A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

9.

Fabian

– A baleset után tudtam meg én is! Egyszer, évekkel ezelőtt felgyulladt Hilary szobája úgy, hogy benne volt! Gregory érte ment a tűzbe... Elmondta, hogy olyat látott, amit eddig soha! Hilary szemeiben ismeretlen erő égett és úgy simogatta a perzselő lángokat, mintha barátok lennének! A férjem után mentem a lángokba, aki próbálta visszahozni Hilary emberségét! Ekkor támadt rám a lány... A tűz úgy mart belém, hogy még mindig hallom a sikolyomat! – láttam a rettegést Mathilde szemeiben.
– Ezért tartottad magad mellett! Féltél tőle!
– Kordában tartottam! De most, hogy nincs, aki visszafogja tombolni fog! Ráadásul plusz erőt adtál a kezébe!
– Hilary nem olyan!
– Fabian, megölte az egész családját! Porig égette az otthonát a testvéreivel és a szüleivel együtt!
– De őt elrabolták...
– Ezt hazudtuk neki, mert nem emlékszik arra, amikor a Főnix irányít! Jobb volt így!
– Most kómában van! Találkozott egy nagyobb tűzzel!
– Uramatyám...
– Mi az?
– Most fog eldőlni, hogy egy pusztító Főnix vagy Hilary fog visszatérni! És, ha a Főnix veszi át az uralmat akkor nekünk végünk!
– Hogy lehet segíteni neki?
– Sehogy! Ő most egy másik síkon van és harcol a túlélésért! Ám lehet már késő! – pillantott az ablak felé.
Az ég vörösbe borult és feltámadt a szél.
– Feltámadt a Főnix... – suttogta Mathilde.
Láttam, hogy egy hatalmas Főnix madár jelenik meg az égen. A családom. A Rusching birtok.
(...)
A tűz marcangolta palota látványa összefacsarta a szívem. Halott őröket láttam vérbe fagyva feküdni. Bőrükön látszott, hogy a tűz áldozatai lettek. Ledobtam a fűbe a zakómat és vámpír gyorsasággal bevetettem magam a füstölő épületbe. Pillanatok alatt köhögni kezdtem. Könnyes szemekkel törtem utat magamnak. Ekkor vettem észre őt. Hilary apám régi trónján ült. Tűz lobogott körülötte. Vörös ruhája a földig ért, haja kócos volt és szemeiben a lángokat láttam. A kezét nézte, ami véres volt. Itt kevés füst volt, így nagyot nyelve beljebb mentem. Ahogy közelebb értem hozzá láttam a könnyeket az arcán.
– Hilary!
Felkapta a fejét, majd a szemei zöldé változtak.
– Fabian... – mondta halkan.
– Itt vagyok édesem!
– Menj el...
– Nem hagylak magadra! Minden rendben lesz!
– Én...én nem akarlak téged is megölni... Kérlek...kérlek... Menj el...
– A szüleim és a húgom?
– Nem tudom...
– Jólvan! Megoldjuk együtt, édes!
– Menekülj... – súgta megtörten, majd szemei felizzottak.
A tűz körülötte megnőtt és győztes vigyorra húzta vörös ajkait.
– Jaj, Fabian menekülj! Ezt sikítsa szegény! – mondta kuncogva.
– Ereszd el őt!
– Már miért tenném? Erős és elpusztíthatatlan!
– Vigyél engem! Nekem nemes a vérem!
– Nem rossz ajánlat Mr. Rusching!
– Akkor? Elengeded?
– Szegény, azt sikítja, hogy, ha hozzád merek érni akkor megöl! Kár, hogy engem senki nem tud megölni!
Kitört Hilary testéből egy Főnix, ami felém lendült. Nagyot nyeltem. Ám egy nő elém suhant. A madár beleolvadt a nő testébe, aki a szívéhez kapott.
– Mathilde!?
– Tűnés... – sziszegte.
Hilary-hoz rohantam, akit a karjaimba kaptam, majd elhagytam a palotát. Tűz tört ki az összes ablakon. Elképesztő volt.
– Fabian! – rohant felém anyám zokogva.
Mögötte az apámat a húgom, Clarissa támogatta. Egy csúnya seb vérzett a férfi oldalán.
– Jól vagytok? Minden rendben?
– Apád sérült csak meg, de mindenki mást elpusztított a palotában! Hol a Főnix?
– Kitört Hilary testéből és engem akart! Valahogy megjelent Mathilde és...és megmentett!
– Uramatyám... Akkor biztonságban vagyunk!
– Nem! – lépett elő az árnyékból Eleonor.
– Mit keresel itt!?
– Az úrnőmmel érkeztem!
– Hogy érted, hogy nem vagyunk biztonságban? – lépett előre apám az oldalaz fogva.
– Az úrnő erős, de a Főnix darabjaira fogja zúzni! Azt hiszi, hogy ő vissza tudja fogva a madarat! Ha újra test nélkül lesz akkor támadni fog, tehát el kell tűnnünk! – magyarázta Eleonor.
– A menedék... – súgta anyám, majd a húgomat átkarolva elindult a menedék felé.
Mind arra szedtük a lábunkat. Ám egy velőt rázó sikoly tört utat a csendben. Ekkor a Főnix kitört a palotából.
– Az úrnő elbukott... – mondta halkan Eleonor.
– Fogd Hilary-t! Vidd biztonságba!
– Veled mi lesz, fiam? Csak nem szembe akarsz szállni vele! – fogta meg a vállam az apám.
– Elterelem tőletek! Nyomás!
Eleonor átvette tőlem a barátnőjét, majd a családomat a menedék ajtaja felé terelte. A Főnix ordított, majd felénk kezdett el száguldni. Előbújtak a vámpírfogaim és felemeltem a kezeimet. Ám olyan erővel küldött a földre, hogy vért köptem magam mellé. Fájt az egész testem, ahol eltalált meg főleg.
– Porszem, most az enyém vagy! – mondta a Főnix majd újra lendült.
Ám a következő pillantva félre lettem lökve. Apám zihált felettem.
– Mit művelsz!?
– A fiam vagy és nem hagylak magadra!
– Bolondok, mindannyiotokat megöllek! – visitotta a madár, majd kitárta szárnyait és lendületet vett.
Apám maga mögé lökött. Félelem járt át. Életemben először.

– Victoria Condesa –