A Rusching-ház - Az új úrnő ✔

2.

Éppen a kertben sétáltunk, amikor az egyik szolga sietett elénk.
– Úrnőm, Hilary kisasszony! – hajolt meg mélyen előttünk.
– Mond, Larion! – kérte Mathilde.
– A Rusching ház örököse érkezett! – mondta Larion.
Döbbenten pislogtam, hisz két napja nem halottunk felőlük semmit sem.
– Tessék? Mi okból? – kérdezett vissza Mathilde.
– Nem tudjuk, a szolgák éppen hozzád kísérik! – válaszolta Larion.
Ekkor tűntek fel előttünk. Fabian elegáns fekete ruhákat viselt, mint múltkor is. Két őr és az egyik szolgálólány kísérte. Meghajoltam, ahogy elénk ért.
– Fabian, meglep, hogy itt vagy! – mondta kíváncsian Mathilde.
– Szeretnék elnézést kérni apám múltkori kifakadása miatt és megszeretnélek hívni az eljegyzési bálomra! – válaszolta Fabian, miközben rám pillantott.
– Köszönöm, de küldhetett volna követet is! – mondta Mathilde.
– Úgy éreztem helyesnek, ha személyesen kérek elnézést!
– Értem! Az apja mit szól ahhoz, hogy újra a birtokomon van?
– Nem örült neki, de mint leendő uralkodó jogom van szövetséget kötni! Remélem még áll a lehetőség!
– Hát persze!
– Akkor a bálon meg is köthetnénk!
– Rendben! Esetleg még valamit szeretne?
– Nem, köszönöm, hogy fogadott!
– Köszönöm, hogy eljött! Hilary, kérlek kísérd ki a vendégünket! – pillantott rám Mathilde, mire döbbenten bólintottam egyet.
– Úrnőm...
– A kerben folytatom a sétám, ha végeztél!
– Természetesen!
Mathilde aprót bólintott, majd magunkra hagyott. Fabian intett, hogy menjek előre, majd mellém szegődött. Két őr lépkedett előttünk miközben sétáltunk a kapu felé.
– Nagyon csendes a kisasszony! – éreztem magamon Fabian tekintetét.
– Nem illik beszélgetést kezdeményezni felsőbbrendűvel!
– Áh, értem! De most én kezdeményeztem, tehát beszélhet!
Éreztem magamon az őrök tekintetét.
– Inkább nem tenném, nagyuram!
Megtorpant, így én is megálltam. Intett az őröknek, akik rám néztek. Aprót bólintottam, mire magunkra hagytak. Elváltak az ajkaim egymástól, amikor az állam alá nyúlva felfelé biccentette a fejem. Ragyogó kék szemeivel az arcomat fürkészte.
– Erősebb jellemű nőnek gondoltalak, Hilary! – mondta komolyan.
– Tudom a helyem!
– Azt is tudod, hogy amint beléptünk hozzátok felkeltetted az érdeklődésem?
– Tessék?
– A vörös hajad, a legzöldebb fűre emlékeztető tekinteted, a porcelán fehér bőröd, a kecses tested és a belőled áradó nőiesség!
Azonnal éreztem, hogy elpirulok.
– Nagyuram...
– Igen?
– Nem mondhat ilyeneket nekem! Csak egy egyszerű szolgáló vagyok!
– Pont ez a problémám! – simított végig az alsó ajkamon.
– Mi?
– Hogy ember vagy! Túlságosan törékeny! De csak egy harapásba kerülne...
Azonnal elhátráltam tőle.
– Azzal törvényt szegne! Engem pedig kivégeznének!
– Akkor nem, ha az enyém lennél! Akkor én rendelkeznék veled! – lépett felém, mire automatikusan hátráltam.
A hátam a falnak ütközött, így a fejem mellett megtámaszkodott. Nagyot nyeltem, ahogy szemei vörösbe fordultak át.
– Kívánlak, Hilary! Az illatod minden érzékszervemet kitölti és csak rád tudok gondolni! – simított végig az arcomon.
