𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
c s a l á d
"If you ever find yourself lost in the dark and you can't see I'll be the light to guide you"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
hat évvel ezelőtt
Tristan David Savrinn
A homályos köd lepte avarban egy bamba tekintetű őz lépett, neszt csapva. Mosolyom széltéből a pára fehér felhőként szökött a levegőbe. Szerettem a hajnalt, mert a természet ilyenkor pihent meg háborítatlan békéjében. Ebben a napszakban még nem zaklatta a nyomással terhelt dolgozók káromkodása, a dugóban araszolók dudálása, vagy a katasztrófavédelem szirénái. Nem. Csend ölelt, ahogy az erdőt szegélyező ösvényen futottam a jégcsarnoktól hazáig egy kiadós ― 2016-ot írva leginkább titkos ―, edzést követően.
― Van abban valami hímsoviniszta, hogy a nőstény őzt sutának nevezik, nem gondolod? ― súgta Gemma, miközben a jámbor pillantással legelő állatot vizslattuk lihegve. Kerekded arcát a hideg rózsaként csípte pirosra, ám megszokta már az alacsony hőmérsékletet, hisz kislányként kezdte pályafutását a jégen, most pedig az én partneremként korcsolyázik hajnali négytől.
― Szerintem az sokkal inkább nősoviniszta, hogy az imádkozó sáska nőstényei a párzás után szó szerint leharapják a hím egyedek fejét ― fordultam felé nyertes vigyorral, mire a teltkarcsú lány lezseren megvonva vállát, tartott ki álláspontja mellett.
― Kell nekik a fehérje.
― Bizonyára ez a helyzet a fekete özvegyekkel is ― forgattam szemeimet, amik megállapodtak a kecses léptekkel araszolva távozó állaton.
― Na tessék, elijesztetted szegény araknofóbiás őzünket ― fújtatott csípőre tett kézzel hátradobva haját. A barna zuhatag csikorgó hangon söpörte válla felszínét növelő pufi kabátjának anyagát. Kirázott a hideg. ― Meg ne fagyj, Ausztrália! ― forgatta szemeit hasamra csapva, majd kocogva állt tovább. ― Gyere, teszek fel egy teát.
― Nem lehet, apám hamarosan kel, hogy leússza a napi távját.
― Tényleg ― sóhajtott megtorpanva ―, el is felejtettem, hogy apád egy szadista, akit a mínuszok sem tántorítanak el, hogy a kültéri medencében fagyassza le a golyóit.
― Kösz az együttérzést.
― Maga vagyok a megtestesült empátia mind a százhatvanhét centimben ― pukkedlizett ―, amivel most elmasírozok. Otthon veszek egy forró fürdőt, gőzölgő teával felolvasztom a didergő ujjaimat, és felmelegszem egy nagy tál sajtos makarónival.
