtem alváshoz.
Ő már levette a zakóját, és hátradőlt az ágyon. Én a hajamat bontottam ki éppen a kontyból. Már az előbb lefürödtem és hálóingbe bújtam, ami fölé köntöst vettem.
– Nem vagyok nemes, mint Melissa! Pont emiatt fog megöletni!
– Gyere ide! – utasított.
Automatikusan felé mozdultam és megálltam a lábai előtt. Felült és közelebb húzott magához.
– Már mondtam, hogy senki nem bánhat! Az enyém vagy, Hilary és halálfia az, aki kezet emel rád! – mondta egyenesen a szemembe.
– Tudom!
– Akkor miért kételkedsz a szavamban?
– Nem kételkedem, csak...
– Semmi csak!
Már nyitottam volna a számat, ám felállt és megcsókolt. Már nagyon vágytunk egymásra, de mindig várt. Azt mondta úgy szeretne velem szeretkezni, hogy tényleg mindenem az övé. Hirtelen elhúzódott tőlem és vörös íriszekkel oldalra nézett.
– Mi a baj?
– Füst...
Én is azonnal megéreztem. Fabian kirontott a szobából én pedig követtem. A folyosón belebotlottunk Leonie-ba, aki kétségbeesettnek tűnt. A ruhája megvolt égve és kormos volt a teste.
– Mi történt anyám? – kérdezte aggódva Fabian.
– Tűz ütött ki a húgod szobájában, amikor ott voltunk! – magyarázta remegve Leonie.
– Hol van Clarissa? – nézett a füstöl szürke folyosó felé Fabian.
– Apád érte ment, de még nem jöttek vissza! Engem már kihozott apád...
Fabian ökölbe szorította a kezét.
– Maradj az anyámmal! – nézett rám Fabian vörös szemekkel.
– Légy óvatos!
Leonie mellé léptem és támaszt nyújtottam neki, miközben Fabian eltűnt a folyosón. Percek múlva Clarissa-val a karjaiban tért vissza. Köhögött miközben letette a húgát a földre. Leonie lerogyott az eszméletlen lánya mellé. A folyosó felé néztem. Matteo nem jött ki. Önkéntelenül mozdultam és besétaltam a tűz marcangolta szobába. A füst tömény volt körülöttem, de valamiért nem jutott el a tüdőmig. Vörös szemekkel körbe néztem a még ropogó tűz között. Ekkor vettem észre a földön heverő Matteo-t. Egy vastag gerenda szegezte a földnek és eszméletlennek tűnt. Ösztönből cselekedtem. Mellé suhantam és egy kézzel megfogtam a gerendát, amit elhajítottam. A férfi még lélegzett. Megfogtam a karját és felhúztam. Körbe néztem a szobában, de nem láttam semmit az egyre több füsttől. A földre rogytam hirtelen. Ma még nem táplálkoztam.

– Victoria Condesa –