– Nagyuram...én...
– Fabian, nem szeretem, ha így hívsz!
Közelebb hajolt hozzám, mire megfeszültem. A nyakamon simított végig, miközben élesen szívta be a levegőt. Lepillantott a számra. Már tiltakoztam volna, ám megszüntette a távolságot és megcsókolt. Kezeim a mellkasának feszültek, miközben magához vont. Éreztem a hegyes fogait, amikkel picit felsértette a számat. A vért azonnal lenyalta. Éreztem, hogy szorosabban fogja a derekam.
– Hilary kisasszony! – azonnal ellöktem magamtól és a felénk lépkedő szolgára kaptam a fejem.
– Igen?
– Az úrnő hivatja! – hajolt meg a fiatal lány.
– Máris megyek!
Fabian-ra pillantottam, aki már kék szemekkel nézett rám.
– Szólj az őröknek, hogy kísérjék a Rusching urat a kocsijához!
– Máris kisasszony! – bólintott Bella, majd elsietett.
– Hilary... – lépett újra felém Fabian.
– Ne! Ez...ezért engem megölnek!
– Ugyan!
Bella két őrrel tért vissza, mire meghajoltam és Bella-val elsiettem. Láttam a fiatal lányon, hogy engem bámul.
– Amit ott láttál arról senki sem tudhat!
– Persze, kisasszony!
– Köszönöm!
(...)
Kifelé bámultam miközben Eleanor, a szobalányom és egyben barátnőm a vizes fürtjeimet fésülte. A Hold ma különösen fényesen ragyogott és oly csendes volt minden. Talán túlságosan. Bár lehet én képzeltem be. Folyamatosan azon jár az eszem, hogy törvényt szegtem és ezért lakolnom kell. Mi lesz velem, ha az úrnőm ezt megtudja? Biztosan lefejeztet. Bár annyira nem kegyetlen. Akkor lehet börtönbe zárna az életem végéig. Nem mintha ez sokkal jobb megoldás lenne. Ahj, Istenem. Miért tette ezt velem!?
– Felettébb csendes vagy ma... – jegyezte meg halkan Eleonor.
– Csak gondolkodom!
– És miről, ha szabad kérdeznem?
– Fabian Rusching ma megcsókolt...
– Tessék!? – mondta döbbenten, miután a fésűt a földre ejtette.
– Ajánlatot tett! Hogyha esküt teszek neki átváltoztat és a királynője lehetek!
– Na ne viccelj!
– Nem vagyok vicces kedvemben!
– És az úrnő mit szólt hozzá?
– Nem tud róla! Úgy éreztem jobb először átgondolni a helyzetet, mielőtt bocsánatért esedezem nála!
– Én a helyedben elfogadnám az ajánlatát!
– Eleonor!
– Mindig is tudtuk, hogy te nem szolgálónak vagy való! Az összes lány a birtokon tudja, hogy egyszer úrnő lesz belőled! Sokan tartanak tőled, de még többen tisztelnek!
– Mathilde miatt!
– Nem! Ők téged látnak Hilary Spencer-t, egy erős nőt, akit egykor elragadtak otthonából, majd megvásárolták és szolgát faragtak belőle!
– Miért olyan nehéz?
– A döntés?
Aprót bólintottam.
– Azért mert hű vagy a Valery házhoz, ami otthont nyújtott neked évekig! De ideje végre saját magadat előre helyezni!
– Még átgondolom! Holnap úgy is hivatalosak vagyunk a Ruschint birtokra! Fabian eljegyzési bálja lesz!
– Rendben, de őszintén dönts! Aztán majd remélem néha gondolni fogsz rám!
– Eleonor!
– Ugyan, tudom a döntésed és hiányozni fogsz!
– Ha én elmegyek, akkor velem jössz!
Mosolyogva átkarolt, mire vissza öleltem. Ekkor még nem éreztem a közelgő vihart.

– Victoria Condesa –