Bűntudat.

1.6K 47 1
                                    

Már el telt pár nap mióta eljöttem otthonról.
Már dolgozom is, ami meg kell hagyni nagyon jól, megy, és még élvezem is.
Rengeteget dolgozom, de emellett nagyon sokat szórakozunk is munka közben, persze csak vissza fogottan, hogy a vásárlókat ne zavarjuk.

Néha olyan érzésem van mintha Lizi bókolna nekem. Nem tudom, mit szeretne tőlem, de remélem, hogy ez csak azért van, mert régen láttuk már egymást.

Persze azt nem is mondom, hogy nem elhagytam, hanem otthon hagytam a telefonom töltőjét. Remélem!

De végül is nem nagyon bánom, hogy nincsen meg. Azért jöttem ide, hogy kiszellőztessem a fejemet és azért, hogy át tudjam gondolni az érzéseimet.

Sajnos nagyon sokszor nem tudom elvonni arról a figyelmemet, hogy én valami szinten már meg értettem az érzéseimet Nelli iránt, de még mindig nem teljes.

Azon is elkezdtem gondolkozni így kemény öt év után, hogy az én öcsém miért ilyen velem!?

De erre sajnos még nem jöttem rá teljesen. Arra gondoltam, hogy lehet amiatt lett ilyen, mert eléggé szoknyavadász lettem. Hiszen volt olyan, amikor egy hét alatt három lányt is haza vittem.

Emlékszem volt olyan is, hogy szegény Dylan nagyon beteg volt és én tudomásul se vettem, hogy majd nem megfullad a köhögéstől, vagy épp mikor annyira lázas volt, hogy a kórházba került, mert szinte eszméletét vesztette.

Ezeket a hibáimat már mindet nagyon megbántam, de én idióta soha nem kértem érte bocsánatot. Pedig tényleg nagyon sajnáltam, hogy nem voltam ott neki, amikor a legjobban kellettem volna.

Beszélnem kellesz vele is.

Rendbe akarom hozni a dolgokat. Még is csak a testvérem, szüksége van rám és nekem is rá.

-Norbi... Norbi??
-Tessék?- kissé meg ijedet.
-Min gondolkozol ennyire?- faggatózott Lizi.
-Csak eszembe jutott egy ismerősöm.
-Milyen ismerősöd? Ismerem?
-Nem hiszem, hogy ismered. Én is nem rég ismertem meg. Teljesen!- kuncogtam magamban. Végül is igaz.
-Értem. Hogy hívják?
-Nelli... Vígh Nelli.- észre se vettem, de elmosolyodtam.
-Szóval egy lány az!- mintha kicsit szomorú lenne.
-Igen egy lány. Viszonylag jóban vagyunk.
-Értem. Azt hittem, hogy a barátnőd.
-Nem, nem az.- kissé elcsuklott a hangom. Nem értem mi van velem. Furcsa érzésem van.
-Valami baj van? Mintha kissé szomorú lennél?- aggodalmaskodik.
-Ugyan semmi bajom. Ne aggódj. Folytassuk a munkát.
-Re... rendben.

Ezzel folytattuk is a munkát. Ma már nem szóltunk egymáshoz csak akkor, ha a munkával kapcsolatban volt kérdésünk vagy valami más.

-Akkor én megyek is. Szép estét mindenkinek. Sziasztok!- elköszöntem majd mentem is haza. A válaszukat sem vártam meg. Nem tudom miért, de valahogy nagyon lehangolt vagyok ma.

Most pedig másra se vágyom csak, hogy vegyek egy forró fürdőt vacsorázzak és ágyba bújhassak.

Szerencsémre ez ma remekül ment. Nem voltak gondolataim, persze ma már rengeteget gondolkoztam szóval nem is csodálom. Csak oldalra fordultam és már át is kerültem álom földre.

Nelli szemszög:

Mióta nem beszéltem Norbival azóta sok minden történt. Ugye bár kibékültem Izával majd Iza és Áron össze vesztek.

De szerencsére azóta már sikerült kibékítenem őket és újra boldogan meg vannak egymás mellett.

Még mielőtt kibékültek volna először nekem kellett kibékülnöm Áronnal. Persze ez is nagyon könnyű volt és sikerült is. El magyaráztam mindent és válaszoltam a kérdéseire.

Váratlan fordulat ❤Where stories live. Discover now