Váratlan fordulat ❤

Újabb ottalvás

-Sziasztok fiatalok.

-Jó napot Viki néni, nagyon örülök, hogy újra láthatom! – öleltem át mosolyogva.
-Én is nagyon örülök kedveském.
-Be szeretném mutatni egy nagyon jó barátomat. Ő segített nekem meg csinálni egy nagyobb megrendelést.
-Norbert Cook vagyok örülök, hogy meg ismerhetem asszonyom.
-Én is fiam nagyon is. Legalább nem vagy egyedül Nellikém.
-Viki néni, hogy érzi magát? – érdeklődöm, végül is ezért jöttünk.
-Ne aggódj édeslányom, jól vagyok csak már öregszem és ez sok mindennel jár együtt.
-Ugyan hisz még fitt és fiatal.
-Tudod Nelli pár héttel ezelőtt nagyon megszédültem és leestem a lépcsőröl. E miatt pedig sajnos megsérült a gerincem.

Nagyon megijedtem azon, amit mondott, remélem nem történt nagy baja.

-De ugye nem történt nagy baj? – egyre jobban aggódok.
-Nem tehetek semmilyen hírtelen mozdulatot és segítség nélkül nem is nagyon tudok.
-Akkor még egy ideig Norbi fog nekem segíteni, ha nem gond?
-Tudod nagyon sokat gondolkoztam.
A lányom itthonról dolgozik és még így is nagyon sok a dolga.
Én pedig ebben a balesetben, mint mondtam, megsérült a gerincem, és szépen lassan lebénultak a lábaim. – simított a lábára, már látom, hogy könnyei ott csillognak a szemében.

Sajnos én sem bírtam sokáig, eleredtek könnyeim. Norbi vállamat átkarolva vont magához.

-Ugyan kedvesem, jól vagyok, de tényleg örülök, hogy találtál magadnak egy barátot, aki segít neked.
És az előzőhez visszatérve, a lányommal együtt arra gondoltunk, hogy szeretném a boltot a Te nevedre íratni.
-Mi?- lefagytam.
-Persze csak ha elfogadnád!
-Vagyis eladná a boltot?- Norbi kapcsolt hamarabb?
-Nem, inkább tovább adnám, mindent a Kedvesed nevére szeretnék íratni.
Persze nem csak a boltot, hanem a szerződéseket és minden egyebet ami a bolthoz kapcsolódik!
-De biztos benne?- hangom alig halható.
-Teljesen lányom, ha te vennéd át akkor tudom, jó minden rendben lesz vele.
Új fényt és színeket vihetnél bele. A te ízlésedre változtathatod.
Hiszen a legtöbb vásárlónkat neked köszönhetjük.

Mosolyog!

Norbi:

Nelli végül elfogadta, hogy a bolt az Ő nevére fog kerülni.

Még beszélgettünk egy kicsit, csatlakozott a lánya is egy kis üdítő és sütemény társaságában.

Nem akartunk sokáig maradni, végül is Viki néninek sok pihenésre volt még szüksége. Négy órakor elköszöntünk majd már mentünk is az autóhoz.

-Szeretnél még menni valahová?
-El kellene mennem egy boltba, fel kell töltenem a hűtőmet.
-Akkor vásároljunk.

Elmentünk egy élelmiszer boltba, ahol Nelli jócskán bevásárolt.

Vett húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket, és meg rengeteg másat is.
Nem is értem, hogy hova akarja ezt a sok minden tenni.

Majd egy órát töltöttünk itt el, de szerencsére már mehetünk is.

-Még valami? -már az utolsó táskát teszem befelé a csomagtartóba.
-Már öt óra, még főznöm is kellene valamit. Úgyhogy haza.
-Hozzád haza vagy hozzám haza?
-Ahová szeretnél, rád bízom.
-Akkor hozzám.
-Rendben, de még először vigyük haza a sok cuccot, meg kellene a laptopom is.
-Az nekem is van.
-Tudom, de lenne egy kis dolgom.
-Akkor irány hozzád.

Mikor meg érkeztünk elkezdtük behordani a vett élelmi szereket.
Én csak pislogtam, hogy egy csomó kis tárolót vett elő a hűtőből a fagyóból, sőt még a spájzból is.

Majd valami mérnöki pontossággal teszi el egymás mellé szépen sorba a dolgokat. Egyáltalán nem értem, hogy csinálhatja. Rengeteg mindent vett, de egy fél óra alatt üres lett a konyha és minden feltöltve, szépem.

-El sem hiszem, hogy el tudtad pakolászeni ezt a sok mindent!
-Imádok pakolászni! -ennyivel le is tudta, de amilyen mosoly volt az arcán.

Még magához vette a laptopját és még pár ruhadarabot is, és végre indulhattunk is hozzám.

Már este hét óra. Nelli meg kérdezte mit szeretnék enni.

-Nézzünk szét a hűtőben, hogy mit találunk.
-Okés.

Nem sok minden volt így inkább rendeltünk pizzát.

-El mehetek zuhanyozni?
-Persze, de ha szeretnél fürödhetsz is akár.
-Akkor inkább azt választom. -mosolygott és már el is tűnt az ajtó mögött.

Nelli:

Örültem, hogy végre fürödhetek, imádom áztatni magam. Viszont nagyából tizenöt perc után vettem észre, hogy semmit nem hoztam be magammal.

Ilyen nincs, csak én lehetek ennyire feledékeny.

Most mit csináljak?

Más nem jut eszembe, akkor hát...

-NORBII...

Ki kiabáltam neki, remélem észreveszi.

-Tessék?
-Nem hoztam magammal ruhát.
-Értem, melyik kellene?
-Úgy is jó, ha beadod a táskámat.
-Rendben.

Kicsivel később már az ajtón kopogtatott.

-Igen?
-Itt vagyok, ki nyitom az ajtót és beteszem ide a földre úgy jó?
-Persze.

Kinyitotta az ajtót majd pár darab ruhát letett az ajtó mellé a földre.

Kiszálltam és a kendőt magamköré tekertem majd meg néztem miket hozott.

Elpirultam mikor meg láttam.

A táskámból kivette a piros bugyimat és az Ő szekrényéből egy hosszú fekete pólót.

Hát, ha más nincsen muszáj leszek ezt felvenni.

_______________________________________
Sziasztok kis Virágaim!
Tudom, nagyon nagyon régen volt már rész, sajnos rengeteg minden összejött és még jön is, de próbálok itt is több időt tölteni.
Most egy kicsit rövidebb részt hoztam, de remélem még nem veszítették el az érdeklődést Norbi és Nelli kapcsolatának alakulaásaról. Lassan halad a sztori de remélem tetszeni fog.
Komentbe írjátok nyugodtan várom a véleméket!
Köszönöm szépen
És további szép napot mindenkinek! ❤️😘💜🌸🌼🌸