𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
h a l l o w e e n
"Oh, darling, my soul You know it aches for yours And you've been filling this hole"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
két évvel ezelőtt
2020.; Los Angeles, CA
Elhíresült klisé az anyóssal való csatározás a párok esetében. Nos, én hálásan teszem össze kezeimet, amiért nem egy sárkánnyal kell megbírkóznom, hogy áttörve a tűzből emelt kerítést, keressem meg hercegemet a toronyban.
― Mit gondolsz, Nic mennyire sértődne meg, ha a vörösborát felhúznám egy kis kólával? ― kérdeztem az átlátszó csupron járatva körmeimet. A "vér" felirat mögött vőlegényem kedvenc márkájú alkoholos itala sötétlett, ami tökéletes színben pompázott a halloween-i parti kellékeként.
― Egy tízes skálán... tizenhárom ― saccolt Donna lekvárral megkenve a boszorkányujjaknak formázott omlós kekszeket. A sütőbe helyezvén a tepsit, annak ajtaját fiatalos csípőmozdulattal csapta be, majd a hangszóróban dübörgő zenére tett lépésekkel salsázott a konyhasziget felé.
Ügyetlenül kerestem helyemet a konyhában, de Donna sosem vetette szememre, vagy próbált volna szabotálni Nic előtt kellemetlen helyzetbe hozva, sőt, ezúttal is a dekorációt bízta rám.
― Ha tudom, hogy pókhálót szeretnél aggatni a sarokba, nem ülök Ernest nyakába a portörlővel. Az a vén csont még így is a hátsómat akarta simogatni ― Dohány marta hangját nevetésének teltsége ellensúlyozta, mely elvarázsolta még a lement Nap sugarait is. Oly ízesen kuncogott, hogy még magam is elmosolyodtam életörömén.
― Csináltam olyan dekorációt is, ami nem helyettesíthető anti-takarítással ― intettem a lépcsőforduló felé. Néhány fokot kifaragott tökkel ékesítettem, amik a balesetveszély elkerülése érdekében elemes mécsessel világítottak. A korlátra héliumos lufikat kötöttem, melyek szellemeket és halálfejeket testesítettek meg a fehér, illetve fekete anyagukra rajzolt mintáknak köszönhetően.
― Ügyes voltál picinyem ― ölelt magához féloldalasan. Fejemet az övére hajtottam, így éreztem, hogy rekeszizmaim nyúlnak az oldalra hajolás következtében. Százötven centijében annyi energia és szeretet robogott, hogy kishíján szétrobbant.
― A benti díszlethez még terveztem a nappaliba egy "véres" tenyérlenyomatos vásznat függönyként fellógatni és denevéreket csiptetni a karnisra.
― Előbb gyere, igyunk valamit.
Munkától kócos hajamat leengedve szlalomoztam a konyhába a padlón labirintust felállító papírdobozok és más kellékek között. Fejbőröm zsibbadt a rajta sokasodó megfeszült hajtövektől, tincseim a gravitáció erejétől életre kellve szálltak, lágy fuvallattal frissítve tarkómat.
