Váratlan fordulat ❤

Ismeretlen érzések

-Szerintem menjünk a C&A-ba.- vetette fel egy ötletet.
-Okés menjünk.- egyezett bele az ötletbe.

A nap végére a létező összes boltot bejáruk a környéken. Rengeteg jó cuccot vettünk mind a ketten, és közben hihetetlenül jól éreztük magunkat.
Olyanon is nevettünk, ami egyáltalán nem volt vicces mégis mosolyt csalt az arcunkra.

-Na, akkor, pakoljunk, be mindent a kocsiba s már mehetünk is haza.
-Oksa. Vacsizol nálunk?- lépett elém Iza.
-Hát, ha nem bánjátok, akkor szívesen át megyek hozzátok. Egyébként pont ott jön Áron.- mutattam a gyors léptekkel közeledő férfira.
-Szia, szerelmem, hogy hogy itt vagy?
-Miért barátkozol... ezzel?- mondta gúnyos pillantással.
-Mi... mi az, hogy ezzel?- Iza felemelte a hangját.
-A múltkor még rosszban voltatok. Akkor nem értem miért keresed a társaságát.- üvöltött.
-Te tényleg nem érted még mindig?
-Mit? Mit kellene értenem azon, hogy megbántotta ez a nő a menyasszonyomat.

És itt egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes.
Én már a könnyeimmel küszködtem.
Nem én voltam.

-Bella...
-ÉN miattam volt minden!
Én felejtettem el a legjobb barátnőmet, mert szerelmes lettem.
Majd kihasználtam, végül újra elfelejtettem őt.
Őt, akinek rengeteget köszönhetek, És te is.
-Mi? De hát...
-Gyere Nelli, menjünk.- beszállt a volán mögé én pedig az anyósülésre. Majd elhajtott.

Mikor hazaértünk megkértem, hogy álljon be a garázsba. Majd mindent bevittünk a házamba.
Iza nagyon letört volt és nagyon mérges is.

-Figyelj...
-Ne, ne mondj semmit.- vágott a szavamba.
-Jól van. Itt maradsz?
-Nagy baj lenne?- nézett a szemembe.
-Egyáltalán nem. Van egy vendégszobám. Ott aludhatsz nyugodtan.
-Köszönöm.- mondta kissé elcsukló hangon majd meglelt.

Felvittünk mindent a szobáinkba majd meg kértem, hogy vegye le mindenről a címkét és adja, ide had mossam ki és utána visszakapja.
Én is mindent át néztem és levettem a címkét mindenről majd félre tettem. Elsőnek Bella ruháit mosom ki.

-Nézd csak. Van itt ágynemű huzat. Fel húzod az ágyneműidre?
-Persze.- meg van törve.
-Engedek vizet. Majd szólok és mehetsz fürdeni. Viszek be neked mindent, ami kelhet.
-Köszönöm.- szipogott.
-Nem kell meg köszönöd.

Norbi szemszöge:

Miután találkoztam Nellivel nagyon furcsa érzések kerítettek a hatalmukba.
Egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a furcsa meleg és bizsergető jó érzést.
Nagyon furcsa.
Ilyet még soha nem éreztem.

És mivel kicsit meg is ijesztett ezért felhívtam a nőmet, Alexandrát.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem vagyok szerelmes a kis csajba. Egyszerűen jó abban, ami nekem kell.

Már két éve vagyunk ''együtt'' de ez semmi más a szex.

Amúgy is tudom, hogy ő is ilyen. Na meg azt is, hogy mellettem máshoz is jár. De nem nagyon érdekel.

Miután nála végeztem haza mentem.
Hát persze, hogy mire haza értem már se vacsora se szülők otthon és még az öcsém is aludt. Vagy csak azt hitette el, hogy alszik.

Kerestem a hűtőben valami kaját, amit gyorsan meg tudok csinálni.
Végül gyors kisütős csirkehúsnál maradtam.

Kisütöttem egy párat. Közben nagyon elvoltam foglalva a gondolataimmal.

Még mindig nem értem mi akar lenni ez az érzés. És még Alexandra után sem akart szűnni.
ijesztő.

-Nem tán megjöttél?
-Hmm... csak te vagy az Dylan?
-Igen... csak én.- válaszolt unottan, majd leült az asztalhoz.
-Hogy vagy? Anyuék mondták, hogy ma rosszul voltál.
-Jól vagyok. Nem kell értem aggódnod, bátyuskám.- flegmázott.
-Akkor jó. Kérsz?- sétáltam az asztalhoz a vacsorámmal együtt.
-Kösz, de nem. Csak hallottam, hogy valaki járkál é gondoltam megnézem.
-Aha.- elkezdtem megenni az ételt, amit készítettem.
-És hol voltál?
-Alexandránál.
-Már megint azzal a nővel?
-Mert mi bajod van vele?
-Ugyan semmi csak egy rossz kúrva.