A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

3.

Számat rágcsáltam, egész úton és most még idegesebb lettem, ahogy a lépcsőn sétálunk felfelé. Az úrnő gyönyörű vörös ruhát visel, aminek van egy kis uszája. Haját elegáns kontyba fogtam és fejdísz csillog benne. Kifinomult, mégis káprázatos. Mögötte én egy egyszerű fekete ruhában vagyok, a hajamat pedig sima kontyba fogtam csak néhány tincsemet hagytam szabadon. A szoknyám hálistennek épphogy súrolja a földet, így nem kell mindig fognom, ha lépni akarok. Az ajtón álló ránk pillant, majd bemondja Mathilde nevét és rangját. Mögötte sétálok lehajtott fejjel, miközben a tömegben lépkedünk. Mindenkin gyönyörű ruha van és a nők egyszerűen ragyognak. Ez nem az én világom.
– Kérlek emeld fel a fejed! – mondta Mathilde.
– De úrnőm...
– Megérdemled, már nem egyszerű szolgáló vagy! Ne hajtsd le a fejed!
Azonnal felpillantok rá, mire elmosolyodik. Kezeimet a hasam fölött lazán össze akasztom. Mathilde egy pohár vért vesz magához.
– Matteo Lucas Rusching nagyúr, felesége Leonie Clara Rusching és a hercegnő Clarissa Julia Rusching! – ordítja az ajtón álló.
Mindenki azonnal felnéz rájuk. Matteo hidegen pillant körbe, akibe a felesége és a lánya is bele van karolva. Mind a két nő gyönyörű ruhát visel. Matteo néhány emberek kezet fog, miután lejöttek, így Leonie és Clarissa egymásba karol. Bárcsak én is anyukámmal lehetnék. Ám biztos vagyok benne, hogy megölték őket.
– Fabian Matteo Rusching és Melissa Agatha Lersa! – ordítja újra az ajtón álló. Azonnal a férfira kapom a tekintetem. Fekete öltönyt és sötétkék inget visel. Körbe néz és ahogy találkozik a tekintetünk elmosolyodik. A belé karoló nőre pillantok. Egyszerűen gyönyörű. Sötétbarna haja hullámokban omlik a mellei alá, kék szemeit ízléses smink emeli ki, vékony alakját pedig gyönyörű sötétkék ruha fedi. Varázslatos. Arcán mosoly pihen, ahogy körbe néz. Fabian kezet fog az apjával, majd kezet csókol az anyjának és megöleli a húgát. Nem illek ebbe a világba.
– Hilary! – int nekem Mathilde, majd feléjük kezd el sétálni.
Nagyot nyelve követem. Fabian azonnal a szemembe néz, mintha érezné a jelenlétem. Matteo barátságtalanul néz ránk.
– Mathilde, örülök, hogy eljöttél! – mondta nyájasan Matteo.
– A fiad vendégszeretetét élvezzük! – válaszolta Mathilde.
Matteo azonnal elkapta a tekintetét.
– Bizonyára te vagy Melissa! – nyújtotta a kezét Mathilde a barna hajú nő felé.
– Igen, asszonyom! – fogott az úrnővel kezet.
Majdnem elnevettem magam. Kézcsók illett volna, hisz ő még nem úrnő. Illetve egyáltalán nem illik így szólítani. Ezt láttam Mathilde-n is.
– Fabian, gratulálok az eljegyzéshez! – fordult a férfi felé Mathilde.
– Igazából ez csak egy bemutatkozó party! Az eljegyzés majd később lesz! – pillantott a szemembe Fabian.
– Ideje táncolni! – nyújtotta Leonie a kezét a férje felé.
Matteo elvezette a feleségét. Melissa Fabian fele fordult, ám a férfi felém lépett.
– Mit művelsz? – súgom neki idegesen.
– Felkérlek, Hilary!
Mathilde lökött rajtam egy picit, így majdnem a férfinak estem. Fabian a kezemet fogva vezetett a táncolók köze. Láttam, hogy sokan összesúgnak rólam. Fabian magához vont és vezetni kezdett a zenére.
– Egyáltalán nem illik felkérni engem a leendő menyasszony előtt!
– Nem úgy volt, hogy nem kezdeményezhetsz beszélgetést, kedves?
– De, de úgy gondolom múltkor már te is több szabályt megszegté...
– Imádom a tüzet a szemeidben!
A torkomra forrtak a szavak.
– Elképesztően gyönyörű vagy! – súgta.
– Ugyan, a többi nő sokkal szebb!
– Túl ragyogod őket! Észre sem veszed, ahogy minden férfi rád pillant vagy azt, hogy elég sok nő irigykedve néz rád! Nem kell csillogó, kihívó ruha, erős smink vagy bonyolult haj, ahhoz, hogy mindenki rád figyeljen!
– Átgondoltam az ajánlatát!
– Igen!
– A válaszom nem és kérem hagyjon az este után! Önnek menyasszonya lesz, nekem pedig tökéletes az életem a Valery házban!
– Megelégszel a szolgálói léttel, amikor úrnő is lehetnél?
– Soha nem lehetnék az, mert ember vagyok!
– Már mondtam...
– Nem fogok törvényt szegni! Soha!
A dal véget ért, én pedig hátra léptem egyet és meghajoltam.
– Köszönöm a táncot Rusching herceg!
– Hilary...
Elhúzódtam a keze elől és elmenekültem előle. Fáj magamnak is beismerni, de szerelmes lettem. Egy pillantás elég volt hozzá. Ám inkább választom a szenvedést, mint a halált.
(...)
A Valery birtokon egyedül ültem a szobámban még mindig a báli ruhámban. A cipőm a földön hevert, a sminkemet pedig csúnyán lesírtam. Soha életemben nem éreztem magam ennyire nem idevalónak. Szívem szerint elmenekültem volna innen. Vissza a szülőfalumba. A csillogó élet, amit Gregory ígért már nem tűnik olyan kecsegtetőnek. A múlt visszahúz és azt kívánom, bárcsak akkor elmenekültem volna a zsoldosok elől. Gondolataimból az ajtó nyitodása rántott ki. Azonnal talpra ugrottam és letöröltem az arcom.
Eleonor kíváncsian dugta be a fejét, majd ahogy meglátott besietett és magához ölelt. A vállába zokogtam, miközben a hajamat simogatta. Tudta, érezte, hogy nem akarok már itt maradni és legszívesebben véget vetnek az életemnek. Évekkel ezelőtt megpróbáltam, de Gregory megállított benne és csúnyán megbüntetett érte.

– Victoria Condesa –