Váratlan fordulat ❤

Zavarban

''Mit rontottam el?"

Mikor megláttam ezt az egy mégis sokat mondó mondatot, éreztem, hogy lefehéredek és elöntött a bűntudat.

Hiszen nem is szóltam neki, hogy eljövök.

Vajon mit gondolhat?

Sajnos nem tudok haza menni mivel néhány nappal ezelőtt elszállt a fék a motoromba. Vonattal kell mennem. Fel hívtam egy vontatót, aki csak három nap múlva tud eljönni a motorért. Úgy hogy kénytelen vagyok megvárni.

Addig is meg vettem a jegyemet haza. Már nagyon várom, hogy haza érjek. Elég volt nekem ez a gondolkozási idő.

Tudom, mit akarok.

De még nem akarok olyat tenni, amit csak meg bánnék. Mindent szépen lassan fogok meg csinálni.

Három nap múlva:

A vontató eljött a motoromért, megadtam neki a címet ahová vinnie kellett majd minden cuccomat felvettem és elmentem Lizihez.

-Szia, Lizi.
-Szia, Norbi. Miulyság?
-Igazság szerint csak azért jöttem, hogy ezt vissza adjam.- nyújtottam felé a ár napja kölcsön kért töltőt.
-Oh, köszönöm. De mi ez így hirtelen?
-Haza megyek.
-Már is?
-Igen. Tudod épp eleget voltam már itt. Ideje, hogy haza menjek és elintézzek... rengeteg dolgot.
-Értem, akkor jó utat.
-Köszi. Vigyázz magadra.
-Te is. Szia.
-Szia.- megöleltük egymást és már mentem is tovább.

Fél tizenkettő körül oda is ért a vonat, amire fel is szálltam és kerestem magamnak egy helyet. Szerencsémre találtam is egyet Ha jól emlékszem ez még csak a második megálló, úgyhogy nem is csodálom, hogy van hely.

Nagyából az út felénél egy velem egy idős srác leült velem szembe. Nem nagyon figyeltem rá, de szerintem nem is érdekelte.

-Figyú.- szólt hozzám. Most, hogy jobban meg nézem, eléggé hasonlít rám. Már, mint a stílusunk.
-Igen?
-Te hol szállsz le?
-Még öt megálló. Te?
-Király, én is.
-Az csak jó. De még sose láttalak ott.
-Most költözök oda. A többi cuccomat a költöztető hozza.
-Értem. És miért ide költözöl?
-Hát mert it lakik a bátyám és a barátnőm is.
-Aha, világos. És hogy hívják a barátnődet? Talán ismerem.
-Léda.- válaszolt szűkszavúan.
-Mármint Nagy Léda?
-Igen ő az, ezek szerint ismered.
-Igen. Alig két házra lakik tőlem.
-De jó. Legalább lesz még egy valaki, aki ismerek. Egyébként én Kiss Dani vagyok.
-Én pedig Norbert Cook.
-Nem magyar vagy?
-De igen. De New York-ban születtem. Apukám oda való anyum magyar.
-így már érthető. És amúgy te merre voltál?
-Csak egy kicsit ki kellett, hogy szellőztessem a fejemet.
-Ahaa, biztos.
-Sok minden össze jött és gondolkoznom kellett.
-így már értem. Egyébként nem sokára leszállunk.
-Tényleg. Akkor én fel is állok.
-Okés, én is.

Felálltunk és beálltunk az ablakok mellé. Dani rögtön meglátta a barátnőjét és el is köszönt, mert ő a másik ajtón száll le, hogy könnyebben eljusson kedveséhez.

Én nem vártam senkit nem a megállón, így ne is nézelődtem.

Meg állt a vonat és már nyíltak is az ajtók. Mikor mindenki leszállt előttem hirtelen megtorpantam.

Nem hittem a szememnek.

Nelli.

Leszálltam majd csak ott álltam vele szembe.
Ahogy látom ő is nagyon meglepődött.
Semmit nem mondtunk csak néztünk egymással szembe.

Mielőtt észre vettük volna a vonat már el ment és már senki nem volt az állomáson csak én és Nelli.

Nem tudom, hogy mit is mondhatnék most neki.