| tizennegyedik fejezet |

95 16 61
                                    

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

a  b a l e s e t

"I never said that we would die together
That doesn't mean it was a lie, remember
Nobody said that it would last forever"

━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━

2021.02.14.

Daphné Éloïse Fournier

― Hölgyeim és Uraim, tiszteljük meg egymást egy kis komolysággal! ― kérte Chase szigorúságot arcára erőltetve. A pezsgő hatására hamar elmosolyodott. ― Igyunk az öcsémre, aki hivatása miatt fogadott alkohol-cölibátusát a mai napon megszegi ― Wanda rosszalló arckifejezéssel oldalba bökte. ― Ja, meg persze arra, hogy nőül veszi ezt a tüllszörnyet.

― Én is szeretlek ― járattam körbe arany szegélyű poharamban a gyerekpezsgőt. Ezzel jár, ha az ember a sofőr szerepét vállalja.

― Hé, hé, hé! Csak lassan a testtel, még a végén kúszva mászol el az oltárig ― tette Wanda vállaimra kezét finoman, egy apró nevetést hallatva.

― Aggodalomra semmi ok, nem lesz J Lo klip az oltárhoz vezető utamból. Majd megkapaszkodom apában.

― Melyikben?

― Cams, már megint a szexen jár az eszed?

― Még mindig ― helyesbített kacér vigyorral, mielőtt pezsgőjéből egy újabb kortyot ízlelt volna.

― Lassan indulunk kellene, nehogy lekéssük a saját esküvőnket ― vezette derekam köré kezét Nicolas.

― Az első esküvődet, öcsi ― korrigált Chase, mire mindannyian rosszalló pillantást lövelltünk felé. Megadóan felemelte kezeit. ― Sajnálom, mélyen tisztelt esküdtszék!

― Úgy érthette, hogy megújíthatjátok az eskütöket. Igaz, Robert? ― Wanda a második nevén szólítva, amit annyira utált meresztette rá szemeit.

― Ja, ötven év múlva mindketten pelenkába csomagolva sírnak majd a templomban. Tisztára, mintha csak Benjamin Button keresztelőjén lennénk.

Egy üveg Dom Pérignonnal később már tűkön ülve kanyarodtam a GPS utasítását követve. Chris Hemsworth hangja navigált a szalagkorláttal övezett útszakaszon, mert Wanda nászajándékként ezzel lepett meg engem.

Napszemüvegemet szőke hajamról bepúderezett orromra csúsztattam, hogy az égboltra hányt színek ragyogása ne bántsa retinámat. Imádtam a téli naplementéket. Sokkalta különlegesebbnek találtam, ahogy a narancssárga felhők a lilákkal mindössze havonta kétszer ölelkeztek össze, mint nyáron, mikor szinte magától értetődő volt az ég ötven árnyalata. Az autó rádiója háttérbe vonulva szolgált díszes keretet a megismételhetetlen pillanatnak. Végtére is, ideális esetben egyszer megy férjhez az ember.

LELKEK SÓHAJAWhere stories live. Discover now