A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

4.

A kezemben tartott könyv hálistennek lekötötte a figyelmem, miközben mellettem Mathilde sakkozott az egyik szolgálólánnyal. Szerencsémre az úrnő nem kíváncsiskodott a néhány napja zajlott bálon mutatott viselkedésem után. Jobb is. Eleonor megígérte, hogy nem mond semmit senkinek. Remélem tartja is a száját.
– Fabian Matteo Rusching úr érkezett menyasszonyával Melissa Agatha Larse kisasszonnyal! – hajolt meg előttünk Larion, aki mögött megjelent a herceg és az oldalán a gyönyörű nő.
Idegesen néztem Melissa kézen csillogó gyűrűre, majd Mathilde-ra, aki döbbenten pislogott rájuk.
– Minek köszönhetem megint ezt a látogatást? – kérdezte miközben intett a szolgálólánynak, aki elsietett.
– Személyesen szerettem volna aláírni a szövetséget! – mondta Fabian, miközben rám pillantott.
– Persze! – bólintott Mathilde, majd intett nekik, hogy foglaljanak helyet.
Fabian kihúzta Melissa-nak a széket, aki mosolyogva leült. Látszott rajta, hogy elégedett és az is, hogy nemes. Fabian is helyet foglalt, majd egy papírt csúsztatott Mathilde elé.
– Hilary, szabad? – kérdezte az úrnő, mire felé nyújtottam a kezem.
Felszisszentem, amikor a toll hegye a bőrömbe hatolt ezzel vért felvíve rá. Fabian érdeklődve nézte végig.
– Gregory mindig egy ártatlan vérével írta alá a fontos papírokat, vagyis altalaban Hilary vérével! – magyarázta Mathilde.
– Ártatlan? – pillantott a szemembe Fabian.
– Érintetlen más szóval! – mondta Mathilde, majd aláírta a papírt.
– A szobamba mennék, nem érzem magam jól!
– Menj csak! Később rád pillantok! – nézett rám Mathilde.
Bólintottam, majd elhagytam a termet és a szobám felé igyekeztem. Fájt látni újra őket, főleg Fabian-t. Én utasítottam el és mégis most oly kínzó az érzés.
– Hilary! – szólított meg Fabian.
Azonnal megálltam és félig felé fordultam. Néhány lépésra állt tőlem.
– Igen?
– Minden rendben? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Gratulálok az eljegyzéshez! Engedelmével a szobámba mennék!
Újra elindultam volna, de gyorsan hozzam lépett és elkapta a karomat.
– Elutasítottál! – közölte a szemembe nézve.
– Ha nem enged el szólok az őröknek!
– Fáj, hogy más nővel látsz, Hilary?
– Nem, hidegen hagy, hogy Melissa lesz a felesége!
– Miért tiltakozol ennyire ellenem? – lépett még egyet felém.
Nyeltem egyet, ahogy kellemes illata körbe lengett.
– Mert nem érdekel, azért és Ön ezt nem veszi tudomásul!
– Badarság! Ugyanúgy vágysz rám, mint én rád!
– Badarság!
– Akkor nem zavar, hogy Melissa-t csókolom és őt fogom a saját birtokom úrnőjévé tenni, igaz? Hisz miért is zavarna!
– Gyűlöllek!
– Már tegeződünk, Hilary?
Kirántottam a karomat a kezéből és megragadtam a zakójánál fogva, majd magamhoz húztam. Ahogy ajkaink összeértek elmosolyodott egy pillanatra, majd karjait körém fonta. Egyik kezével a csípőmnél fogva a testhez húzott, míg a másikkal a tarkómat tartotta. Karjaimat a nyaka köré fontam és hagytam, hogy az érzések magával rántsanak. A szenvedélyes, mély csók teljesen feltüzelt. Finoman a falhoz tolt, majd alsó ajkamba harapott. Elhúzódott, majd a nyakamhoz hajolt. Édes csókokat nyomott a bőrömre, ami miatt sóhajtva a hajába túrtam. Vörös szemekkel nézett újra fel rám.
– Az enyém vagy, Hilary! – mondta, majd megcsókolt.
Tudtam, hogy hibát követek el. Hogy törvényt szegek, hogy esküt szegek, de nem érdekelt. Az érzéseim ehhez a férfihoz láncoltak és erősek voltak, mint az acél.
(...)
Alsó ajkamba harapva bámultam a plafont a szobámban. Most már biztos teljesen belezúgtam Fabian-ba. Az ajkamhoz érintettem az ujjam. A csókjai egyszerűen elvarázsoltak. Nyílt az ajtó, ami miatt felültem az ágyon. Mathilde lépett be a szobámba. Egyik oldalán Bella, a másikon Eleonor állt. Lassan felálltam. Az úrnő arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni.
– Mond, hogy nem igaz! – szólalt meg halkan a nő.
– Nem értem úrnőm, hogy miről van szó!
– Te csak ne merj úrnődnek hívni! Elárultál! – csattant fel vörös íriszekkel.
Nagyot nyeltem.
– Nem tettem ilyet!
– Tudtam, hogy csak a baj lesz veled miután Fabian kiszemelt magának! De azt nem sejtettem, hogy egy eljegyzésbe is belefolysz!
– De én nem...
– Arra gondoltam azonnal, hogy életed veszem!
Kikerekedtek a szemeim.
– De mivel szívemnek kedves vagy, így életed végéig a börtönben fogsz élni, nehéz láncokkal megbéklyózva! Csak, hogy érezd a tetteid súlyát! – bólintott miközben csak engem bámult.
– Eleonor...
– Ők még mindig hűségesek hozzám! Bella volt az első, aki elmondta az igazat, így kérdőre vontam Eleonor-t is! A hűsége nem engedte, hogy hazudjon hiába vagyok barátnők!
– Kérem...
– Őrök! – intett Mathilde.
Két őr megragadta a karomat.
– Ne, kérem!! Esküszöm...
– Nem akarlak többé látni, Hilary!
Lehajtottam a fejem és hagytam, hogy levonszoljanak. A cellák hidegek és üresek voltak. Vastag láncokkal a földhöz szegeztek, majd rám zárták a rácsokat is és egyedül hagytak. A földre zuhantam és sírni kezdtem. Hát ez a végeztem.

– Victoria Condesa –