8.

1.9K 100 0
                                    


Egyre nehezebben vettem a levegőt, ám ekkor Matteo-ra pillantottam. Francba már. Nehezen felálltam, majd megragadtam a férfit és a többiekhez vittem. Óvatosan a falnak döntöttem, így a felesége és a fia azonnal mellé térdelt. Újra a lángoló szoba felé pillantottam. A tűz, mintha hívogatott volna. Csábított. Fabian-ra pillantottam, aki az apját ébreszgette. Mezítláb megfordultam és besétáltam a lángok közé. Fabian utánam kiáltott, sőt el is indult, de magas tűz oszlopok álltak az útjába. Nem tudtam mi ütött belém, ahogy a tűztől marcangolt szobába sétáltam. Felemeltem a kezem és a tűz felé közelítettem. Éreztem, hogy hív. Hogy akar engem. A lángnyelvek finoman siklottak végig a bőrömön. Nem égetett, csak simogatott. Egy női alak bontakozott ki a tűzből. Aprót bólintott, majd a tűz körbe ölelt. A ruhám darabjaira hullott. Valamiért ismerős érzések keringtek bennem. Mintha haza értem volna. Mosolyogtam, pedig a tűz egyre erősebben tombolt körülöttem. Aztán magába nyelt...




Fabian

Szigorúan kifelé bámultam az ablakon, pedig magamon éreztem a családom pillantását. Hilary-t éppen az orvosok vizsgálják. Fogalmunk sincs mi történt vele. A húgom leégett szobájában találtunk rá egy ismeretlen vörös ruhában. Nem sérült meg és úgy tűnt csak elájult. Nem értettem a helyzetet, egyáltalán nem.
– Fabian? – szólt hozzám anyám.
Felé sem pillantottam. Magyarázatot akartam. Most rögtön.
– Fiam, ugye tudod, hogy itt valami ősi dolog történt? – próbálkozott anyám újra.
Apám felé fordultam, aki maga elé meredt. A megégett kezét simogatta, amit kötés fedett. Majd anyámra pillantottam, aki reménykedve nézett rám. Clarissa, a húgom éppen aludt a mellette lévő kanapén. Őt viselte meg a legjobban az este. Ekkor nyílt az ajtó és a négy orvos lépett be hozzánk. Meghajoltak, majd a szemembe néztek.
Biccentettem feléjük, ezzel engedélyt adva a beszédre.
– Uram, megvizsgáltuk a lányt! A tűz nem tett benne kárt és a tüdeje is sértetlen, vagyis a füst nem ártott neki! – magyarázta a legidősebb.
– Ezt eddig is tudtam! Mondj újat!
– A kisasszony jelenleg kómába zuhant, az élet funkciói tökéletesek és úgy véljük hamar felépül!
– De?
– De arra nincs magyarázatunk, hogy hogy volt képes ezt túl élni! Már halottnak kellene lennie!
– Távozzatok!
Meghajoltak, majd sietve elmentek.
– Most mi lesz? – kérdezte anyám.
– Elmegyek oda, ahol több információt fogok megtudni!
– A Valery birtokra? Őrültség!
– Mathilde ismeri évek óta, biztosan tudja a választ erre a történésre!
(...)
Az őrök ridegen pillantottam végig rajtam, ahogy elegáns öltönyben kiszálltam a kocsiból. Hilary régi barátnője Eleonor lépett ki az ajtón. Kicsit csalódottnak tűnt. Elé sétáltam, majd lenéztem rá.
– Szóljon az úrnőjének, hogy azonnal beszélni akarok vele!
– Az úrnő jelenleg nagyon elfoglalt!
– Csak nem a barátnőd helyébe léptél kislány? Már az úrnőd helyett válaszolsz? Ráadásul egy úrral beszélsz...
– Miután az úrnő bizalmas nélkül maradt, így muszáj volt Rusching úr!
– Semmi sem muszáj!
– Rusching úr az úrnő már várja! – lépett ki egy őr az ajtón.
Győztesen elvonultam a dühös lány mellett, majd követtem az őrt. A férfi egy barna ajtón lépett be majd meghajolt. Minden bizonnyal dolgozó szoba. Gregory-é lehetett egykor. Mathilde az előtte heverő papírokat írta alá.
– Úrnőm, ide kísértem! – mondta az őr.
Mathilde intett neki, így ketten maradtunk. Máshogy nézett ki. Már nem volt olyan makulátlan és gyönyörű. Elé léptem és az asztalra tenyereltem. Letette a tollát, majd felnézett rám. Zöldes szemei semlegesek és tompák voltak.
– Válaszokat akarok!
– Fabian, kérlek fogalmazz érthetően!
– Mi valójában Hilary?
– Ember! – válaszolta rezzenéstelenül.
– Hazugság!
– Bár már gondolom átváltoztattad, így már nem az!
– Túl élt mindenféle karcolás nélkül egy tomboló tűzet!
Valami átsuhant a szemein, majd hátra dőlt a székben.
– Nos?
– Gregory egyszer mesélte el a történetet, de örökre belém vésödött! – lehelte halkan, majd felhúzta a hosszú ruhájának az ujját.
Hatalmas égési folt volt a karján.
– Ez hogy lehetséges? A vámpírok nem hordanak hegeket!
– Ha csak nem egy hatalmasabb teszi!
– Beszélj!
– Hilary egy főnix!
Azonnal a székbe rogytam. Hallottam a Főnixekről. Hatalmas erejükkel képesek teremteni, de akár képesek elsöpőrni a világot.



– Victoria Condesa –

A Rusching-ház - Az új úrnő ✔Where stories live. Discover now