Váratlan fordulat ❤

Ötlet

Mikor haza értem feltettem egy kávét főni és készítettem egy kis süteményt is, hogy mire jönnek Izáék addigra legyen amivel meg kínálhatom őket. 
Fél óra elteltével kivettem a süteményt a sütőből és kiraktam egy tálaló tányérra.

Mikor kitettem mindent a  dohányzó asztalra a nappaliba akkor hallottam, hogy megszólalt a csengő. Biztosan Izáék.

-Sziaszok! Gyertek e.- intettem beljebb őket.
-Szia. Köszi.- válaszolt kissé bánatosan Áron.
-Minden rendben veletek? - vontam kérdőre őket mivel elég furán viselkedtek.
-Hát... nem igazán. Nem tudunk mit tenni és mindig veszekszünk.- válaszolt Iza.
-Üljetek le. Hozok egy kis üdítőt, azt elfelejtettem kirakni. 

Gyorsan kivettem egy narancsos és egy málnás üdítőt a hűtőből majd vissza szaladtam "barátaimhoz".

-Miért vesztetek össze?
-Tanácstalanok vagyunk.
-De Áron... mond csak, örülsz egyáltalán annak, egy lesz egy gyereked?
-Én... hmm nem tudom.- hajtotta le a fejét.
-Na és te Iza?
-Én... azt hiszem örülök neki.
-Nem hiszem el.- emeltem egy kicsit a hangomon.
-Miért Nelli.- értetlenkedett Áron.
-Szeretitek egymást?- váltottam komolyba.
-Persze, hogy szeretjük egymást Nelli, hogy is kérdezhetsz ilyet?- háborodott fel Iza.

-Nos azért mert ha szeretnétek egymást akkor nem vitatkoznátok azon, hogy mi lesz veletek most, hogy teherbe estél a SZERELMEDTŐŐŐŐL.- hangsúlyoztam ki a szerelmedtől szót.
-Én most ezt nem értem.
-Pedig igazán egyszerű Áron. Ha nekem most lenne egy barátom akit halálosan szeretek és mindent megtennék azért cserébe, hogy boldog legyen és nem veszekedek vele. Azt ne i mondjam, hogy ha teherbe esnék tőle akkor én lennék a világ legboldogabb embere, hiszen... az a kis magzat a szívem alatt... az a MI szerelmünk gyümölcse lenne.
-Értem.- mondták egyszerre kikerekedett szemekkel.

-Mitől féltek, hogy veszekedtetek?
-A szüleinktől.- hajtotta le fejét Iza.
-Istenem. Mit számít az, hogy ők mit mondanak? A ti dolgotok, hogy mi lesz vele. Megtartjátok-e vagy elvetetitek, vagy éppen örökbe adjátok. Ti döntitek el. Ez a ti közös életetek. Nektek kell eldöntenetek mint szeretnétek. 

Mondókám végeztével mind a ketten rám néztem majd egymásra. 
Eléggé elgondolkoztak.

-Igazad van Nelli. Ez a mi életünk.- fogták meg egymás kezét.
-Elég gyerekesen viselkedtünk és fogtuk fel, a helyzet súlyosságát.
-Szerintem is.- mosolyodtam el.
-Na de... valahogy akkor is el kellene valahogy mondanunk a szüleinknek.
-Igaza van Izának. Hogy mondjuk el?

El gondolkoztam egy kicsit. Egy jó pár ötlet át futott az agyamon de mindegyiknek volt valamilyen hátulütője, hogy miért nem ellen jó.

-Meg van.- csattantam föl vigyorogva.
-Hogy hogy mondjuk el?
-Igen az.
-És hogyan?
-Mi lenne ha valami olyasmit mondanátok, hooogy "Apa, anya. Nagyon szeretlek titeket és tudom, hogy ti is engem... minket. De értsétek meg, hogy Áron (vagy Iza) az én igazi szerelmem és egyáltalán nem bánom a vele töltött időt és vele együtt eltöltött történéseket."
Gondolom itt biztosan meg kérdeznék tőletek, hogy mire akartok kilyukadni.
Mondhatjátok azt, hogy "Anya, apa... (hatás szünet majd szépen halkan) gyerekünk lesz!"

Mind a ketten nagyra nyílt szemekkel nézett rám én meg csak vártam a válaszukat.

-Nelli...
-EZ CSODÁLATOD.- kiabálták egyszerre, majd mind a ketten megöleltek. 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Kövi rész.
Remélem tetszik!
Jó olvasát!❤❤😙