Virágok hajnala II. - Vesztes emlékek

1. fejezet 1.rész

-Stella! Kérlek!

-Nem és kész! Elmegyek!

-De miért?!

-Nem te és nem önök kapnak nap mint nap fenyegető leveleket az apjuktól! - vágta a három idősebb arcába. -Nem maguk azok akiken ember életek múlnak! Nem te vagy az akinek harcolnia kell az elvárásokkal, nem téged ítélnek el azért mert Williams vagy! Ezért! Ezért megyek el! Mert nem bírom érted?! Ha nem lennék tisztában azzal, hogy mi vár rám akkor talán maradnék és nem futamodnék meg de... félek... - Stella talán először mondta ki, hogy fél. -Félek...

-Miért nem szóltál?

-Rád sem nézhetnék te félbolond! - suttogta. -Nem is beszélhetnénk a tanórán kívül... hogy szóltam volna?

Perselus megrendult, köpni-nyelni nem tudott. A lánynak igaza van, de akkor is szólhatott volna neki... nem tudja elfogadni Stella döntését... nem tudna hová menni, nem tudna mit kezdeni egyedül.

-Akkor legalább engedd meg, hogy segítsek neked...

-Nincs rá...

-De, igen is szükséged van rá! - nyomatékositotta a lányban "kérését" de ez inkább kijelentés volt, mintsem 
holmi kérés, amire Stella rögvest nemet mondott. -Várj a szünetig! A szünet előtti este elviszlek innen! Csak bíznod kell bennem... - lépett közelebb a lányhoz, aki ezen cselekedetre hátrahőkölt. McGalagony, Dumbledore felé fordult... egyikük sem értette, hogy mi történt.

Mindketten tudták, hogy nem a legfelhőtlenebb a kapcsolatuk de ilyen mélyzuhanásra nem gondoltak. Stella már régen nem az aki egy éve volt... minden a Trimágus tusával kezdődött. Természetesen nem csak a sok rossz, hanem az is, hogy Perselus megtanult szeretni... szeretni, legalább annyira, hogy ezt érezzék.

-Rendben... - bólintott Stella. -Mehetek? - nézett az idős igazgatóra.

-Természetesen!

Stella egy szót sem szólt, csak megfordult és elhagyta az irodát. Perselus még percekig nézte az ajtót, ahol a lány korábban kilépett. Segiteni akart, mégis azt érezte csak ront a helyzeten. Nem tudja mit fog tenni, miután elvitte innen a lányt.

-Hova viszed?

-Tudod jól, Albus mennyire bízom benned és az oklumenciádban is... de ebben a világban már senkiben sem bizhatunk... ha nem haragszol meg.. megtartanám magamnak a tervem! - fordult felé.

-Ez csak természetes! - bólintott. Tulajdonképpen a fiatal bájitalmesternek igaza volt, Ő maga már öreg ahhoz, hogy tökéletesen védeni tudja elméjét.

Teljesen egyetért Perselussal és annak döntésével, és azzal is, hogy nem hagyta annyiban, hogy Stella elutasította. Mindannyian tudják, hogy hosszú út áll mindnyájuk előtt és, talán nem lesznek elég erősek egyedül végig csinálni mindent, és még az is segítségre szorulhat, akiről senki nem gondolná. Ezeknek az embereknek a sorát Perselus nyitja.

-Most megyek... a vacsorán találkozunk! - a keze már a kilincsen volt, mikor Dumbledore utána szólt.

-Ha bármilyen segítségre lenne szükséged... tudod hol találsz! - nézett a férfira, félhold alakú szemüvege mögül. A férfi bólintott és kilépett az ajtón. Lakosztálya felé vette az irányt...

Végig azon rágódott, hogy vajon tud-e segíteni a lányak. Természetesen már maga az nagy segitség,hogy elviszi innen. Persze nem egy-két kilóméterre gondolt... ha kell a világ másik oldalára is elviszi. Nem veszíthet el még több embert az életéből.. főleg nem egy olyan fontos személyt mint Stella.

***

-Na mi volt? - támadták le egyszerre amint belépett a klubba.

-Nem fontos. A vizsgáról volt szó. De semmi érdemlegeset nem mondtak azzal kapcsolatban. Lényegében, lényegtelen volt elmennem...

-Stella! Ne hazudj! Látjuk, hogy valami nincs rendben! - ült mellé Hermione.

-Mi baj lenne? Teljesen jól vagyok! - kevesen múlt, hogy könnyei fel ne szökjenek. -Viszont most megyek, lepihenek, nagyon fáradt vagyok! - felállt és elindult a lépcsők felé, Fred még utána szólt.

-Vacsorázni azért lejössz nem?

-Majd meglátom... - válaszolta és felrohant a lépcsőn. Októberben külön szobát kapott, teljesen elszeparálták a többiektől, amit egyáltalán nem bánt. Bezárta az ajtót, és különösebbnél-különösebb védőbúbájt szórt arra, és mikor megbzonyosodott arról, hogy még Perselus sem tudná feltörni, bevetette magát az ágyba és sírni kezdett.

Nem saját maga miatt... a barátai és a családja miatt. Döntenie kellett, saját maga vagy a többiek. Ezúttal magát választotta, és bűntudata volt. Magára hagy mindenkit azért, hogy a saját bőrét mentse. Utálta ezért magát, de azt pontosan tudta, hogy a végsőkben Harry és barátai mellett a helye.

***

-Miss Granger!

-Tanárnő?

-Nem látta Miss Williamst?

-Miután eljött a beszélgetésükről... nem. Bezárkózott a szobájába. Még a kopogtatásra sem válaszolt, eddig nem volt még ilyen... mindig ajtót nyitott!

-Rendben... köszönöm... -McGalagony vissza sietett Dumbledore és Perselus közé. -Nem tudja, nem nyitott nekik ajtót. Nem reagál semmire.

-Megyek... megnézem. Kezdjétek el nélkülem! - Perselus felállt és elindult a tanári ajtó felé, amikor Umbridge lépett be rajta.

-Maga? Hová tart?

-Csak az igazgatóval volt, beszédem, de ha elengedne... akkor már itt sem lennék!

Perselus kishijján, fellökte a nőt és rohant a Griffendél toronyba. A kövér dáma  jelszót kérte, amit Perselus elfelejtett megkérdezni, McGalagonytól. Átkozta magát, feledékenysége miatt. Abban reménykedett hátha arra megy valaki és segíthet neki...

-Ajánlom neked Stella Williams, hogy életben legyél amikor berugom az ajtód!