𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
g r a n d c a n y o n
"A thousand times, I've heard the same A victim of the voices in my head Let me assure you that my mind's in check I just can't put my faith in something we might live to regret"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
2022.; Los Angeles, CA
― Daphné kedves, ha úgy döntöttél, hogy mégsem osztanád meg velem a történetedet, tudd, hogy nem neheztelek rád emiatt ― Tristan hangja hallatára az ujjaim közt morzsolt cigarettáról az erkély küszöbére terelődött a figyelmem. Vagy fél óra is eltelhetett azóta, hogy kijelentettem, megosztanám vele a múltamat. Nem hibáztattam, amiért megunta a várakozást, őszintén szólva már nekem is ingerszegénynek tűnt a dohányzás.
― Egy pillanat és összeszedem magam ― suttogtam egy bátortalan félmosollyal.
Nyolc szál cigarettával ezelőtt is ezt mondtad -― Az epés megjegyzést a belső hangom pusmogta. Fekete pihetollas papucsommal megpiszkáltam a lábaim mentén elterülő csikkeket. Ha most nem kelsz fel, akkor az erkélyen guggolva halsz meg pizsamában ― A pizsama szó úgy visszhangzott a fejemben, mintha a pestisre gondoltam volna. Megráztam elmacskásodott lábaimat, mielőtt felegyenesedtem volna és leszegett fejjel vonszoltam be magamat a lakásba.
― Iszol valamit? ― kínáltam meg a könyökébe kapaszkodó Tristant. Zavarában mindig így rezdül, amikor ideges.
― Nem iszik alkoholt ― motyogtam magamnak. Felhajtottam a felespohárba adagolt vodkámat, aztán rögtön töltöttem is a következőt, pont, mint Donna.
Nem lepődnék meg, ha Mrs. Cameron arca nézne vissza rád a tükörből ― gonoszkodtam magammal.
A harmadik feles előtt Tristan leállított, ujjbegyével lágyan érintve a kezemet.
― Most már én kérlek arra, hogy tartsd meg magadnak azt a történetet. Túl sok áldozatot követel ― utalt a félórás cigiszünetet követő piálásra. ― Nem szeretném, hogy felemészd magad miattam.
― Ó, ez már megtörtént ― dünnyögtem, a kupicára font ujjakkal. Füstös torkomra gördítettem a nyelvemet maró italt, majd a mosogatóba helyezve a poharat fordultam Tristan felé. ― A szomorú igazság az, hogy olyan vagyok, mint az anyósom.
― Anyósod?! ― kérdezett vissza.
Többet vártam tőle. Azt hittem legalább két mondatodba telik, hogy elüldözd, de felülmúltad magadat. Hogyan titkolhattad el idáig, hogy el vagy jegyezve? ― Önmarcangoló mondatok pattantak koponyám egyik feléről a másikba, mígnem az egész elmémet behálózták. ― Kellene egy Xanax, vagy egy beutaló a pszichiátriára.
