A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

10.

Hilary

Nem gondolkodva mezítláb a két férfi felé rohantam, hiába kiáltottak utánam. Én kellek neki. Két kezemet kitárva álltam Matteo elé, így a Főnix újra a testembe olvadt. Éreztem a perzselő tüzet magamban. Megrogytak a lábaim és fájdalom járta át a lelkem.
– Hilary! – kerekedtek el Fabian szemei.
Matteo-ra néztem, aki szintén döbbenten bámult.
– Tűnjetek...el...
A férfi bólintott, majd megragadta a fiát, aki tiltakozni kezdett. Felsikoltottam, majd éreztem, hogy átkerülök újra a Főnix univerzumába. Vártam a madarat, de helyette anyámat pillantottam meg.
– Anya...?
– Szia Hilary!
– Mit keresel itt?
– Azért vagyok itt, mert tudnod kell az igazat!
– Az igazat!? Mégis miről beszélsz?
– Te ölted meg a családod!
– Nem lehet... Ez illúzió! Ne játsz velem!!
– Nem Hilary, ez a valóság!
Düh forró lávaként terjedt szét bennem és gondolkodás nélkül anyám elé léptem. Gyorsan elkaptam a nyakát és egy kézzel felemeltem.
– Egy gyilkos vagy! Mindenki gyűlöl és csak kihasznál! – nyöszörögte.
Tűz lobbant körülöttem és a levegőbe emelkedtünk.
– Csak egy tárgy, egy játékszer vagy! Egy senki, egy család gyilkos! Egy szörnyeteg! – mondta egyenesen a szemembe nézve.
A dühön és a félelem hálóján áthatolt egy ismeros férfi hang. A nevemen szólított. Fabian. A reményem és a menedékem.
– Tévedsz!
Anyám vigyora lekonyult.
– Egy nő vagyok, egy vámpír, egy szerelmes lány, egy család része és egy vámpír szerelme! Lehet, hogy egykor végeztem veletek, de most képes lennék az életemet adni Fabian-ért és a családjáért! Ezért tévedsz! Minden szavad hazugság, sőt te nem is az anyám vagy!
Felsikoltott, majd hamuvá porladt. A tűz barátságosan simogatott és körbevett. Legyőztem a főnix-et.
(...)
Napokkal később a szobámban ültem és kifelé bámultam az ablakon. Amelia lépett be az ajtón, majd meghajlás után beljebb sétált.
– Ezt a levelet Eleonor adta neked, elmondása alapján a Valery úrnő írta! – nyújtotta felém a borítékot.
– Köszönöm Amelia! Fabian?
– Az úr még mindig a nagyúrral beszél!
Bolintottam, majd kinyitottam a levelet, ami szépen, kézzel volt írva. Olvasni kezdtem a nekem szóló sorokat. Ám az utolsó mondatnál kiesett a kezemből a papír.
– Úrnőm... – kapott a vállam után Amelia.
– Jól vagyok...
A kezébe vette a papírt és elolvasta. Azonnal rá kapta a tekintetét.
– Ezennel rád hagyom a férjem és az én örökségem, tied a Valery ház Hilary! – olvasta fel halkan Amelia.
– Pakold kérlek össze a holmimat! Én megyek beszélek Fabian-nal és Matteo-val!
– Igen úrnőm!
Felálltam és elhagytam a lakrészem. Most jön a következő nehéz csata.

– Victoria Condesa –